A gyilkosnak két arca van IX. rész 40. fejezet

FIGYELEM! A történetben több leszbikus karakter is szerepel (köztük a főszereplő, Johnetta Green is). A történetet át és átszövik a leszbikus szexuális utalások és nem ritkán leszbikus szexjelenetek is előfordulnak. Aki ezt nem tolerálja, azt ezúton kérném meg, hogy itt fejezze be, és ne olvassa tovább a történetet.

Írta: Tonya S. Coley
Fordította: Sinara

**************************************************************************


Tracy a kanapén ült Glendával, míg Mark és Laura elrendezték a vendégszobát. A két férfi úgy döntött, jobb lesz, ha külön szobában alszanak, amíg Tracy teljesen fel nem épül. Teljesen bizonyos akart lenni benne, hogy megszabadult a belső démonjaitól, elsősorban a folyamatosan őt kínzó hangtól.
Glenda érezte a feszültséget a levegőben.
– A holnap miatt aggódsz, Tracy?
A férfi lenézett az ölébe, és észrevette, hogy a keze akaratlanul is remeg.
– Igen. Mondhatjuk úgy is – kényszerített magára egy mosolyt.
Glenda közelebb húzódott hozzá, és a vállára tette a kezét.
– Tudod, hogy mi mind itt vagyunk, ha szükséged van ránk, ugye?
– Tudom, Glen. Mark és én nagyra értékeljük, amit értünk tettetek.
– Ezt teszi a család, Tracy. Támogatjuk egymást, bármi történjék is – csúsztatta le a kezét a férfijéra. – Tudod, Ki nagyon csalódott volt, hogy nem láthatja az ő Tracy bácsikáját.
A férfi elmosolyodott, ahogy a szeleburdi kislányra gondolt.
– Elhozhattad volna magaddal. Nagyon szerettem volna egy kis időt tölteni vele.
– Fele annyira se, mint ő veled – kacagott a nő.
– Öleld meg helyettem is, oké?
– Ez csak természetes – szorította meg a kezét Glenda, miközben Tracy arcát tanulmányozta. Tudta, hogy a férfi ideges amiatt, hogy tanúskodnia kell Johnnie tárgyalásán, de valami mást is érzett. – Tracy. Tudom, hogy van még valami más is, ami nyomaszt. Tudod, hogy nekem bármit elmondhatsz.
A férfi a szemébe nézett.
– Igen, tudom, Glen. Csak amiatt aggódom, hogy egyedül kell maradnom Markkal. A baleset előtt bántottam őt. Nem voltam önmagam… Nem értem, miért akar még mindig velem lenni.
– Tracy! Nem tudom, mi történt köztetek, de Mark szeret téged. Magán kívül volt az aggodalomtól, amíg kómában voltál. Bármi is történjék, az nem lehet olyan erős, hogy elválasszon titeket egymástól… Ha nem bocsátasz meg magadnak, nem is tudod túltenni magad rajta, és te magad okozod a problémát kettőtök között. Már sok kapcsolatot láttam ezen tönkremenni. Ne engedd, Tracy!
A férfi felsóhajtott.
– Tudom, Glen. De félek, hogy megint bántani fogom őt. Amit tettem, az megbocsáthatatlan.
– Ez az, amiben tévedsz, Tracy. Mark már régen megbocsátott neked. Szeret téged, és én tudom, hogy te is szereted őt. Bármivel kellett is hogy szembenézz, most már itt az ideje, hogy éld tovább az életedet.
Tracy a szájához húzta Glenda kezét és megcsókolta.
– Hol lennék most nélküled, hogy seggbe rúgj, amikor szükségem van rá?
A nő felnevetett.
– Ezért vagyok itt, tesó.
– Gyerünk, igyunk egyet – állt fel Tracy, és talpra rántotta a nőt is.
– Ö, Tracy!
A férfi a barátjára nézett, és összevonta a szemöldökét.
– Glen! Ugye nem?
– Nos – pirult el a nő. – Szomjas voltam.
– A fenébe is! – mosolyodott el a férfi. – Jó tudni, hogy egyes dolgok sosem változnak.
– Elszaladok a sarki boltba venni. Kell még valami? – kapta fel a retiküljét Glenda.
– Nem. Megleszek.
– Oké. Pár perc és jövök vissza.

