Nappalok és éjszakák

Nappalok és Éjszakák

I. rész

A konyhában ültem éppen hajnalodott, a tegnap esti hideg kávét kortyolgattam cukor és tejpor nélkül. Elég keserű volt de nem mosta le a vér ízét. Nem tudtam felfogni, hogy ez miért történt. Úgy emlékszem, nem volt bűntudatom, szinte soha nem volt. Egész végig az járt a fejemben, hogy valóban én voltam az aki e szörnyűséget tette. A fehér felsőm még véres volt bár már feketült, szinte az összes megalvadt már, a farmerem szakadt és sáros. Bágyadtan meredtem a konyhaasztalon lévő borospohárra. Hát nem bor volt benne, gondolom már sejted.

Alvadt vér volt. Fogalmam sincs, miért hoztam csak jó volt zsákmányolni valamit, felmutatni, ha nem hinnék el. (még most is megvan) Leraktam a kávét és odaléptem a pohárhoz alufóliát tettem rá és elrejtettem a fagyasztóban. Az emeleten egy fém kukában elégettem a ruháim. Kimostam a vért a hajamból és leszedtem a műkörmöm, mert tele volt bőrdarabbal, sárral és vérrel. Az ágyra dőltem, az órára néztem és láttam 1 órám
van pihenni, és mennem kell dolgozni. Kezdtem szédülni, sok volt a füst a lakásban, de ha kinyitom az ablakot, akkor kivágódik mind és nem akartam, hogy kérdezősködjenek a szomszédok. Azt hiszem elaludtam.
Amikor beértem a munkahelyemre mindenki úgy nézett rám, mint egy gyilkosra. Haha! Leültem az asztalom mögé és elkezdtem a munkát. Elég unalmas munkám van/volt. Soha nem történik a könyvtárban semmi. Belemélyedtem a számítógépbe.
- Mi baj Napsugár? Úgy nézel, ki, mint akin átment az úthenger. - kérdezte egyik munkatársam Hédi, őt bírtam a legjobban, de amikor így szólított legszívesebben felpofoztam volna. Tudta hogy utálom a középső nevem.
- Semmi baj csak rosszul aludtam, mert összevesztem a szüleimmel. - válaszoltam gyorsan.

Persze hazudtam, mert a szüleim már régóta halottak de ezt nem sokan tudják. Még mielőtt újabb kérdés következett volna betettem a fülembe az mp3 lejátszóm. Aznap nem beszéltem senkivel még a könyvtárlátogatók sem akarták a segítségem kérni, aminek persze örültem.
Amikor lejárt a munkaidőm még világos volt, utáltam a napfényt túlságosan megmutat mindekit és engem is, szerencsére csak kívülről. Elindultam haza.

Otthon még mindig füstszag volt bár már nem volt vészes. Lefeküdtem és aludtam pár óra hosszát. 11 körül felébredtem és letusoltam majd kiültem a konyhába és elolvastam az újságot. Bár ne tettem volna! Címlapra kerültem, vagyis az áldozat. „Brutális gyilkosság, talán egy szekta. ”milyen idióta címe van. Végigolvastam és elkezdtem nevetni. Annyi badarságot tudnak összeírni. „Feltehetőleg egy 6-12 főből álló Sátánista csoport gyilkolta meg a 23 éves nőt. A gyilkosság a Makó-Szeged közötti mezőgazdasági földterülteken történt 2006 Július 07-én. Eddigi feltevés, miszerint a lányt erőszakkal vihették oda, úgy gyanítják férfi elkövetők voltak. Eddig még nem találtak nyomokat. ”Miután ezt végigolvastam a nevetésem elérte csúcspontját. Milyen idióták. Úgy döntöttem kimozdulok itthonról. Megfésülködtem, akkor kezdett vészesen hullani a hajam. Hosszú vörös hajszálakkal volt tele a szőnyeg. Felcopfoztam a hajam és megkerestem a szandám.

