Történetek

Furcsa dolog az álom, néha elszáll egy pillanat alatt, s hiába próbálod visszacsalni, újra-idézni illatát, a semmibe kapaszkodsz, a levegőt markolod, míg máskor beléd telepszik, nem enged, ott marad veled, s viszed magaddal egész nap, áthatja lényedet, még ha szabadulnál is tőle. Ilyen volt ez az álom is, a szerelmes álom a lányról, a csókról, az álomról.

„Mmm-mm… mmm-mm…” – kántálta Alhena, miközben a boltba ment hajnalban, friss kenyérért. A reggeli pára jól vezette a tengerről jövő hangokat, a kürtszót, a nyikorgásokat, mikor a hajók a mólókhoz csapódnak a hullámzás miatt, és maguknak a hullámoknak a robaját, de mindezekről tudomást sem véve csak ment, ment úti célja felé. Nem létezett más, csak ő, és dúdolt imája Allahhoz, hogy segítsen szerettein...

Balázs megnyugodva lépkedett a biztonságot jelentő tömegben, annak ellenére, hogy nem szerette azt. Van még tehát negyven perce, addig eltéblábolhat a környéken, s utána majd a kijelölt találkahelyre megy, a megbeszélt kilenc órára, vagy kicsit előtte odaér inkább, nehogy bele tudjanak kötni. Sanyiról ugyanis olyan mendemondák terjengtek, hogy ha az ember egy-két perccel túllépi az általa megadott határidőt, akkor nyissz! ...

- Mit csinálsz?
- Lógaszkodom.
- Fejjel lefelé, a lábadnál fogva?
- Igen.
- Mi vagy te, denevér?
- Úgy terveztem, jó volna....

Hosszan lement a patak mentén és csak ott állt neki ő is mosakodni. Nem bírta kiverni a fejéből a látványt. Mióta meghalt a felesége nem volt nővel. Ez három éve volt és azóta olyan mélyen és kitörölhetetlenül égett benne a fájdalom és a düh, hogy amikor csak tudta, kerülte az embereket. Ezért szegődött el Ménáshoz, mert a havasokban egyedül van az ember. Egészen egyedül...

Folytatom a történetem...

Ti írtátok!

...szövegét kölcsönvettem és átalakítottam

Évi Peter segítségével lassan kilábal élete tragédiájából. De az élete most is tartogat váratlan fordulatokat.

Igazi megpróbáltatások következnek Eve életében.