Történetek

A szokásos törzsközönség ült bent, a füstöt szokásosan vágni lehetett, a pult feletti tévében éppen Berényi Miki fondorkodott valamit a szokásos módon Claudia ellen. A szokásos csilingeléssel zakatolt a gyümölcspóker is, ahogy Lunya -svájcisapkáját magasra tolva a homlokán-, rendíthetetlen optimizmussal nyomkodta el rajta az utolsó ötezresét. Két suttyó a billiárdasztalt kerülgette és a golyókat löködte, a harmadik társuk meg fogta az ő sörüket is, és nézte mit bénáznak a haverok...

- Anyu. . . - mondta ki hangosan, remélve talán hívására ott terem édesanyja, hogy a karjaiba kapja. Végül fáradtan leroskadt a szánkóra amit még mindig maga után húzott. Bár rettentő kimerült volt, nem mert aludni, rettegett az éjszakai erdőtől, a zajoktól, állatok neszezésétől, a fagytól megroppanó ágak recsegésétől...

Bolíviából Peruba visszatérve két nagy dilemma előtt álltunk. A legrövidebb úton repülőn tudjuk megközelíteni a fővárost, ahol a világ legnagyobb gyűjteménnyel rendelkező aranymúzaum található. Viszont San Augistínóba, a királysírokhoz, a hegyi szerpentineken, kritikán aluli döccenős útnak nevezett valamiken kell eljutnunk 8-10 óra lélekrázó úti gyötrelmektől kísérve...

Észrevette, hogy nézi a férfi, aki szinte felfalta a szemeivel. Rá is tudott a dologra. Eléggé jó csajnak tartotta magát, és nem is volt ebben hiba. Talán valamit kezdhet vele. Legalább lesz egy jó estélye. A tartós kapcsolatok amúgy se voltak Lilyth erősségei közé sorolhatóak...

Egy 16 éves gimnazista leányzó vagyok. Nemsokára szeretném letenni a középfokú angol nyelvvizsgát, s ennek érdekében elkezdtem magántanárhoz járni. Az illető férfi és 51 éves. Mindig is vonzódtam az idősebb férfiakhoz, s gyakori fantáziáim közé tartozott a magántanár-diák viszony...

Lecsukom a szemétledobó ajtaját, és újra ez a hang. Lehajolok, és benézek a ledobó cső mögé. Nem akartam hinni a szememnek: egy kartondobozban, párhetes kis dobermann kutyakölyök szemei parázslottak fel...

Minden nap ugyanaz a gépiesség. Sehol egy kis empátia vagy érzékiség a mosdópult flegma flakonjai részéről. A borotva felébresztett, mégis jobb nyitott szemmel készülődni...

Másnap reggel elindultunk az ősi aranytemplom romvárosába: Tiahunacuba. Másfél órába telett, amíg kiaraszoltunk a zsúfolt belvárosból és végig verekedtük magunkat a nyomornegyedeken: a fevellákon. Tiahunaku romvárosát egy pásztor fedezte fel. A híres Aranykapunak már csak a kőszobra és maga a kapuzat maradt fenn. A kaput és szobrot, borító aranylemezeket a múzeumban őrzik...

annyira, mert remegtem az izgalomtól, és ez még jobban feltüzelte.
Megcsókolt újra, a falnak szorított, végigcsókolta a nyakam, vállam lassan, őrjítően lassan, kihagyva a pinám minden szegletét, és haladt lejebb a combomon. Megőrültem. Úgy kívántam mint még senkit sem, akartam, hogy a nyelvével kényeztessen...

A világ egyetlen Z alakban hegyre felfutó vasútján indultunk el a Matu Pichu fellegvárába. Ehhez a Cuscó völgyből 2500 méter szintre kellett a mozdonynak a szerelvényt felvontatni. Tehát mentünk egy 5 fokos-os emelkedőn 1 kilométert előre és felfelé, majd megint fokos emelkedőn visszafelé. 1 óra alatt elértük a 2,5 ezer méteres magasságot. Itt a fennsíkon vonatoztunk a Gagajabamba mentén egészen Gajakil városáig. Ez volt a végállomás...