Történetek

A sziréna egyre közelebb van. A bőrkabátos férfi megtalálta a keresett járművet. A holttestet a helyén hagyva beszáll, és elhajt a belvárosba. A visszapillantó-tükörben még lehet látni, ahogy a rendőrautó kerekeit kicsúsztatva befarol a sikátor elé. Hirtelen kiszáll két egyenruhás rendőr pisztollyal a kezükben. A távolodás ellenére jól kivehető, hogy az egyik rendőr nő. Gyors terepszemlét tartanak, majd odafutnak a mozdulatlan testhez...

Elég távol lakott a bártól ezért nem akart kerülő úton menni. Végül az egyik sikátorban mondtam neki, hogy álljunk meg, arra hivatkoztam, hogy begörcsölt a lábam. Leültem egy ládára, s odaült mellém. Átkaroltam, megöleltem és eközben előkészítettem a kést. Szerencsére nem vette észre, miben mesterkedem...

De mégis, most hogy ott van a halál torkában, van valami, ami meggátolja abban, hogy meghúzza a ravaszt. Ezért szenved már egy órája a padlón. Aztán behunyta a szemét, már csípte a könny és az izzadság sós elegye. Szíve gyorsabban vert, egyre görcsösebben markolta a fegyvert, és gyorsabban szívta be a levegőt...

Egyszer csak arra ébredtem, hogy valami elrepül fölöttünk. Kinéztem az ablakon, és három helikoptert láttam elrepülni felettünk. Az oldalukra vörös csillag volt festve. A busz másik oldalán lévő ablakból láttam, hogy megfordulnak. Akkor nagyon rossz érzésem támadt. Felébresztettem Pétert. Robbanásokat halottam. Felrobbant pár kocsi előttünk. A buszsofőr félrerántott a korányt. Az egész busz ledőlt a mellettünk lévő lejtőre. A mellettem lévő ablak kitört, és egy nagyobb sziklánk egy mély...

- A hajók valóban Kisorosziban vannak, és ott is maradnak. Egy ideig legalább, de egyébként sincs jelentősége. Nem érkezik azon egyáltalán barbár katona sem. Ezekben a percekben az embereim – akik korábban ennek a seggfejnek a miniszterei meg talpnyalói voltak – épp átveszik a hatalmat Tahitótfaluban. A barbár tankok valószínűleg már hazafelé tartanak a Kalicsa völgyéből és Bogdányból. A harcnak vége...

- Jó reggelt! Nem vettél észre semmi különöset?
- Viccelsz? Az éjszakai műszak után egy atombombát is ledobhattak volna, az se vettem volna észre!
- Na nézz ki az ablakon!
- Minek? Csak nem a szomszédot engedték haza a dili házból, aki most meztelenül flangál az utcában?
- Nem dehogy! Este, lezuhant egy repülőgép.
- És? Megfőzted már a teát? ...

Egy nap azonban egy csapat lovag érkezett hitveseikkel. Egy 26 éves, félhosszú, fekete hajú lovagnak megtetszett a sötétszőke hajú, zöld szemű Justine. A hercegnőnek is megtetszett a lovag. Saxnot azonban láthatólag elszomorodott, mikor meglátta a szép hölgyeket, a fényes páncélokba öltözött lovagokat, a lovakat és a fegyvereket. A király is észre vette a vad elszomorodását, s valami gyanú ébred a fejében. Fogalma sem volt miért, de úgy érezte, hogy ez a farkas nem is farkas! De akkor...

Ibolya nem hallotta a telefonbeszélgetést, de ahogy ránézett a férjére, tudta, hogy baj van. András teljesen elfehéredett, szaporán kapkodta a levegőt, s hangja alig hallhatóvá vált:
- A gyerekek… Baleset történt! A gyerekek!
- Micsoda? – sikította az asszony, ahogy kiugrott az ágyból. Gyorsan a szekrényéhez lépett és gondolkodás nélkül kapkodta magára a ruhákat...

Hallgattam a szövegelését. Már nagyon untam, de nem hagyta abba. Mondta, hogy legyek jobb, mert ez neki fáj a legjobban. Én nagyon dühös voltam, azt hittem ráborítom az asztalt. De mialatt ezen járt az eszem, jobb is eszembe jutott...

Hogyan állapította meg Veronica, hogy a múltba érkeztek, anélkül, hogy tudta volna, hogy időutazáson mentek keresztül, és 138 millió évet ugrottak? A tó partján álló Cycadeoidea szágópálmából. Ez a talaj közeli, hordótörzsű kis növény volt a segítség. Ugyanis Veronica édesapja paleontológus (= őslénytankutató) volt, és a lánya is szerette a régi, letűnt korokat. Négy óra múlva Veronica vette át az őrséget. Az éjszaka vész nélkül múlt el. Farkaséhesen ébredtek, és neki láttak valami ehetőt...