Soha többé fiúk.

Nem is tudom hogy jutottam el erre a pontra. Az életem fenekestül felfordult, és mindez egy buta fiú miatt. NEM! Sok buta fiú miatt. Négy éve kezdődhetett az egész, a pontos dátum egyre inkább elhalványul. Találkoztam azzal a sráccal akivel le tudtam volna élni az életemet, de persze nem jött össze. Az,hogy mért így történt az nem fontos. A depresszióm pontos kivált okát senki nem tudja, talán ő talán a szüleim. Vagy esetleg az, hogy nem találom a helyem, a barátaim. Szívesen itt hagynék mindent. Az osztálytársaim próbálnak kirángatni a sötét kis szobámból, épp ezért találtuk ki, hogy el megyünk a fesztiválra a hétvégén. Felültem az ötös vonatra, egyenesen a lányok mellé sétáltam, leültem. Beszélgetni kezdtünk nyugodtan értelmetlen témákról, nem , hisz nem tudtam mennyire meghatározó lesz ez a délután az életemben. A következő megállónál felszállt egy barna hajú velem egy magas lány. Ismertem, kedves,okos és ennek tetejébe még  sokan is csodálják a szépsége miatt, köztük én is. Nemrég történt vele egy ki incidens, illetve vele meg más valakivel, de erről majd később mesélek. Nem történt semmi különös pár szót váltottunk és ennyi. Eggyel előttünk szállt le.
A vonat nagyot fékezett, kinyílt az ajtaja és mi leléptünk a peronra. Gyors iramba követtük a szintén fesztiválra tartókat.Hatalmas tömeg és nagy zaj fogadott a kapuban, s miután megvettük a jegyeket elvegyültünk. Sétálgattunk pár órát képeket csináltunk, és akkor találkoztunk a legjobb fiú barátommal. Csatlakoztunk hozzá és a társaihoz és bementünk egy hatalmas fehér sátorba. Leálltunk a padokhoz beszélgetni, de engem ha zenét hallok hajt a vérem, így berángattam a csajokat táncolni.Tíz óra lehetett ekkor,és egy órára rá jelent meg Ő, aki akkor még egy jó barát volt, de ma már sokkal több. Szeretem, de megvetem. Nos. Emlékeztek még a vonaton a lányra? Miatta vergődött sokáig. Sít is elmondta a bánatát, megvigasztaltam. Oda jött köszönt!
- Szia Hanga!
- Szia Csanád!
Nem is figyeltem rá igazából, nem akartam kontaktusba kerülni vele, mert igazából már egy jó ideje tetszett. Csak lézengtem ott, és egyszer csak oda hívott.
- Még nem is köszöntél!-mondta és megölelt szorosan. Nem akartam mondani, hogy de már túl vagyunk rajta.
- Jobban vagy már?-kérdeztem és egy biztató mosolyt küldtem neki. A tekintete tiszta volt nem gondoltam volna hogy ivott, pedig ha kicsit okosabb vagyok rájöhettem volna.
- Perszee minden le van szarva buli van!
Nem is foglalkoztunk nagyon egymással utána csak amikor oda mentem, hogy hova tűnt az egyik haverunk, ám akkor beszélgetni kezdtünk.
- Na és ma se spanolsz velem?-kérdeztem mosolyogva
- De - mondta és felnevetett.- A múltkor azért voltam olyan, mert a Tomi beégetett.
- Akkor most kiengeszteléssül menjünk táncolni.-ajánlottam fel és barátnőimet hátrahagyva megragadtam a csuklóját és bevittem a terem közepére. Táncolni kezdtünk. Átkarolta a derekam én pedig a vállára dőltem. "Ez így nem lesz jó túl romantikus, olyan mint a filmekben" ahogy ezen töprengtem éreztem hogy megsimítja a hátam. Kicsit távolabb álltam tőle, hogy ne legyen félreértés, "még a végén azt hiszi rányomulok és nem akar barátkozni sem." A vállára tettem az alkarom. Belenézett a szemembe és egy puszit nyomott az arcomra. Olyan vörös lett az arcom, hogy egy rák meg irigyelné, de gondolkodni se volt időm a következő puszi a számra ment. Megfordult velem a világ. Ajka puha volt és forró. Belerészegedtem a csókjába. Smárolni kezdtünk. "Mi a fenét csinálok?" - kérdeztem önmagamtól. A keze a fenekemre csúszott, eltoltam magamtól. Félve néztem arcára, féltem attól amit látni fogok. De csak mosolygott biztatóan. Megint megcsókolt. Körülöttünk tomboltak az emberek táncoltak énekeltek és mi csak álltunk a terem közepén, semmivel se foglalkozva. Két szám is lement mire abbahagytuk.
-Menjünk vissza!-mondta és megindult a társai felé. A két barátnőm nyaka majd kitört mikor láttak minket és a részletekről faggattak. Ő is sztorizott. Nem sokat beszéltünk akkor este a barátja jött oda megkérdezni hogy mi most járunk-e. Természetesen azt mondtam nem, tudtam hogy ebből nem lesz semmi és igazam lett, csak nem tudtam, hogy még aznap összejött a vonatos lánnyal. Se a lánynak nem akarom elmondani sem a fiúval nem akarok róla beszélni, csak azt tudom, hogy valamiért mindig a fejembe van ott van minden gondolatomban és nem tehetek ellene semmit. Nem akarok többé ilyen csapdába esni.... Nem akarok többé senkit szeretni... El akarok tűnni a világ elől, elszállni mint a madár és egy sziklaszirtről lezuhanva itt hagyni a fájdalmas gyötrő idétlen életet, mert a testem épp de a lelkem rohad, már fekete, beteg. Haldoklom!