***

Karen fel-alá járkált a hotelszobában. Mr. Whitfield épp most hívta, hogy Mrs. McFarlandet egy további napig tartóztatják Kaliforniában. Ez nagyon felzaklatta a nőt, hiszen nem csak hogy távol kellett lennie Maddie-től, de egyre valószínűbb volt, hogy ez az út is csak egy újabb vakvágány lesz.
– Hogy lehetsz ilyen hülye, hogy eldobj mindent, még a barátnőddel töltött időt is, hogy ide gyere, és a seggeden ülve várj erre a vén szatyorra? – korholta magát. – Talán a legjobb lenne, ha azonnal összepakolnék, és visszamennék Maddie-hez. – Mielőtt viszont befejezhette volna a zsörtölődést, megszólalt a telefonja. – Halló! – szólt bele dühösen.
– Neked is szép napot, szerelmem! – válaszolta Maddie.
Azonnal mosoly terült szét Karen arcán.
– Sajnálom, kicsim. Csak nehéz napom van.
– Rosszul ment a találkozó McFarlanddel?
– Nem – rázta a fejét a másik nő. – Még sor sem került rá.
– Ugye most csak viccelsz? Úgy volt, hogy tegnap este már hazajössz.
Karen leroskadt a kanapéra és feltette a lábát a dohányzóasztalra.
– Az volt a terv, de ez a vén boszorka tojik a fejemre.
Maddie már eléggé kiismerte ahhoz a barátnőjét, hogy tudja, amikor dühös, válogatott neveket aggat haragja tárgyára.
– Le kell nyugodnod, kedvesem. Ettől még nem jön vissza hamarabb.
– Ez nem fair – köpött ki Karen. – Ezt az időt akár együtt is tölthettük volna. Csak mert a jó öreg csengő megszólal a fejemben,[1] nekem muszáj mindent eldobnom és rohannom.
„Tipikus” – kacagott magában Maddie. – Karen?
– Igen?
– Végy mély levegőt, és próbálj megnyugodni! Nem vezet semmi jóra, ha felhergeled magad. Próbáld meg jól érezni magad, amíg ott vagy! Annyi mindent csinálhatnál, amíg várakozoll.
Karen sunyin felkuncogott.
– Akarom tudni? – kérdezte rémülten Maddie.
– Miért mondod ezt? – tettetett ártatlanságot Karen.
– Mit csináltál, Karen?
– Nos, megrendeltem az összes pornófilmet a videó-tárból, kaviárt reggelire, és egy óriási homárt ebédre és vacsorára.
– Na ne!
– De igen! És, ha már itt tartunk, feladtam egy kis csomagot is a címedre. Ne bontsd ki, amíg nem lesz valami okunk ünnepelni!
– Rossz vagy! – kacagott Maddie.
– Nos, a vénlány majd legközelebb kétszer is meggondolja, hogy lógva hagyjon-e.
– Karen! – dorgálta meg Maddie.
– Oké, oké, sajnálom!
– És mikor is jön vissza?
– Holnap. Vagy legalábbis Whitfield ezt mondja. Remélem, visszaérek Wilmingtonba a holnapi tárgyalásra – sóhajtott Karen.
– Nos, talán ki is használhatod a szabad idődet. Csak lazíts, kicsim!
– Megpróbálok… Most megyek, és megnézem, milyen csínyt tudok még elkövetni.
Maddie nem tudta visszatartani a mosolyát. Tudta, mekkora gyerek tud Karen néha lenni.
– Nos, szórakozz jól! Hívj, amint megtudsz valamit!
– Úgy lesz, kicsim. Légy jó!
– Te is. Szia!
– Szia, Maddie!