Hosszú fekete csipkeruhát vettem fel. Az ilyen szép ruhák csak az éjszakáknak járnak. Majd belepakoltam mindent a fekete táskámba. Többek között a gyilkos fegyver is,egy pillangókést, olyat, amit mindenhol lehet kapni. Elindultam a sötétbe. Az egész város a gyilkosságról pusmogott, a rendőrség figyelmeztette a lányokat,nőket hogy ne sétáljanak egyedül sötétedés után. Mint minden ember én is félek, egy kicsit a sötétben, félek attól, ami megölhet,elpusztíthat,amitől mások is rettegnek, de akkor nem éreztem félelmet. Bátran sétáltam s a fülemben Marilyn Manson zenéje szólt. Sikátorról sikátorra sétálgattam,közben az embereket figyeltem. Vajon ki legyen a következő? Legyen e következő? Miért akarok valami olyan lenni, ami nem is létezik? Egészen kislány korom óta vonzott a furcsa, a groteszk s minden, amit mások borzongva fogadnak. Rajongásom a vámpírok iránt egyesek szerint beteges. De ez engem soha nem zavart.

Miközben az agyam egyre ezen járt megérkeztem törzshelyemre. Egy koszos, züllött emberekkel teli kocsma. A kocsmárossal jó viszonyban voltam, - bár őt sem tekintettem barátnak - egy 40es évei körül járó pocakos kicsit a Télapóra emlékeztető férfi. Minden pénteken, szombaton ott tengettem éjjelem. Pár törzsvendéggel köszönőviszonyba kerültem az alatt a pár év alatt, amíg oda jártam. Leültem a pulthoz intettem az ismerős ismeretleneknek és kértem egy pohár bort. Beszéltem pár szót Télapóval majd leültem a lebuj legeldugottam asztalához, s onnan figyeltem az embereket. Ott igazán jól éreztem magam, nem láttak de, én mindent láttam. Fél 4 felé visszavittem a poharat a pulthoz és köszönés nélkül leléptem. Hazafelé megláttam egy lányt alacsony volt festett fekete hosszú hajú, elég sovány volt de nem az anorexiás típus. Feltehetőleg hazafelé igyekezett, elkezdtem követni, s amikor észrevette utána szóltam várjon meg. A hangom mindig is barátságos volt, úgy tűnt a lány megnyugodott. Egy lámpa alatt állt így láttam az arcát. 18 évesnél nem lehetett több tehát kb. 4 évvel volt fiatalabb nálam.
- Ne haragudj, meg tudnád mondani hány óra? - kérdeztem hirtelen, bár nem igazán akartam ilyen hülyeséget kérdezni
- Jaj úgy megijesztettél! 3: 45. - mondta immár megnyugodva és mosolygott egy nagyot.
- Te nem félsz egyedül sétálni? Nekem csak 5 perc mire hazaérek de, már így is tiszta ideg vagyok. - úgy dőlt belőle a szó mintha egy ismerőssel találkozott volna.
- Én nem félek, ma éjjel már elég sokat sétáltam. - furcsa módon őszinte voltam hozzá.
- Azt hittem, hogy követsz, de ha erre jössz, menjünk együtt, mert én erre lakok és nem akarok egyedül menni. Jó?- s már megint nem bírta abbahagyni a beszédet.
- Jó. - végül is örültem a felkérésnek, hát elfogadtam.
- Te nem vagy valami beszédes igaz? Vagy csak az idegenekkel nem beszél? Hogy hívnak? Te is erre laksz? Melyik suliba jársz? - ennyi kérdést utoljára az állásintejúmon kaptam, rémes volt.
- Tényleg nem vagyok beszédes. Kis Léna Napsugár vagyok. A város másik végében lakok és már nem járok suliba. - kezdeti lelkesedésem a sok kérdés hallatára eltűnt. Nem volt kedvem a lányhoz. De amit megígértem betartom.
Egy kertes háznál álltunk meg. Szép ház volt nagy és barátságos. Alig gyalogoltunk 3 percet.
- Egyébként Horváth Anna vagyok. Köszi szépen. - majd egy hatalmas mosolyt kaptam jutalmul.
- Szívesen. De legközelebb ne kísértesd magad haza senkivel. Ki tudja milyen hibbant emberrel, találkozol. - ennek hallatán mégjobban mosolygott. Megvártam, amíg bemegy az ajtón és hazamentem.

