Történetek

Emily a lehető legóvatosabban csukta be maga mögött az ajtót, ahogy belépett lakásába. Fáradt, mély sóhaj szakadt fel belőle, majd megköszörülte torkát, mosolyt erőltetett arcára. Belenézett az előszobafalon függő tükörbe, és amit abban látott, nem csak az iménti kényszeredett grimaszt törölte le arcáról, de kis híján el is sírta magát. Régóta nem találta már egykori önmagát, de most úgy érezte, a tükörképe is hazudik.

Ti írtátok.

Öt éve már, hogy nem voltam itt. Öt hosszú, kínkeserves éve. Muszáj voltam elmenni és új életet kezdeni, de ma eljött az idő amikor hazaérkezem a szülőfalumba. Március van és kemény tél. Csak úgy kavarognak bennem az érzések ahogy a rozoga buszon zötykölődöm a csúszós, havas úton az otthon felé, melyet oly rég nem láttam. Egy dal szól a fejemben egész úton:

A függőségnek nagy ára van.

Nos, eljött ez a pillanat is. Életem nagy pillanata, mondhatom azt is, eddigi életem legnagyobb pillanata, lassan felfelé ívelő pályafutásom csúcsa, s egyben talán egy új lehetőség is, egy új karrier kezdete. S ebben a pillanatban, ebben a soha vissza nem térő, megismételhetetlen percben végigfutott agyamban múltam, az út, mely idáig vezetett.

Ez a "Dilis vagy." történetem, kicsit átírva és kibővítve néhány helyen. Negatív és pozitív kritikákat is szívesen fogadok, ha építő jellegűek, és ha tetszik, akkor feltöltöm a folytatást.

FIGYELEM! A történetben több leszbikus karakter is szerepel. A történetet át és átszövik a leszbikus szexuális utalások. Aki ezt nem tolerálja, azt ezúton kérném meg, hogy itt fejezze be, és ne olvassa tovább a történetet.

A hangos kiabálástól, az arcába vigyorgó idegen férfiaktól, a durva, mohón belemarkoló kezektől és az újabb és újabb, nyakába zúduló kanna jeges víztől, hirtelen forogni kezdett vele a világ. Megrántotta magát, hogy menekülhessen, de nem eresztették az erős markok szorításában éles hanggal szakadt a ruhája.. A hirtelen jött pániktól émelyegni kezdett. Vergődött, de azt hitték, csak tüzeskedik és még erősebben szorították. És akkor az agyába villant az a képsor.

Több kollégiumról is hallottam már kísértethistóriákat. Középiskolában volt egy osztálytársam, aki kollégiumban lakott. Többen az életükre esküdve állították, hogy ott egy féllábú lány kísért. A fiú (kese, szeplős, nyeszlett srác) ugyan nem látta, de a nővére, aki évekkel ezelőtt ott lakott, látta az alakját a függöny mögött, mert az utcai lámpa pont bevilágított. Egy barátnőm személyesen is találkozott vele: a folyosó végén állt, jóval lámpaoltás után. Percekig nézte megbabonázva, míg...

Némi társadalomkritika volt a szándékom.

Egy régi mese átírása, remélem akad, akinek tetszik majd.