Imposztorok - 2

A nagy durranás.

1.

Belzebubnak azon főtt a feje, hogy megtalálja azt a rátermett egyént, aki ezt a nagy, világfelfordulást kézben tartva levezényeli. Sokat próbált, kemény, harcos személyt kellett választania, ha nem akart, ő, maga a színre lépni. Meg is találta a francia Gorges Clemenceau személyében. Clemenceau, vagy, ahogy politikus társai nevezték a Tigris, orvos végzettsége ellenére virtigli politikus volt. Élt, halt a politizálásért. Már a kommün idején Párizs egyik kerületének polgármestereként vett részt a forradalomban. Mivel ügyes politikus volt ezt a tisztségét a rátermettsége miatt a kommün bukása után is megtarthatta. Hamarosan az országos nagypolitikába is belekóstol. Parlamenti képviselő, különböző posztokon miniszterkedik, míg eljő számára a végzet.

Belekeveredik a Panama csatorna hírhedt panamáiba, és úgy néz ki a dolog, hogy a hatalmasra dagadó botrányban kitöri a nyakát. Feddhetetlensége odalett. Mindez pedig történt ezernyolcszáz kilencvenháromban. Tehát egyelőre bekerült a süllyesztőbe. A Sátán atyjának, Belzebubnak a figyelme ráterelődött és eldöntötte: kihúzza a szarból, és saját céljaira használja fel. Egyik éjjel megjelent az íróasztala fölött görnyedő, visszaemlékezésein dolgozó Tigris előtt. Igen elegáns arculatot öltött. Dúsgazdag politikus csináló bankárként mutatkozott be. Clemenceau gyanakodva nézte a fura úriembert, de hamarosan szavainak a hatása alá került.

– Kedves barátom, a mi köreinkben is elterjedt kiválóságod híre. Nagyra törő ambícióidat kár lenne parlagon hagyni, heverni. Úgy gondoltuk bankártársaimmal, hogy a hónod alá nyúlunk. Pénzzel megtámogatunk, rendezzük a panamáid anyagi oldalát. Kifizetjük tartozásaidat. Kapcsolataink által megcsináljuk a piárodat. Olyan új arculatot építünk ki számodra, hogy te sem ismersz magadra. Sőt a szülő anyád sem ismer rád. Na, áll az alku?– nézett rá angyalian csábos mosollyal. Clemenceau, bármilyen gyanakvó is volt, a hiúságát legyezgető, csábító ajánlatnak nem tudott ellenállni. Végülis beadta a derekát.

– Mi lenne az ára az önzetlen segítségednek?– fordult szembe Belzebubbal. Belzebub alakja megnőtt a háttérből rávetődő lámpafényben, és óriásként magasodott Clemenceau fölé. Az ördög kéjesen elmosolyodott és egy biankó, előre aláírt csekkfüzetet nyújtott át neki.
– Íme, átnyújtom neked ezt a csekélységet szavaim nyomatékául. Szabad felhasználásra kapod, előlegként a további szolgálataidért. Bartel üzlet ez kettőnk között: én látatlanban megelőlegezem neked a bizalmamat, s készpénzzel fizetek. Te pedig utólag beváltod a biankóban adott szavadat. Akkor hát megegyeztünk? Itt írd alá, kérlek!– dugta orra elé aláírásra az előre elkészített szerződést. Clemenceau szó nélkül aláírta. Belzebub bucskázott egyet a fején és ördöggé alakulva tüzes csókot nyomott a Tigris lila ajkaira. Tekintetével lelkébe beleégette a 666-os számot, és örök engelemességre, az ördög szolgálatába állította tudatalattiját. Mire Clemenceau a megsemmisítő csók után magához tért ájulásából, Belzebub már köddé vált. Ott maradt a csekkfüzet, és a szerződés.

Csak akkor csodálkozott, amikor Belzebub távozása után át akarta olvasni a szerződést. Üres papírlapot tartott a kezében melynek hátlapján a 666-os szám virított. Tehát Belzebub megtalálta az alkalmas személyt. Hogy mi történt l893 és 98 között? Azt fedje a feledés jótékony homálya. Annyit tudunk, hogy miután Belzebubtól megkapta a behívóját, irodáját bezárta és eltűnt a közéletből. A vele együtt raportra rendelt és továbbképzésre besorozott Leninnel együtt egy ötéves, igen kemény szemináriumon vett részt a pokolban. Amikor kiképzésük véget ért mindegyikük teljes intenzitással ott folytatta, ahol abbahagyta. Csak minőségileg egyel magasabb fokon. Igy folyt lelkük katedrálisának építése a pokol urának parancsára.

Lenin feladatául kapta, hogy képezzen ki egy tizenkét főből álló terrorista bandát az anarchistákból, és egy pár szerb diákból. Így került a látókörébe Gavrilo Princip, Berlinben tanuló egyetemista diák és két társa. Kemény kiképzésnek lettek alávetve. Clemenceaunak nem kellett soká várnia a szerencséjére. Csillaga meredeken kezdett felfelé ívelni, hogy meg se álljon az égig. Ezernyolcszáz kilencvennyolcban ban megjelent nála Zola, hogy meg szeretné jelentetni a Dreifusz per ellen írott cikkét. Ugyanis egyik lap sem vállalta a rizikó miatt a megjelentetést. Clemenceau, ingadozás nélkül, tudalattija parancsára azonnal megjelentette a saját nagy példányszámú újságjában. Óriási botrány, Zola és Clemenceau felemelkedése, Dreifusz rehabilitációja lett a nóta vége.