***

Johnnie, Alma, Tori és Ceecee Atlantic Beach mólóján ücsörögtek. A napot pecázással akarták tölteni. Legalábbis Johnnie és Tori ezt szerette volna, Alma és Ceecee viszont csak figyelték őket, ahogy azon versenyeznek, ki tud több halat fogni.
– Úgy tűnik, filét eszünk vacsorára, Alma – viccelődött Ceecee.
Alma felkacagott, mire Johnnie gyengéden megszorította a lábait, ahogy leült közéjük.
– Ja. De ezek olyan nagyok, hogy még grillre is dobhatjuk őket.
– Oké, oké! – emelte fel a kezét Ceecee. –Nem mi tehetünk róla, hogy a halak nem harapnak.
– De legalább jól szórakozunk – vont vállat Johnnie. – Rég nem csináltam már ezt… Emlékszem, amikor legutóbb a kis Bajnokkal mentem pecázni a Neuse folyóhoz. Egy nagy rakás halat fogtunk. – Egy könnycsepp jelent meg a szeme sarkában.
– Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én éhen halok – terelte el a szót Alma. A többiek egymásra néztek, és hirtelen kacagásban törtek ki. – Mi olyan vicces?
– Megesik valaha is, hogy te nem vagy éhes, Alma? – nézett rá Tori.
A mexikói nő gúnyosan rá vigyorgott.
– Terhes vagyok Nagyláb kölykével, szóval csak fogd be, oké?
– Hagyd csak, Victoria! – intette le Ceecee. – Ha nem, én rúglak le.
– Bocsi, Alma – fordult el Tori.
Alma elmosolyodott, és a nyelvét öltötte a nő felé.
– Láttad ezt? – nézett Tori Ceecee-re.
– Nem. Semmit.
– Nők! – harákolt Tori.
– Hogy mondod? – kérdezte Ceecee.
– Semmi, édesem.
A felesége elmosolyodott.
– Ahogy gondoltam.
– Gyerünk, Tori! Szedjük össze a cuccot, és irány haza, hogy megetessem Almát és a kucsut! – állt fel Johnnie, majd talpra segítette Almát is. Tori és Ceecee követték őket.
– Te hozod a botokat meg a csalis dobozt. Enyém a hűtő – mondta Tori, majd Ceecee felé fordult. – Hoznád a székeket, kicsim?
Ceecee bólintott, és összecsukta a saját és Alma székét.
Johnnie és Tori elindultak, míg a másik két nő követte őket.
– Örülök, hogy elszabadultunk ma egy kicsit – mondta Alma. – Holnap fárasztó nap lesz, és csak remélni tudom, hogy Johnnie lazít egy kicsit.
– Tudom. Ez lehet a fordulópont – válaszolta Ceecee.
Alma felsóhajtott.
– Én is remélem. – Azzal Johnnie és Tori felé fordult. – Nézd meg ezt a kettőt! – bökött a két nő felé, akik máris vívni kezdtek a pecabotokkal.
– Hozzámentünk a világ két leginfantilisebb alakjához – kacagott Ceecee.
Alma vele együtt nevetett, és élvezte a békés napot.

***

Tracy reggel hatkor kelt, alig két órányi alvás után. Félt mélyen aludni, hátha a másik énje előbújik. Amikor egyedül volt, már szinte várta az ismerős hangot, de az nem jött. Végre egyedül volt.
Kimászott az ágyból, és elővette az öltönyét. Amikor végzett, kilépett a hálószobából, végigsétált a folyosón, és belépett a fürdőbe. Elmosolyodott, amikor meghallotta Markot dúdolni a konyhában. A másik férfi mindig is korán kelő volt, és rögtön nekiállt reggelit készíteni. Tracy oda sétált, és megállt az ajtóban.
– Jó reggelt! Jól aludtál? – lépett oda hozzá félénken Mark.
– Csak ahogy számítani lehetett rá. És te?
– Jól, azt hiszem – vont vállat Mark. – Kicsit fura volt, hogy hazajöttél, és nem alhatunk egy ágyban.
– Csak ideiglenesen, kedvesem. Ígérem – tette a kezét Tracy a másik férfi vállára. – Csak biztos akarok lenni benne, hogy…
– Tudom – szakította félbe Mark. – És teljesen megértem. Csak tudd, hogy én itt vagyok neked! Túl leszünk ezen.
Tracy elmosolyodott.
– Köszönöm. Nem is tudod, milyen jó érzés ezt hallani.
– Én várok, Tracy. Nem megyek sehova.
Tracy beállt a meleg zuhany alá, élvezve a testét öntöző víz simogatását. Újra és újra játszotta Mark szavait a fejében, és mosoly jelent meg az arcán. A mai naptól minden rendben lesz.

Folytatása következik!

Ui.: A képen Kayann Sunarth alias Victoria "Tori" Krisp.

Vége a IX. résznek!
__________________________________________________________________
[1] Az eredetiben azt mondja, hogy „the old battle axe waves a bone in my face”, ami szó szerint azt jelenti, hogy „az öreg harci fejsze meglóbál egy csontot a fejemben”. Ez lehet valami angol idióma, de nem találtam rá magyarázatot. Az ausztrál szlengben a házsártos feleséget vagy az anyóst szokták „battle-axe”-nek, vagyis „harci fejszének” nevezni, de ez se nagyon vág ide. Ha valaki többet tud, megköszönném, ha elmondaná.