Történetek

Már közel járt. Érezte az emberszagot. Ugrani készült, mikor előtte termett egy másik farkas. Leon vicsorgott rá, az pedig vissza morgott. Megpróbált kitérni előle, de nem sikerült. Ekkor a nőstény farkas támadásba lendült. és Leon torkának ugrott. A farkast ez a támadás meglepte és ledöntötte a lábáról...

Valóban, a gyökerekhez kell visszanyúlni, ahhoz, hogy megértsék a természethez, az emberekhez fűződő bensőséges viszonyomat, egyéniségem legrejtélyesebb, mozgatórugóit, kapcsolatrendszerét, mely grafomán, örökké kíváncsi egyéniségemet kialakította. Fantázia és mesélő képességemet anyai nagyszüleimtől örököltem. Mindketten ragyogó mesefák voltak...

A lány kézfogást talán még sosem élvezett így, bár ezt magának sem akarta bevallani. Igaz a fárfi teljes arcát még nem látta, csak a szemeit, de úgy gondolta, hogy akinek ilyen a pillantása annak a külseje is lehengerlő, bár ez a modoráról nem mondható el.
Igaziból maga sem tudta miért gondol ilyenekre, hiszen látszólag a férfi a bátyjával egykorú, tehát idős hozzá, lehet hogy van kapcsolata és...

- Mikor lesz holdtölte?
- Még két nap. De érzem... mármint másnak érzem magamat.
Steve habozott.
- Levisznek majd a ketrecbe?
- Igen.
- Ha akarod én... szóval ott lehetnék veled...

- Én nem vagyok vérfarkas...

- Ó dehogynem. Megharaptak. Az első holdtölte alatt emgtörténik az átváltozás. Jobb, ha belátod, hogy igazam van. És légy óvatos. Az első átváltozás meglehetősen rizikós. Előtte pedig nagyon ingerült leszel. Szóval vigyázz az itt élők testi épségére. Kirendelek melléd egy tanítót. Ő majd elmond mindent amit tudnod kell...

- Sarah... Leont megharapta egy vérfarkas.
- Nem... ez lehetetlen... azt mondtad..azt mondtad, hogy a munkád miatt mi sosem kerülhetünk veszélybe!
- Sajnálom, nem az én hibám volt... a munkám szabályzata szerint meg kellene ölnöm...
- Daniel! Ő a fiúnk! Az egyetlen fiúnk! - zokogta a nő...

Danny lassan araszolt előre. Minden pad alá benézett. Nem hallott semmit. Elért a gyóntatókig. Vett egy mély lélegzetet és benézett. Sehol semmi. Homlokáról letörölte az izzadságot és indult a pince felé. Ekkor fentről egy kiáltást, majd egy lövést hallott. Danny gyorsan az emelet felé vette az irányt. Kettesével szedte a lépcsőfokokat, majd lelassított...

Végül feltettem a kérdést, amire egész este vártam:
- Mi lenne ha egy nyugodtabb helyre mennénk, cicám?
- Már azt hittem, beszari vagy elhívni. Gyere, ott a WC hátul. Ha elég nyugodt neked. - Azzal húzott is maga után. Még a pultra dobtam némi pénzt...

Mikor rohantam fel a szobába a lépcsőn, furcsa bűz csapta meg az orromat. Akkor éreztem ilyet, amikor a kutyánk Suzy meghalt, csak ez a szag most sokkal erőteljesebb volt. Mikor végre felértem földbe gyökerezett a lábam. Egyszerűen nem hittem a szememnek...

Félrelöktem a borítékot.
Amikor azt hallom: „ne gondolj a lila elefántra!”, főleg ha olyan valaki szájából hangzik el a figyelmeztetés, aki fontos számomra, akire odafigyelek, akkor egyszerűen nem tudok másra gondolni, csakis az elefántra, amelyik még lila is. Ki látott már lila elefántot?
NE OLVASD EL!
Újra a kezembe vettem, megforgattam. Micsoda hülyeség...