Történetek

"- Elég legyen! A hölgy segítségért kiáltott, maguk meg röhögnek, mint a hiénák! Szégyelljék magukat! – hangzik a kiabálás, amire mindenki felfigyel, és azonnal abba is marad a kacagás. Mindenki elkezdi keresni a hang forrását. Én is próbálom lassan felemelni a fejem, látni szeretném a megmentőm."

Rövid novella, kissé elvont témában, amit egy számítógépes játék ihletett.

Ne mondják, hogy nem hallottak még a híres karmelgyeri remetéről!

Rettentően kétségbe voltam esve. Tegnap még abban a tudatban éltem, hogy a falkában fogom leélni hátralévő életemet, nyugalomban, anyámmal és Félixxel az oldalamon és majd persze egy vérfarkas férjjel, aki elfogad annak, ami vagyok. Talán az utóbb említett személlyel. De talán hinnem kéne a mondásnak, miszerint semmi sem biztos. Hiszen körülbelül tíz perccel ezelőtt, megismerkedtem két vámpírral, az egyikről kiderült, hogy az apám, a másikról meg, hogy a jegyesem. Holnap el kell hagynom...

"A bálba lassan mindenki megérkezik, és mi belekezdünk a zenébe. A parkett teljesen üres, mindenki beszélget. Vannak itt színészek, színésznők, bankárok és természetesen a felső tízezer jeles képviselői, szóval mindenki, aki számít. Gyönyörű libbenős estélyikben jelentek meg. Mindenki az Anna-bálra készült legalább fél évet. Erre az eseményre csináltatta a ruháját, vagy éppen ezért az eseményért ment még tavasszal gyorsan férjhez, hogy az estélyen bemutathassa „élete szerelmét” ennek...

...a rosszat rosszal nem lehet legyőzni, vagy ha igen, akkor ennek a győzelemnek nincs értelme...

Ez nem egy klasszikus novella, inkább csak a meztelen tények és gondolatok egy emberről, aki a nagyapám volt. Nem ismertem személyesen, de megpróbáltam leírni az emlékeket, ahogy megőriztük, amiket a sárguló papírok és barnuló fotók őriznek. Nem hiszem, hogy közönségsiker lesz belőle, de vannak történetek, amiket el kell mondanunk.

"Kiszolgáltatottan négykézláb markolom a vörös lepedőt, miközben egy férfi hatalmas mozdulatokkal hátulról belém teszi a férfiasságát. Élvezem, ahogy megmarkolja a fenekem és magához húz. Hatalmas nyögésekkel könyörgök, hogy csinálja erősebben és mélyebben, és ő a kérésemnek eleget is tesz. Mélyre hatol a puncimban, és én sikoltozásommal tetszésemnek hangot is adok. Már érzem, hogy nem kell sok, és átlépek a gyönyör kapuján, de akkor…"

A történet a Kocsma-sorozat (Búfelejtő; Új barátságok, új kihívások; Meló) újabb eleme. Többnyire igyekszem a történeteimet úgy összehozni, hogy azok önmagukban is élvezhetőek legyenek, és az utalásokat lehetőség szerint minél jobban megmagyarázni, hogy, ha nem is 100%-osan, de érthető legyen minden. Ez a történet viszont inkább a sorozatba illeszkedve nyeri el valódi értelmét. Azt nem mondom, hogy a többi történet ismerete feltétlenül szükséges, mert nem tudhatom, de mindenesetre talán...

"Gyorsan leveszem a ruháimat, felkötöm a hajamat, és beleülök a hatalmas dézsába. Olyan érzés, minta egy hatalmas szikla esne le rólam. Lassan a kezembe veszem a szappant, és megdörzsölöm. Megmosom a karjaimat, a nyakamat, a lábamat, a hasamat. Majd a melleimhez érek, körkörösen mozgatom rajta az ujjaim; egyre közelebb a bimbókhoz. Olyan csodálatos érzés, annyira kíváncsi vagyok már évek óta egy férfi érintésére. A melleim kezdenek feszülni az izgalomtól, és haladni kezd egyre lejjebb...

Paraflash
(2012 április)
(flash – erős, rövid időideig tartó fény,
para- (előképző) az említett dolgon túli)


Gyere igyunk egy sört,
lehet elfelejtjük...