Egyszerre elfelejtették besározódását és előbb Ezerkilencszáz kettőben szenátorrá választották, majd ezerkilencszáz hatban már belügyminiszter. Belzebub sugallatára erősen szorgalmazta a francia szárazföldi erők fejlesztését. A haderő felduzzasztását. Mondani sem kell, hogy belügyminiszterségét az egész első világháború végéig megtartotta és az Antant ütőképessé szervezésével csatarendbe állította Angliát, az Egyesült Államokat és Franciaországot. Így fordították meg a háború menetét. Jutalmul ő elnökölt Trianonban a békediktátum aláírásánál.

2.

Közben keleten az orosz agyaglábú óriás félkontinensnyi birodalmában is zajlottak az események. Hála Lenin, Trockij, Sztálin és társainak szorgalmas propaganda, szervező és aknamunkájának a cári birodalom kezdett belülről bomlani. A nép azonban vakon bízott a cár atyuskában és megrendíthetetlen volt a cárba vetet hite. Kellett találni egy személyt, aki egyrészt dehonesztálja, kompromittálja a cári családot, másrészt felpiszkálja a cár nagyravágyását és beletaszítja egy háborúba. Lucifer hamar megtalálta a megoldást. Megismerteti a cári családdal, és nélkülözhetetlenné teszi számukra Raszputyint.

Raszputyin egy magnetikus erővel rendelkező, szuggesztív egyéniség volt. Hatalmas, öles termete egy hatalmas kanmedvére emlékeztette az embert. Torzonborz alakja, rőt szakálla, szőrcsuhája félelmetes benyomást keltett a rá nézőkben. Hanem a tekintete, igéző volt. Mindenkit magbabonázott, lebénított, hipnotizált. Szibériában élte a muzsikok egyhangú életét. Valahogyan kapcsolatba került a száműzött Sztálinnal és csoportjával. Megtalálták benne az ő emberüket. Meg hányták, vetették a dolgokat és csak az alkalomra vártak, hogy rászabadítsák Raszputyint a cárékra.

Lucifer erről is gondoskodott. A cári család Petrodvoreci nyári rezidenciája melletti hatalmas birtok ura Kuzmics Baktarinov tábornok szibériai birtokáról Lucifer sugallatára felhozatta Raszputyint. Kimosdatták, tiszta ruhát adtak rá és várták az alkalmat, amikor a kis cárevics rosszul lesz. A kis Nyikolaj hemofiliában, vérzékenységben szenvedett. A legkisebb sérülés is elaáíthatatlan vérzést tokozott neki. Egyik délután, amikor Baktarinovéknál teázott a cári család megtörtént a baj. A kis cárevics elesett és beütötte az orrát. Úgy ömlött belőle a vér, mint disznóöléskor a leszúrt disznóból. Lett nagy siránkozás, lótás - futás. Lucifer csak erre várt. Előhúzta a mellényzsebből Raszputyint és a cseléddel beküldte a szalonba, ahol orvosok hada igyekezett a vérzést elállítani.

Raszputyin belépett. Öles termete eltakarta a napot. Ránézett a kis cárevicsre és mély, dörmögő hangján megszólalt.
– Isten, meggyógyított! Elállt a vérzésed! – Megtörtént a csoda. Az orvosoknak nagy kő esett le a szívéről. A cárné, és a cárleányok, ölelték, csókolták Raszputyint. A cár pedig örök áron megvásárolta és felszabadította a jobbágysorból Raszputyint. A tábornokot pedig azonnal vezénylő tábornokká léptette elő. Ettől a pillanattól felfelé ívelt Raszputyin szerencse csillaga. Erre vártak a pokol urai. Lucifer mozgatta a szálakat, és ördögi erejével megsokszorozta Raszputyin erejét.

Raszputyin nélkülözhetetlenné vált a cári család számára. Ő volt a sugallat! Az isteni kinyilatkozás. Minden szavát imába foglalták és a szerint cselekedtek. Hamarosan fényes palotát kapott a cári palota mellett. Szolgahad figyelte minden szavát. Akit megkívánt férfit, nőt, szüzeket azonnal a karjaiba omlottak és igyekeztek kielégíteni végheteken nemi vágyát. A szeretkezésnél csak az italt szerette jobban. A cár is belehabarodott és koronatanács, haditanács előtt mindig vele beszélte meg a stratégiát. Míg Raszputyin Moszkvában időzött, a kis cárevics virult, mint a rózsa. Hanem a bojárok megelégelték, hogy egy részeges illuzionista uralkodik a cári család helyett a nagy Oroszországon és felettük. Fellázadtak, és követelésükre a cár kénytelen volt falujába, Tobolszk mellé visszaküldetni Raszputyint.

A kapcsolat nem szakadt meg, hiszen állandó telefonérintkezésben voltak egymással. Ha a kis cárevics megütötte magát és vérzett elég volt Raszputyint felhívni, annak a hangját meghallva azonnal elállt a vérzés. Lucifer nem elégedett meg ezzel a fordulattal. Nem volt innyére, hogy a bojárok keresztülhúzták a számítását. Egyik éjjel bucskázott egyet a fején és máris a cárné hálószobájában termett. Raszputyin alteregójaként ölelte, csókolta a cárnét miközben hétizben is magáévá tette. A cárné az aktusok végén aléltan hanyatlott párnáira. Könyörgött, hogy ne hagyja magára, maradjon vele örökké. Lucifer azonban kérlelhetetlen volt. Igy szólt hozzá.
–Látod anyuskám, én bármikor nálad termek, ha akarok. De, nem szeretem a bujkálást. Intézzed el a cárnál, hogy visszajöhessek hozzátok!– Másnap a cárné kikönyörögte a cártól, hogy visszajöhessen Raszputyin. Innen kezdve egyenesen vezetett az út a cári család és Oroszország romlásáig.