II. rész

Amikor hazaértem ruhástól dőltem az ágynak, lehet, hogy már kezdek kiöregedni az éjszakázásból. Délig aludtam és ugyanolyan fáradtan ébredtem, mint amikor lefeküdtem. Akkoriban kezdtem egyre nyúzottabb és elkeseredettebb lenni. Valamiért nekem soha nem jött össze semmi. Az utóbbi években kezdtem lecsúszni a lejtőn. Akiért éltem elhagyott, volt egy jól fizető munkám de onnan is elbocsájtottak. Végül el kellet adnom a házam, amelyet szüleim hagytak rám. Persze a szüleim sem fogták meg az isten lábát velem. De legalább meghaltak mielőtt rájönnek hogy milyen szerencsétlen flótás az egyetlen gyermekük. Bár ha jobban belegondolok tudták ezt már az elején. Annak ellenére, hogy jól tanultam soha nem voltam egyszerű eset, testileg-lelkileg gyötört az élet. Orvostól orvoshoz cipeltek, legyen az bármilyen féle fajta szemésztől a pszichiáterig mindegyiknél jártam már.

A pszichiáter szerint nem vagyok teljesen beszámítható (persze kedvesen burkoltan közölte) és terápiákra is kellene, járjak, a többi orvos szerint csak hipochonder vagyok. Ezeken és hasonló dolgokon gondolkoztam, amikor rájöttem, hogy már 2 napja alig ettem valamit. Elindultam a konyha felé azt remélve van valami a hűtőben, hát nem volt. Belenéztem a tükörbe-amit, persze nem kellet, volna-s úgy döntöttem el, kellene mennem fürdeni és a sminkemet lemosni. Miután ez meg volt elindultam a boltba. Kiléptem az utcára de, már akkor bántotta a szemem a fény, a lakásomban szinte mindig sötét van, esetleg egy-két gyertya, neon világít. Nincs szükségem a napra. Soha nem is volt. Hosszú lila ruhát viseltem akkor, amihez volt egy kapucni, olyan volt az egész, mint egy csuklya. Belehúztam az arcomba és bekapcsoltam az mp3-am.

Miután bevásároltam a boltban, elindultam haza, nem akartam nappal sétálni. Miután hazaértem megettem, amit vettem és bekapcsoltam a tvt. Elaludtam közben, de a híradóra felébredtem. A média még mindig a meggyilkolt lány esetén csámcsogott. Utálom az ilyet. Folyton azokat a szavakat ismételgették, hogy bestiális, megihatták a vérét, vigyázzanak… stb. Kikapcsoltam. És aludtam kb. 10 óráig. Miután felébredtem úgy döntöttem útra kelek, kicsit unatkoztam s úgy döntöttem ma nem egyek el a kocsmába, inkább sétálok és beülök egy új bárba. Hiányzott a vér íze. Sietve átöltöztem és már készen is álltam az indulásra. A városban 2 óra gyaloglás után beültem egy bárba, elég szép hely volt és drága. Kerestem egy otthonosabb helyet. Ez kicsiny kicsi kocsma volt, cigifüst és állott sörszag terjengett ott. Ki is néztem magamnak egy lányt, magas volt rövid barna hajú átlagosnak tűnt bár elég vékony volt. Nem baj, gondoltam kevesebb erőt kell belefektetnem a munkába. Oda is mentem hozzá beszélgetni. Furcsa módon az előző áldozattal is könnyen ismerkedtem meg és elég sokat beszéltem vele. Kedves lány volt és elég naiv. Eléggé bizalomgerjesztő tudok lenni, ha akarok. Ezt akkor ki is használtam. 1-2 óra beszélgetés után megkérdeztem, hazakísérjem e. Még csak 15 éves volt.

