Az én Anyeginem

Felruházva azokkal a tulajdonságokkal, amiket én adtam neki. Nem ismerem, soha nem beszéltem még vele, hangja csak egyszer ütötte meg a fülem. Nem tudni, milyen a természete, mit szeret, mit gyűlöl, mitől undorodik, mire vágyik, mi bírja őt nevetésre vagy éppen lehangoltságra. Mégis, a maga teljes homályában, van benne valami magával ragadó. Valami gyenge. Valami erőteljes. És egyetlen pillantásából kiolvashatom a világ minden apró titkát. Ez az én Anyeginem.

Az első találkozásunk. Mikor is? 13-14 éves lehettem. Nem volt ülőhely a buszon, talán két méterre állhattunk egymástól. És akkor éreztem meg először a barna szempárból jövő átható pillantását. Szinte csiklandozott, ahogy a bőrömet érte tekintete. Visszanéztem rá és összekapcsolódtak szemeink. Jó, tudom, persze mindenki így érezhet, amikor egy vonzó valaki szemet vet rá az ellenkező nemből. Én egy felnőtt tekintetét láttam. Hosszú, hullámos gesztenyebarna haj keretezte a borostás férfiarcot. Szomorú barna szemekkel fürkészett. Ez után hónapokig nem láttam. Szinte elfeledtem. Később összefutottam vele párszor a buszon. Oda se figyeltem igazán.

16 évesen egy alkalommal bementem a közeli városba szórakozni. Aznap este keltette fel igazán az érdeklődésem. Éjfél körül fáradtan rogytam le a buszmegálló egyik padjára. Az utolsó buszra vártam, amikor ittas férfihangok ütötték meg a fülem. Felpillantottam. Ketten mentek elöl röhögve, nem túl józan állapotban. Ő mögöttük haladt és engem nézett.

Bár az ő feje se volt teljesen tiszta, a barna szempár mégis rögtön megtalálta olajzöld szivárványhártyámat. Egészen addig nézett, míg el nem mentek mellettem, majd elkezdődött az ilyenkor szokásos részegek közti észosztás és kötekedés. Még párszor észrevettem, ahogy oldalra pillantgat. Megérkezett a busz. Nem sokkal mögém ültek. Hazaúton minden energiám abba vetettem, hogy visszafojtsam fel-feltörő nevetésem. Énekelték, bizonygatták részeg mivoltukat, mintha ez alapból nem lett volna eléggé egyértelmű. Rajtunk kívül még egy negyven körüli asszony és néhány fáradt munkás utazott, akik lehunyt szemmel próbálták kizárni a külvilágot és pihenni.

A hátam mögött egyszer csak abbamaradt az óbégatás, és fojtott hangú társalgás vette kezdetét. Több-kevesebb sikerrel.
- Szerinted nem?
- De, biztos, csak ki a faszomról beszélsz?
- Ott, baszd meg! Szürkében! Mert te látsz más jó csajt a buszon?
Éreztem, ahogy vérem minden cseppje az arcomba tódul. Fülig vörösödve húztam össze magam az ülésen, próbáltam teljesen eltűnni a háttámla mögött. Szerencsére hamar elsiklottak a témáról és elkezdtek a borzalmas csajhiányukról beszélni, majd pár perc múlva újra vígan daloltak. Miután leszálltunk a buszról, a pillantásától kísérve vágtam át az éjsötét parkon.

Este az ágyban fekve többször felidéztem a hallottakat, eközben tisztán láttam magam előtt a szomorú barna szemeket. Hónapokkal később láttam újra. az utcán jött szembe. Egészen addig nézett, amíg el nem haladtunk egymás mellett. Mintha az alatt az alig egy perc alatt minden titkomat kiolvasta volna önkéntelenül kitáguló pupilláim sötétjéből.

Ez megismétlődött minden hétfőn. Az iskolából hazaindulva már szinte vártam, kerestem azokat a barna szemeket. Magamba akartam szívni szempillái összes apró rezdülését. Majd újra láttam a buszon. Majd újra, egy koncerten. Majd újra, egy szórakozóhelyen. Népes társaság vette körül, mégse törődött velük. Engem nézett. Egészen közel haladtam el mellette. A bőrömön éreztem a lélegzetét. Ajkamon volt már a köszönés, egy félszeg „Helló!”, de a dolog mégsem lett több egy merész gondolattól. A hangszálaim nem engedelmeskedtek.

S, hogy mi történt ez után? Talán várod a folytatást? Sajnos el kell, keserítselek. Ennek a kis elbeszélésnek nincs folytatása, csak vége. Méghozzá itt a vége. Néhány keresetlen szó volt egy férfiról, akit még csak nem is ismerek, ugyanakkor mégis. Hisz kialakítottam egy teljes képet róla, mint az igaziról, aki után vágyódom, de sosem fogom megízlelni a csókját vagy érezni az érintését. Aki a tökéletes, s mégsem az. Hiú ábránd csupán. Ő számomra egy senki és az is fog maradni...