Egy este Lucifer, Raszputyin alteregójaként komoly beszédre invitálta a cárt.
– Nézd atyuskám. Látom, hogy a népek is és a bojárok is elégedetlenek veletek. Megcsappant a cári család népszerűsége. Ezen egyféleképpen tudnál segíteni: egy győztes háborúval. Tudod, hogy Oroszország hódító, katonaállam volt mindig. Minden cár tett valamit az ország területének gyarapítása érdekében, csak te nem. Ebbe a tespedésbe az emberek esze kereke elkezd forogni, eleresztik a fantáziájukat. Nem elég csak az anarchistákra le-lecsapni, néhány forradalmárt lecsukatni, kivégezni. Nekik hódítás kell. Vér, halál, harc, szerzés, és megdicsőülés! A mennyei atya megsúgta nekem, hamarosan háború tör ki Európában. Azonnal be kell lépned, ez Oroszország érdeke! Eszerint cselekedjél atyuskám!– mondta és végtelen szájcsókban forrt össze Miklóssal. Miklós megbabonázva roskadt trónszéke bársonyába miután Raszputyin eltávozott. Minden úgy történt, ahogy Raszputyin a cárnak beszuggerálta. A végső győzelmet nem érhette meg, mert az angol titkosszolgálat Juszupov herceggel palotájába csalatta és megölette Raszputyint. Ezzel azonban a cár, és vele Oroszország nem kerülhette el a végzetét.

3.

Ahhoz, hogy az összefüggések mozgatórugóival tisztába legyünk meg kell ismerkednünk a másik oldal potentátjával is. Ez a személyiség pedig II. Vilmos német császár. Vilmos testi hibával született és ez egész életére és a német népre is rányomta a bélyegét. Amellett, hogy dongalábai voltak, még bal alkarja tizenkét centivel volt kurtább jobb alkarjánál. Ez feladta a leckét szabóinak, öltöztetőinek, hogy, s miképpen takarják el és korrigálják valamelyest testének rútságát.

Viktória angol anyakirálynő unokája volt ő is mintahogyan II. Miklós orosz cár is. Sajnos a vérrokonok házasságaiból ilyen deformált egyének is kikerülhettek. Vegyük csak a kis cárevics vérzékenységét. Vilmosban a rútság ellentételezéseként hatalmas önigazolás, bizonyítási kényszer szorult. Valami olyan világraszóló dolgot akart véghezvinni, amivel feledtetni tudja a világgal testhibáját.

A gyarmatbirodalom kiterjesztését és a világpiac újrafelosztását tűzte ki célul maga elé. Az örök ellenség természetesen Franciaország volt. Elzász Lotaringia volt állandó viszályuk tárgya. A legutóbbi háborúban Franciaországnak kedvezett a szerencse és bekebelezte Elzászt. Jó ürügynek kínálkozott az erőpróbára egy újabb háború. Ambíciói alá Belzebub legkisebb, de legagilisabb fia, Fra Diaboló rakta a tüzet. Őt állította Vilmosra rá szárnysegédként apja a főördög.

Kihasználták a porosz hadseregben dívó homoszexualitás mindennapossá válásának gyakorlatát. Vilmos nem akart lemaradni tiszttársaitól semmiben sem. Minden magas rangú főtisztnek volt egy vagy több pucerja is. Ezek fiatal, szépséges ifjak voltak. Bár hamar megnősítették, gyerekeket nemzett a hazának, azért a bizonyítási kényszer lobogott benne. Belzebub gyönyörű ifjúvá varázsolta fiát és Vilmosra lőcsölte. Vilmos teljesen a rabjává vált fiatal hadsegédjének és a szexuális vágy kielégítésén túl, tanácsaira is sokat adott.

És Fra Diaboló ellátta őt jó tanácsaival. Egy- egy vehemens aktus után mindig beszuggerálta neki a legújabb tanácsot. Diabolót magával vitte utolsó nyaralásukra Angliába, ahol Viktória nagymama udvarában találkozott unokatestvérével, Miklós cárral. A két család l914 júniusában, felhőtlen boldogságban múlatta az időt. Kriketteztek, lovaspólóban és golfban mérték össze ügyességüket a riválisok. Aztán az utolsó estén a két császár leült a sakkasztalhoz és sakkban mérte össze erejét. Közben beszélgettek. Miklós cár kezdte.

–Kuzinom, nagy baj van Oroszországban. Dilemma elé lettem állítva. Vagy lemondok, mielőtt elsöpör egy forradalom, vagy kirobbantok egy háborút, ezzel elterelem a nép figyelmét a bajokról. Ha győzök, akkor megdicsőülök, s megerősödve, a menybe megyek. Ha vesztek, akkor végem lesz, mint a botnak. De, azt érzem, hogy halálommal, magammal rántom a nemzetet is. Sakk!– Vilmos kilépett a sakkból és így folytatta a beszéd fonalát.

– Nikola, érzem, hogy mi még egyszer találkozunk, mégpedig a csatatéren. Az a baljós gondolatom támadt, hogy szembekerülünk egymással. Bár szeretlek, mint rokonomat, de a politika kegyetlen dolog. Németországnak élettér kell, piacok, gyarmatok. Nyugat felé nem, csak kelet felé tudunk terjeszkedni. Vagy a lengyel piacot, vagy a Balkánt, vagy mindkettőt meg kell szereznünk, különben gazdasági csőd fenyegeti a birodalmat. Merem remélni, hogy leszel olyan bölcs, hogy kitérsz előlem. Nem szeretném a rokonom országát elpusztítani rettenetes haderőmmel. Sakk! – Miklós kilépett a sakkból és így folytatta a meditálást.