Elég távol lakott a bártól ezért nem akart kerülő úton menni. Végül az egyik sikátorban mondtam neki, hogy álljunk meg, arra hivatkoztam, hogy begörcsölt a lábam. Leültem egy ládára, s odaült mellém. Átkaroltam, megöleltem és eközben előkészítettem a kést. Szerencsére nem vette észre, miben mesterkedem. Levettem a jobb kezem a hátáról és a balkezemmel öleltem át. Hirtelen szorítottam rajta egyet megcsókoltam és beledöftem a hátába a késem. Jobb kezemmel is átöleltem s olyan erősen csókoltam hogy ne tudjon sikítani. Bár nem hiszem, hogy hallották volna. Egy régi gyár melletti sikátort választottam és a kést megpróbáltam a hátán keresztül a tüdejébe mélyeszteni. Azt hiszem sikerült. Alig adott ki hangot, majd a fájdalomtól elhagyta az ereje, ekkor elvágtam a nyaki ütőerét és elkezdtem inni a vérét. Ezekben a pillanatokban éreztem úgy, hogy elértem a célom. Mindenki másban látja a beteljesülés, hát nekem ez jutott. Miután elteltem a vérrel kihúztam a kést a hátából, és megnéztem nem tépett e le rólam ruhát, ügyeltem arra is, hogy mindezt kesztyűben tegyem és a hajam is, elfedtem. Otthagytam a testet a földön és hazasiettem.

III. rész


Délben ébredtem, persze fáradtan, mint mindig. A vér íze még benne volt a számban, ettől a gondolattól elmosolyodtam. Furcsa de akkor nagyon jó kedvem lett a gondolattól, hogy olyan vagyok, mint egy vámpír, bár tudtam, soha nem lehetek az. Elkezdtem fázni ezért elmentem tusolni, megnyitottam a csapot de először nem folyt belőle semmi. Azt hittem megint kikapcsolták a vizet, s ekkor elkezdett áradni belőle a vér, megijedtem és kiszaladtam a konyhába. Ott is megnyitottam a csapot, ott sem folyt belőle semmi, nem vártam meg amig előtör a vér, gyorsan elzártam. Visszasiettem a fürdőbe, hogy ott is elzárjam. Amikor beértem nem láttam vért csak vizet, tudom, azt hiszed, képzelődtem de nem, tényleg vér volt! Fürdeni kellett ezért gyorsan megtisztálkodtam és bezártam a fürdőszoba ajtaját magam után. Borús vasárnap volt és elhatároztam, sétálok. Szabadulni akartam a házból ezek után. Elmentem a park felé, régen voltam már ott világosban. Lefeküdtem a padra és zenét hallgattam. Majdnem elaludtam, amikor valaki megbökdöste a lábam. Kinyitottam a szemem és a tegnapelőtti lány volt. Már nem emlékeztem a nevére, szerencsémre ujra bemutatkozott. Felültem a padon és leült mellém.
- Hogy vagy? - a kérdés hallatán ideges lettem, s ez látszott rajtam. Végül is csak jól lehetek a fürdőszobai incidens után.
- Jól. - válaszoltam még mielőtt kínossá válik a csend. - És te? - nem mintha érdekelt volna, de bunkó nem akartam lenni vele.
- Én jól vagyok nagyon. Mit csinálsz itt a parkban egyedül? - már megint kérdez, miért kérdez ennyi mindent?
- Kijöttem sétálni, nem tudok mit kezdeni magammal. - folytattam a beszélgetést. Két óra hosszát biztos beszélgettünk. Megtudtam róla, hogy nincs tesója, a szülei elváltak és boldog.
Elég népszerű lánynak tűnik, kedves, beszédes, barátságos. A beszélgetés végén elhívtam teázni magamhoz keddre. Ami kicsit rossz választás volt, mert a lakásom elég rendezetlen, barátságtalan és üres. 7 óra körül értem haza és jobban körülnéztem a lakásomban, a helyzet kilátástalannak tűnt, elkezdtem pakolni. Éjfél körül fejeztem be és megnéztem az éjszakai híradót. Természetesen benne volt a tegnapi ügyem is. Mivel nem voltam kíváncsi a sok téves találgatásra kikapcsoltam és elmentem fürdeni. Szerencsére nem történt semmi szokatlan. Alvás előtt a bűntudaton gondolkoztam, vagyis inkább annak hiányán. Nem értettem hogy miért nincs. Még egyszer elmentem fürdeni. Mikor kijöttem a fürdőből a nevemet hallottam, mintha valaki beszélne hozzám. Kinéztem az ablakon de, nem láttam semmit. A 3.-on laktam és kissé rossz a szemem. Kezdtem félni. Gyorsan bebújtam az ágyba, bevettem 3 altatót és reggelig aludtam.

Folyt. köv.