Történetek

– Énekeljen csak kedves amennyit, jólesik, engemet nem zavar! – mondtam, hiszen a diszpécser központ kapcsolgatásában tényleg nem zavart meg.
– Tényleg nem tetszik rám haragudni, az éneklés miatt? – kérdezte újra, esdeklőn várva igenlő válaszomat.
– Úgy énekel, ahogyan akar! Szívesen hallgatom...

A rémület már elmúlt a hangjából, csak egy langy félelem maradt. Ekkor halkan, nehogy felébressze párját, visszahajtotta fejét a párnára, és átölelte a halott férfit. Csak egy kis nyál folyhatott ki a szájából, gondolta Suzie. Mindig folyatja kicsit, ha nagyon mélyen alszik. Nem is sejtette, hogy amit meleg nyálnak hitt valójában vér...

Mindkettejüknek vannak ki- és bemenetei. Az övéi a szokásosak: szem fül orrlyuk száj pina segg. A kimenetek is mindennapiak: ujjak, kezek, lábfejek és nyelv. Karok. Lábak. Dolgok, amiket bele lehet dugni más dolgokba...

eülsz mellém és rám mosolyogsz. Köszönünk egymásnak, majd rövid beszélgetésbe elegyedünk. Intek a csaposnak, hogy én is fizetnék, majd felállok és kezemet nyújtom feléd. Meglepődsz. Elmondom, hogy van egy szórakozóhely a közelben és szeretnék táncolni veled...

Ne szólj, mert nincs szó.
A mélység magába szív. Hagyd. Repülj, ha gondolatban is, szállj le oda az árnyas szurdokba a messzi kékes ezüstfonálra. Mire odaérsz, óriássá nő, mindent magába nyelő tengerré...

Mikor oda ért a lakásukhoz tartozó pincerészhez, döbbenten szemlélte, hogy a lámpa nem világít be a rácsokon. Mintha a fény számára áthatolhatatlan fal állna ott. Megrázkódott félelmében. Egy újabb kulcsot keresett meg a karikán, mely a rácsos ajtón lévő lakatot nyitja. Reszketett a keze...

Kopottas fehér falak vesznek körbe. A terem közepén unottan nyújtózkodik egy óra. Ólom mutatói csiga-mód kullognak a hatalmas fehér számlapon. Már régóta figyelem kérlelően, de ügyet sem vet rám...

Ha becsukod szemed, tán még hallod a navajok lépteit, hallod a távoli dobszót, s megérted, miért nem félik a mélységet. A sziklák s a mélység - s ők is - csak így együtt léteznek...

Lassan felér a Savoyai szobrához. A palota díszőrsége a szokásos három lépés után bokacsattantás, fordulás, három lépés vissza módszerrel figyel. Amott két alabárdos testőr áll mozdulatlanul, díszmagyarban, tollas sisakkal. Az őrség miatt csak a sikló felső állomása mellett áll meg, amiben éppen ekkor mozdulnak meg a hatalmas kerekek, a sikló két kocsija elindul egymással ellentétes irányba...

Hosszú fonalban spriccelt a kantej kedveséből. Lehajolt és bimbójához dörzsölte a makkot ejakuláció közben. Barátja felnyögött a gyönyörtől. Az ondó vaskos, lusta cseppekkel harmatozta mellét. A férfi vonaglott még az ölében, amikor a szenzáció bekövetkezett nála is...