– Kedves rokon. Ne bántsuk egymást! Tudod, mit ajánlok neked? Döntsük el most itt a sakkasztalon egymás között a harcot. Ha én győzök, te nem avatkozol bele az ügyeimbe a Balkánon. Ha te győzöl, akkor én nem avatkozok bele a Kelet és Nyugat Poroszország közötti korridor általad való elfoglalásába, sőt talán, még Lengyelországról is lemondok a kedvedért. Sakk!– Vilmos erre igy reagált.
– Szép, szép. Sőt gentleman agrementként elfogadom a kihívást, de mi lesz, ha döntetlenre játszunk?
– Mi lenne, akkor megütközünk egymással a csatatéren! Győzzön a jobbik! – Válaszolta Miklós és mivel sorra leütögették egymás bábuit, csak a két király maradt: remiztek. Kezet szorítva, megölelték egymást és rokoni csókot váltva sok szerencsét kívántak a másiknak. A sakkparti után két héttel kitört az első világháború.

4.

Minden készen állt, hát a nagy színjáték premierjére. Csak a függönyt kellett még felhúzni és egy nagy durranással, megadni a jelet a zenekarnak a nyitány eljátszására. A nyitányra pedig minkét oldal szereplői jó ideje készültek már. A pragmatikus, arrogáns, következetes, meg nem alkuvó trónörökös, Ferenc Ferdinánd egyáltalán nem volt népszerű a nép között. Mindenáron bizonyítani akarta rátermettségét és a hadsereg hátán akart, felkapaszkodni a népszerűség szekerére. A Bosznia-Hercegovinai okkupáció után kierőszakolta nagybátyjánál, Ferenc Jóskánál, hogy ezerkilencszáz tizennégy nyarán, egy hadgyakorlaton fitogtathassa a monarchia erejét. Ferenc József császár, bár kissé habozva, de bele egyezett az akcióba. Az önjelölt stratéga egy éven keresztül dolgoztatta ki vezérkarával a részletes haditervet.

Minden mozzanatát ellenőrizte, maketteken lejátszotta segédtisztjével, aki mint gondolhatnánk nem volt más, mint rossz szelleme, Sátán, aki precízen megterveztette a nagy színjátékot, amellyel még jobban magára haragította a monarchia a világot. Nem elég, hogy a bekebelezett Boszniát választotta a hadijáték színteréül, még ezt is elvárta a bosnyák-törököktől, hogy ünnepelve tapsoljanak hozzá. De, a Sátánnak Bosznia csak ugródeszka, ürügy volt a kezében. Szerbiát kellett belekeverni a pakliba, hogy aztán hadat üzenve a szerbeknek, kitörhessen a háború.

Június elsejétől már a helyszínen akklimatizálódtak az álruhás Lenin, Sztálin és a profi anarchista kiképzők is. A Szarajevó melletti vidéki kúriában verték fel főhadiszállásukat. Az eldugott, zord hegyi vidéken megközelíthetetlen területen megbúvó, terméskőből emelt, félig a hegyoldalba süllyesztett hatalmas több kilométeres pincével, és rejtett kijárattal rendelkező présház ideális búvóhelynek bizonyult. Hét boszniai szerb diákot választottak ki a célra. Mindennap agymosásban, fegyveres kiképzésben részesítették őket és természetesen ezerszer, eljátszatták velük szerepüket. A stratégiai térképen centiméternyi pontossággal feltüntették a Főherceg útvonalát. Minden mellékutat, házat felrajzoltak a térképre. Minden egyes szereplő megkapta a pontos kijelölt leshely vázlatrajzát. Volt, akinek elterelő műveletként gránátokat kellett a kocsisorra dobnia, hogy eltérítsék az ellenőrzött főútvonalról a kocsit. Volt, aki tartalék leshelyen várakozott csőre töltött fegyverrel és volt, aki a végrehajtó hóhér szerepét kapta. Ez volt Gavrilo Princip boszniai Szerb diák.

Miközben a stratégiai felkészítés folyt a buggyos török, bőgatyába, fejükön fezbe öltözött Sztálin és Lenin, álnevükön Koba és Iljics idejük nagy részét a számukra felhajtott török kéjhölgyekkel és ifjakkal felváltva múlatták a borospince kuplerájjá alakított egyik termében. Általában az éjszakák vad orgiákba torkollottak. Valamivel oldaniuk kellett az egyre fokozódó feszültséget. A biztonságról hetvenkét anarchista gondoskodott, akik két körben zárták le és biztosították a terepet. Légy, se be, se ki nem repülhetett a bázisról. Június huszonhetedikén a főherceg a tengeri csata utáni szemlét megtartva az Ilifzai, Hotel Boszniában szállt meg kíséretével. Itt hatalmas bankettet adtak a szemlészeknek. A meghívott Szarajevói méltóságok közül a Szarajevói polgármester aggodalmának adott hangot a másnapra tervezett díszfelvonulás miatt. Egy merénylettől féltette a trónörököst.

– Főherceg úr, alázatosan esedezem, tegyen le a katonai biztosítás nélküli nyílt utcai felvonulásról. Merénylők golyónak eshet áldozatul! A rendőrség nem tudja a tömeget kiszűrni! Végveszélybe sodorhatja magát.– a trónörökös gőgösen veregette meg a polgármester vállát.
– Hát, bizony ez a különbség közöttünk, ízig, vérig katonaemberek és gyáva polgári nyuszik között. Ti, rögtön megijedtek a szellőtől is, én pedig a viharral is dacolva szembeszállok az istennyilaival is! Egy trónörökös nem hátrálhat meg! Holnap beautózunk Szarajevóba és végighajtunk az ezerfejű cézár, az engemet ünneplő és virágcsokrokkal elborító nép, vivátozó sorfala között! – na, proszit nyuszikám!– emelte koccintásra poharát és részéről lezárta az ügyet.

