Történetek

Eleinte moccanatlanul ült a lócán, s tekintetét megosztotta az ablak és a járókában gőgicsélő, véle incselkedő pucér kisfiúval. Az öreg csak nézte a gyereket, fészkelődött a kanapén, majd elvörösödve hirtelen mozdulattal felállt, s a járókához lépett. Szemeiben valami állati, vad párás melegség fénylett fel. Vad indulat munkált benne. Nagy durva szőrös kezeivel hirtelen megragadta a csöppséget, kiemelte az ágyból, s az arcához közel víve, hirtelen magához szorította, miközben szemeiből...

A műszerfal elsötétült és a fényszórók is kialudtak. Még néhányszor döccent az öreg Ford, majd a motorja végleg leállt. Hangtalan gurultam tovább, majd az út szélére kormányoztam az autót, és lassan megálltam.
– Az ördögbe! – dühöngtem.
Ennél rosszabbkor nem is makacsolhatta volna meg magát ez a vén csataló. Próbáltam újraindítani, de az önindító rekedt köszörülésén kívül semmilyen életjel nem hallatszódott a motortérből. Vártam egy keveset, majd ismét megpróbáltam beindítani...

Hová vezet az anyagi javak hajhászása, egy kiégett, megkeseredett világban.

Egy esős délután szülötte ez a kis írás.

Az észak-karolinai Wilmingtonban egy brutálisan megkínzott holttest kerül elő a tengerparti fövenyről. Az áldozat egy prostituált volt, aki a közeli leszbikus bárban dolgozott. Johnetta Green nyomozónő és társa, Pizo Petrillo azonnal beleveti magát az ügybe, az azonban nehezebbnek bizonyul, mint arra bárki számított volna.
Az áldozatok száma növekszik. A titokzatos elkövető modern hasfelmetszőként gyilkolja a leszbikus prostituáltakat, a rendőrség pedig látszólag tehetetlen. Johnetta...

Felruházva azokkal a tulajdonságokkal, amiket én adtam neki. Nem ismerem, soha nem beszéltem még vele, hangja csak egyszer ütötte meg a fülem. Nem tudni, milyen a természete, mit szeret, mit gyűlöl, mitől undorodik, mire vágyik, mi bírja őt nevetésre vagy éppen lehangoltságra. Mégis, a maga teljes homályában, van benne valami magával ragadó. Valami gyenge. Valami erőteljes. És egyetlen pillantásából kiolvashatom a világ minden apró titkát. Ez az én Anyeginem.

Sziasztok! Kis történetem 4 éve kezdődött, és a napokban végződött! Olvassátok el, érdekes, és tanulságos!

– Mindent megadok, amit kérsz! Csak vesd le fátylaidat és jöjj kerevetemre! – kérlelte a felajzott király. Salomé azonban felugrott öléből és középre perdülve táncolni kezdett. Egymás után dobálta le fátylait. Már csak egy fátyol volt rajta, amikor Heródes elé lebbent és így szólt hozzá incselkedve:
– Azt mondtad, mindent?
– Igen! Jól hallottad kedvesem. Kérhetsz bármit, megkapod, csakhogy bíborlándzsámat beléd helyezhessem! Siess, mert már ágaskodik bennem a férfierő! – dürrögte,...

A hatodik órám töri. Utálom. Nem is nagyon figyelek. Az ablakon túli világot figyelem. A nyáron még vadul burjánzó tölgyfa most kopaszon, és siváron álldogál. Egy holló száll le a csillogó, fehér hóval borított talajra. Éj fekete színével kivirít a tájból, amivel megbabonáz. Fénylő tollbundáját nedvesnek vélem. Bár ezt ilyen távolságról - minimum két méter - nehéz megállapítani. Éles karmával néhányszor beletúr a hóba, és miután nem talál semmi élelmet, tovább áll. Szép volt ez a pár pillanat,...

A történet egy teljesen átlagos fiatal pár újonnan vásárolt otthonában kezdődik minden úgy történik ahogy az egy átlagos ódon épületben szokott felújítás, takarítás... mígnem egy éjszaka működésbe lép egy ősi erő amely tán nem is emberi.
(Elnézést az esetleges szerkesztés béli hibákért.)