Iljics utolsó eligazítását tartotta a stábnak. Sztálin, alias Koba azt a feladatot kapta, hogy amint megindul a városháza felé a menet, ő rablótásaival rabolja ki a Szarajevói főpostát, ezzel egy bizonyos rendőri erőt elvonva meggyengítik a felügyeletet. Így is történt.
– Ti fiaim, a következő stratégiát követitek. Nedelko Gabrilovic és még hárman fegyverrel, valamint virágcsokorba rejtett kézigránáttal várakoztok a főutca középső fertályán. Amint beér a konvoj, Gavrilovics a harmadik kocsiban ülő trónörökösre dobja a virágcsokorba rejtet kézigránátot. Ti pedig azonnal tüzelni kezdtek a trónörökös párra. Abban az esetben, ha nem robban a kézigránát, Sátán a sofőr alteregójaként, bebújik a trónörökös sofőrjének bőrébe és a kocsit pontosan a Ferenc József körút és az Appel rakpart kereszteződésébe, vezeti, ahol szembetalálja magát Gavrilóval, aki két méterről kényelmesen lelövi őket, mint a nyulat.

Minden úgy történt, ahogy eltervelték. A hatalmas ünneplő és bámészkodó tömegben lassan haladt a Városháza felé a konvoj. Ferenc Ferdinánd feleségével, Zsófia főhercegnővel a harmadik kocsiban foglalt helyett. A ponyvatetőt hátrahúzva, nyitott kocsiban vonultak végig a városon. Potierek szárnysegéd ellenezte ugyan ezt, de a főherceg hajthatatlan maradt. A Cumurja hídról lekanyarodva szembetalálták magukat Gavriloviccsal, aki kibiztosította a virágcsokorba rejtett kézigránátot, Megcélozta vele a nyitott tetejű gépkocsit. Egy fél percet késett: a virágcsokor az elhaladó kocsi ponyvájára esett majd legurult róla és a negyedik kocsi orra előtt robbant. Szétzúzva annak lökhárítóját. A nagy zajban semmit sem hallottak a robbanásból.

Az őket utolérő motorbiciklis járőr közölte a merényletkísérlet hírét Potierekkel. Potierek, azonnal a felvonulás megszakítását javasolta, de Ferenc Ferdinánd másként döntött. Hogy bátorságát fitogtassa a Városházára hajtatott. Végighallgatta a polgármester üdvözlő beszédét, majd röviden válaszolt az őt ünneplő tömeg üdvrivalgása közben. Az ünnepi beszéd után néptáncosok szórakoztatták a közönséget. Ferdinánd pedig a Városháza nagytermében a sárga földig leszidta a biztonsági embereket. Azok remegve, mint a nyárfalevél, másik merénylettől tartva megváltoztatott útvonalra tettek javaslatot. A Főherceg ezt is felülbírálta. Úgy okoskodott, hogy ezzel a merénylők ellőtték az utolsó puskaporukat. Újabb merényletkísérlettől nem kell tartaniuk. Tévedett.

Elindultak visszafelé a fűúton. Lucifer bucskázott egyet a fején és alteregóként a főherceg sofőrje helyén termett. Átvette a főherceget szállító gépkocsi vezetését. A harmadik kocsiban ülő trónörökös párt és Potiereket az Appel rakparton a biztonsági előírásoknak megfelelően vitte végig, majd a Ferenc József út kereszteződéséhez érve hirtelen befékezett, mintha tétovázna. Ez volt a jeladás Gavriló Principnek. Szemben találva magát a főhercegi párral, két méterről tüzelt a karnyújtásnyira előtte ülő Ferenc Ferdinándra és Zsófia főhercegasszonyra. Szitává lőtte őket. A detektívek azonnal letartóztatták Gavriló Principet és két szintén fegyvert viselő diáktársát. Megvolt a korpus delicti a szerbek ellen. Tehát a trónörökös halála árán a Sátán terve valóra vált. Megtörtént a Nagy durranás! Ennek a durranásnak a hangja végigsöpört Európán. Meg sem állt Ferenc József király és császár dolgozószobájáig.

A nagy mészárszék

1.

A Burg komor termeiben méla csend honol. Bakacsinba öltözött a fényes, császárváros. A gyász a polgárok zsigeréig hatol. Mindenki saját ügyének érzi a birodalom jövőjének sorsát. Nem akármilyen esemény történt: galádul, előre kitervelt, orv, merényletben megölték Ausztria-Magyarország trónörökösét. Semmi kétség, ez vért kíván! Ezt a gyalázatos arculcsapását a nemzetnek nem lehet szó nélkül hagyni! Az odavetett kesztyűt fel, kell venni!

Az agg, akkor nyolcvannégy éves császár és király mélabúsan, magába roskadtan görnyed íróasztala fölött. Hosszú élete során sok sorscsapást mért rá az idő, de ez az utolsó úgy érzi, hogy végső próbára teszi ítélőképességét. Hajnali öntóra van. Ő, ilyenkor már régen felkelt. Vagy még le sem feküdt, ki tudhatja? Előtte áll hadsegédje vitéz nagybányai Horthy Miklós ellentengernagy.

Horthy nem akármilyen ember. Ízig-vérig katona. A hadiflotta parancsnoka és a császár hadsegéde. Minden fontos döntést vele szeret megbeszélni először. Igy tesz most is. Irataiból felnézve az asztali lámpa sápadt, gyér fénye rávetődik tar koponyájára. Üdvözli, a nappali szolgálatot, átvevő hadsegédet és azonnal a tárgyra tér.
– Mindent megfontoltam, és mindent meggondoltam! Ultimátumot intézünk a szerbekhez! Nincs veszteni valónk, csak nyerhetünk ellenük. Erre sarkal az úri becsület, a spanyol etikett és Vilmos német császár, unokafivérem is. Ha nem érezném hátam mögött a hatvanmilliós Német birodalom, iszonyatos, ugrásra kész haderejét, hidd el fiam, nem vágnák bele botorul ebbe a háborúba. Vilmos, biztosított a győzelemről. És miért ne higgyek neki?

– Fenséges uram, Magyarország tétovázik, Tisza István gróf, a miniszterelnök nem akarja az önálló hadügyi döntés felelősségét vállalni. Fél, hogy Magyarország érdekei sérülnek egy vesztes háború miatt. Fiam, mondd meg igaz lelkedre, te belevágnál, a helyemben ebbe a bizonytalan kimenetű vállalkozásba? – Horthy sarkangyúit összevárva, bokázott egyet,és így válaszolt.
– Császári fenség, én, mint a legfőbb hadúr ellentengernagya, hogy merészelném, porszem létemre felülbírálni a hadúr parancsát?

– Szóval, te is rám hárítod a felelősséget fiam? Hát senki sincs körülöttem, aki ellentmondana, érvelne, visszaráncigálna a szakadék széléről? Mindig egyedül kellett döntenem közel hatvanévi uralkodásom alatt. Csak a Jóisten állt mellettem. Most is rám hárul a felelősség. Ha győztesen kerülünk ki, akkor megdicsőülve megyek a mennyországba, és állok az úristen elé. De, ha nem? Mi lesz, ha előbb halok meg mielőtt véget ér a háború? Kire hagyom a felelősséget? Nézd Ferdinándban nagyon, bíztam. Pragmatikus, rendíthetetlen hitű, jó szervezőképességű, igazi hadvezér volt. Megölték. Megölték drága jó fiamat, Rudolf főherceget is. Megölték szeretett feleségemet! Mindenkit eltettek láb alól mellőlem, akihez tanácsért fordulhatnék. Egész éjjel imádkoztam, és az Úrral beszélgettem. Óvott ettől a lépéstől, de hajnalban oly erős sugallatot kaptam, hogy hadat üzenjek, amire nem is mertem volna gondolni. Egy láthatatlan erő vezette tollamat amint papírra vetettem a népeimhez írott kiáltványomat!

A kocka el van vetve: háborúzunk fiam!– hörögte az agg császár, ökleire támasztva könnypatakban úszó arcát. Mereven nézte az asztallapon lévő hadüzenet és a népekhez szóló kiáltvány piszkozatát. Felemelte a papírlapokat, a lámpa elé tartotta, majd a hatalmas lobogó lángokkal égő kandallóra esett a tekintete. Most még meggondolhatná magát, csak egy mozdulat és az egész a tűz martalékává válna, de kötelességtudata nem engedett tud alattija parancsának. Az ész felülbírálta, a megérzést.

„Mindent megfontoltam, mindent meggondoltam! „ – Mondta és átadta a két, teleírt lapot a szárnysegédnek!
– Add le a nyomdának fiam! A korrektúrát kérem miharabb aláírásra, aztán mehet nyomásra! – Ezzel kihúzva a dugót, a palack szájából kiengedte belőle a háború rossz szellemét, mely hamarosan lángba borította Európát. Váteszi jóslata bevált: előbb meghalt, mint megláthatta volna birodalma romadőlését. A túlvilágba menekült a kudarc elől. Nem tudták maguk alá temetni a császári ház romjai. Ezt az élményt meghagyta a szerencsétlen sorsú utódnak, IV Károlynak. Hogy a túlvilágon hogy boldogult az agg vezér. Hogyan számolt el a lelkiismeretével az Úristennek, az örök titok marad számunkra. Amikor Horthy bevitte hozzá aláírásra a hadüzenetet és a népeihez szóló kiáltványt gondolkodás nélkül aláírta. Aztán drámai fordulat következett. Horthyhoz fordulva így szólt.

– Halálom és az esetleges vesztes háború után rád bízom Magyarország sorsát! Bevallom neked férfiasan, jobban szerettem a magyarokat, mint gondolnátok. Most már elárulhatom nektek, amit Erzsébet tett értetek, a Kiegyezést én sugalltam neki! Anyám, Zsófia, és a kamarilla, nem tette számomra lehetővé, hogy az általuk annyira gyűlölt magyaroknak engedményeket tegyek! Megtette helyettem feleségem, Erzsébet királyné! Most, hogy kimondtam, és nem gyötör a titok többé, boldogan halok meg! Szolgáld hűséggel halálom után Károlyt! Ne hagyjátok széthullani a birodalmat!– mondta és többet nem szólt. Az asztalra borulva rázta a zokogás. Horthy csendesen becsukta az ajtót maga mögött.

2.

Mint várható volt Oroszország, nagyhatalmi ambíciója fitogtatásaként, így akarván kifogni a népmozgalmak, a forradalmi hangulat vitorláiból a szelet, a legjobbkor jött alkalomnak találta az azonnali belépést a háborúba. Azzal az ürüggyel, hogy a szláv kistestvért, nem hagyhatja magára, hadat üzent a Monarchiának. Vilmos csak erre várt, ő, pedig mint a német hegemónia proklamálója, csatlósait maga mögött tudva karmesterként beintett és azonnal hadat üzent Oroszországnak és Franciaországnak. Az ominózus sakkpartin elhangzott kijelentések szó szerint bekövetkeztek. Egyelőre sakkot adott egymásnak a két unokafivér. Hogy matt lesz-e a vége, vagy patt, az a jövő titka.

A történelem ismétli önmagát. Birodalmak nőnek ki a semmiből, hatalmuk csúcsán omlanak össze és tűnnek el a semmiben, ahonnan jöttek. Az első világháború mészárszékéből Magyarország megcsonkítva került ki és lett odadobva Európa dögterére. A kis, sakál államok leamputálták az ország és a népesség kezeit, lábait. Csak a hét vezér által megszállt, ezerév előtti terület maradt meg magyarnak.

Húsz év alatt a romokból felépült az ország testileg, lelkileg kikupálódott. Aztán jött a reváns. A Sátán, újfent megkeverte a kártyákat és elhúzta a magyarok orra előtt a mézesmadzagot. Elővette a kalapból a féltökű, elmebajos, paranoiás őrült Hitlert. Belekergette a világot a második világháborúba. Ebből a háborúból is vesztesen kerültünk ki. Belzebub ördögi módon odavette az országot koncul a ruszkiknak. A nagyhatalmak összekacsintva Sztálinnal odaadtak bennünket az üldözi mániában szenvedő kommunista rémnek játékszerül.

Sztálin ránk szabadította Rákosit és moszkovita barátait. Aztán jött ötvenhat, de nem tudtuk lerázni a kommunista igát. Harminchárom éven át a legvidámabb barakkban élveztük Kádár apánk jóindulatú gulyáskommunizmusát, melynek a levébe minket aprítottak bele. És ezerkilencszáz nyolcvankilencben közbelépett a Sátán. Ránk szabadította a vadkapitalizmust, minden fondorlatával együtt. És, akkor elérkezett kétezeregy, szeptember tizenegyedike. Beláthatatlan következményei lettek. Hogy megértsük, mik is voltak az Alkaida támadásának mozgatórugói, vissza kell mennünk kissé az időben.
Tunguzka

1.

iu. Ezerkilencszáznyolc Június harmincadikát írtunk, amikor az ominózus, a világ és a huszadik század sorsát megrengető eseménysorozat első fázisa bekövetkezett. A szibériai Tunguzka körzetében óriási vihar következtében egy iszonyú robbanás történt, melynek a robaja, lángja, füstje még 3o km-re is elért. A kietlen vidéken mindennaposak voltak a viharok, természeti jelenségek. Ez azonban más volt. A közelben nem, vagy, ha laktak is volna emberek, mind megsemmisültek volna az iszonyú hőtől, lökéshullámoktól. A fák gyufaszálakként dőltek, ki egymás mellé sorban, katonásan.

A jelenség nem tartott tovább pár percnél. Aztán néma csend és sötétség borult a tájra. A becsapódás körzetét megközelíteni harminc- hatvan kilométeres körben nem lehetett. Az epicentrumból kiinduló sugárzás elektromagnetikus védőzárat vont az űrkomp köré. A sötétség az eget bakacsinba vonta, és csak a jármű lámpái világítottak, vizslatóan körbepásztázva a környéket. Aztán nagy, néma, mély csend, ülte meg a tájat.

Kinyílt az űrkomp ajtaja, egy lépcső ereszkedett le a póklábakon álló űrjárműből és szkafanderes emberek léptek a földre. Tágas, nyolcszegletű sátrat vertek le a járműtől pár méterre és felszereléseket hordtak bele. Miután berendezték, az űrjárműből vezetéken áramot csatlakoztattak a sátorhoz és levetették űrruháikat. Akklimatizálódni kezdtek.

Egy hete dolgoztak és forgalmaztak a Zéta Retikulumon lévő űrbázissal, amikor megkapták a parancsot a feladat végrehajtására. Magukhoz vették hangfrekvenciás fegyverüket, hátizsákjukba rakták felszerelésüket és a kétszemélyes expedíció elindult Szibéria belseje felé. A kis légpárnás jármű hihetetlen gyorsasággal és zajtalanul siklott a behavazott szibériai tájon.

Az űrkompnál visszamaradt biztosító emberek állandó összeköttetésben álltak az expeditőrökkel. Másnap hajnalra a száműzöttek kis falujába, Szolgicsevodszkba értek. Belépve a legelső parasztházba ártalmatlanná tették a gazdát és a fiát. Felöltötték ruházatukat, és elindultak a kijelölt célpont felé. A házban Koba, alias Joszip Viszarjonovics Dzsugasvili kettesben lakott háziasszonyával és egyben szeretőjével, Ljubásával. Az idegenek bekopogtak. Koba, azt hívén, hogy elvtársak hoztak számára fontos üzenetet, gyanútlanul ajtót nyitott nekik. Leültek a konyhában, rágyújtottak a pipára és a jövevények pár pohár bor után a tárgyra tértek.

-Jószif Viszarjonovics, mi tisztában vagyunk a te határtalan ambícióiddal, nagyra törő vágyaiddal: te vezérnek születtél! Segítünk neked, hogy elérj a csúcsra! Egyet kérünk érte cserébe: a lelkedet! -Kobában egy pillanatra megállt az ütő. Hűdötten nézett rájuk, majd pár pohár vodkával helyreállította az önbizalmát és ráállt az alkura.
-Nem, bánom. Bármire hajlandó vagyok, de mi a biztosíték arra, hogy élve megúszom ezt a ti lélekcseréteket?
-Semmi.
-Értem…- túrt bele izgatottan bozontos üstökébe Koba, majd bizalmatlanul fürkészni kezdte őket. Úgy járt az a csavaros grúz esze, mint a páternoszter:le,s föl. Aztán hiúsága legyőzte aggodalmát, és egymás tenyerébe csaptak.

Ami ezután következett az sokáig titok maradt. Az idegenek pár percre elaltatták Kobát, az agyába egy mikrochipet ültettek. Ebbe beprogramozták neki ötven évre a feladatait, szépen sorjában. Mikor felébresztették ennyit, mondtak neki.
— Mától kezdve Sztálin a neved. A mai nap, számít újjászületésed napjául. Mindent akképpen cselekedjél, ahogy a hang adja instrukcióit. Az égig fogsz emelkedni, te leszel minden oroszok atyja,a világ megmentője.De,ehhez előbb le kell rombolnod a világot, nyomorba taszítanod a népet, hogy aztán, mint a megmentőjük léphessél fel ,hogy imáikba foglalhassanak.

Mondták, és ahogy jöttek, úgy el is hagyták a házat. A háziasszony reggelre ébredve az asztalra borulva, mámoros állapotban találta gazdáját, boros és vodkás üvegek társaságában.
-Na, ez aztán jól belehúzott a vodkás üvegbe!-jegyezte meg és magába döntötte a maradék vodkát. Aztán a kemence begyújtásához fogott.

Ami ezután történt már a történelem lapjaira tartozik. Sztálin, előbb a süllyesztőbe dobta mentorát, Lenint, majd nyomorba és kétségbeesésbe taszította népét, hogy egy világháborúból főnixmadárként újjáéledve, győztesként lépjen fel a világhírnév dobogójának legfelső fokára. A népek atyjaként,a világ megmentőjének álarcában, rezzenéstelen arccal fogadta a Győzelem Napján fasiszta zászlókat lábai elé szóró, masírozó katonák tisztelgését.

2

Ezerkilencszáz ötvenhárom március ötödikén a Kuncevói dácsában, még délelőtt tizenegy órakkor sem adott magáról életjelet a gazda. Hű gazdasszonyának Ljubásának eszébe jutott, hogy meg kellene nézni, nem kér-e egy kis teát kijózanításul a nagy éjszakai italozás után. Halkan nyomta le a kilincset, bedugta fejét az ajtónyíláson és gazdáját a szőnyegen fekve, kifordult szemekkel a plafonra bámulva találta. Hozzálépett, és mint ilyenkor tenni szokta a sezlonhoz, húzta,s feltette rá az elalélt testet. Kissé pofozgatni kezdte, majd egy korty vodkát töltött motyogó, lila ajkai közé.
Úgy gondolta, hogy ettől majd magához tér. Addig is az ebéd elkészítéséhez fogott.
Délután háromkor benézett hozzá, hogy ebédelni hívja, de a gazda csak feküdt és kiguvadt szemekkel bámulta a plafonon mászkáló legyeket. Hozzálépett, kérdezte, nem éhes-e de annak ajkait csak motyogás hagyta el. Ekkor riasztotta az őrprancsnokot, az meg a KB vezetőit.

3

A vezetőség úgy döntött, hogy bebalzsamozzák és a Lenin mauzóleumban, helyezik el a Nagy Tetemet. A Szovjet Tudományos Akadémia memorandummal fordult Hruscsovhoz, hogy engedélyezze a Nagy Tetem agyának vizsgálatát. Az volt a tervük hogy több ezer szeletre vágják az agyat, és a világ összes agykutató és genetikai laboratóriumába elküldik, hogy mutassák ki belőle a zsenisségért felelős gént. Ha megtalálják, akkor reprodukálják, és klónozással előállítják az új szovjet kommunista zseni embertípusát

Amint elkezdték az agyat szeletelni, hirtelen elakadtak. Kicsorbult a szeletelő szikéjük. Egy kis egy négyzetcentiméteres fémlemezt találtak a Nagy Tetem agyában. Azonnal jelentették a KGB főnökének mit leltek . A KGB lefoglalta a preparált lemezkét és egy dobozkába zárva elhelyezték a titkos irattárba. A boncolóorvosokat azonnal kivégezték, nehogy híre menjen a leletnek. Sztálint szépen felravatalozták, közszemlére tették. Elhelyezték a Lenin Mauzóleumban. A mikrocsippet tartalmazó lemezkét, mivel akkor még nem ismerték a mikrocsipeket, egy borítékban lepecsételték, és száz évre titkosították.

4

2000. január elsején a dúsgazdag Oszama szaúdi milliárdos család nagyreményű építési vállalkozójának villájában meglebbent a függöny és két burnuszos idegen lépett be a szobába.
Megkopogtatták Oszama Bin Laden homlokát. Az felriadt és hangtalanul tátogni kezdett. A két ismeretlen az asztalhoz invitálta és így kezdték mondókájukat.
-Tisztában vagyunk a kvalitásoddal. Te Allah által magasztos, az emberiség szempontjából sorsdöntő feladatra lettél kiszemelve! Le kell rombolnod az imperializmus, a nemzetközi burzsoázia bástyáit, hogy romjain egy új, Allahnak is tetsző muzulmán világot hozzál létre. Vállalod-e a feladatot?

-Allah, a leghatalmasabb!-hörögte kifordult szemekkel Bin Laden és négyszer meghajolt Mekka felé. Majd felegyenesedett és elszántan kijelentette:
-Állok a kihívások elé!
-Világmegváltó hatalmat kapsz a kezedbe.
-Mit kértek érte cserébe?
-A lelkedet uram.
-OKÉ-mondta Bin Laden és egymás tenyerébe csaptak.
-Akkor kezdhetjük is Szergej Ivanovics! — fordult társához Akakijevics professzor és a szoba asztalra fektették az elkábított Bin Ladent. Pillanatok alatt az agyába operálták a KGB levéltárából kicsempészett csipet.


2001. szeptember 11-én New Yorkban leomlott két pokoli torony.
Vélük hullott porba Amerika, büszke, gőgje….
Amerika megtanulta, mi a félelem.
2001. szeptember 11-én új időszámítás kezdődött.