Történetek

Gépies mozdulatokkal csatolod ki az övedet. Arcodon semmi érzelem. Visszafojtom a lélegzetemet, hallgatom a vihar tombolását, csendesen imádkozom az Istenekhez, hogy óvjanak meg, mert valakinek meg kell védenie, félek, rettegek, remegek...

Bátortalanul fogott bele mondókájába... hogy most jött ki a börtönből, éhes, szomjas, de nincs pénze és ha tudom segítsem ki néhány forinttal...
Volt valami különös melegség a hangjában, ahogy hozzám szólt, s természetes alázat, ahogy kért...
Én ösztönösen nyúltam a táskámba a pénztárcámért és egy pillanatig sem gondoltam, hogy nem mond igazat.
Kivettem a pénzt és szótlanul odaadtam neki...

Julia, miután ismét hazament, el sem tudta hinni, hogy egy ilyen mesébe illő kalandon van túl. Kezdte úgy érezni, mióta megismerte Rosa nénit, életében egy új szakasz kezdődött. El tudta választani azt a Julia Clyme – ot, aki Rosa Pupper –el beszélget, és szinte varázsol, másik énjétől, aki teljesen normálisan élte egy átlagos tizenhét éves lány életét. Mindkettő más volt, másért volt jó, és rossz. De mégis, mindkettő ő volt. Azzal pedig, hogy iskolájában hajtotta végre azt a „mágikus...

Soulness le sem tagadhatta volna tettét, fel sem merült számára hogy esetleg valaki bejön hozzá. A férfi meglepettségében az ajtót nyitva hagyta, Soulness kapva kapott az alkalmon, rohanni kezdett, azt tervezte, hogy majd kicsusszan a férfi lábai között, a férfi viszont nem törődve azzal mennyit ér a fiú, megfogta a karját, és kicsavarta. - A bitang!
Soulness felordított, egy óriási reccsenést hallott és vége. Sajgó karral feküdt a földön ismét könnyezve. Eltört a keze.
-...

Imádom élő egyenes adásban átélni a sötétség és a világosság örökös csatáját. A küzdelem kezdetéről azonban sokszor lemaradok. Pedig magához bilincselő érzés látni miként a Nap sugarai felveszik a kesztyűt a feketeséggel. Az életet adó csillagunk kezdetben csupán előőrsöket bocsát a mindent letakaró éj ellen. Az olykor még erőtlen fénynyalábok bátortalanul boncolgatják az uralkodó erőt, de a Nap egyre népesebb csapatokat mozgósít...

Nem hitt a szemének. Minden ember halálos némasággal, és hihetetlenül vérfagyasztó csöndben nézett egyetlen pont felé. Tommy a pillanat törtrésze alatt leizzadt, és a halálsápadt arcok láttán ő is kényszeredetten az emberek által figyelt irány felé fordította tekintetét. De akkorra a hatalmas kamion a busz oldalához ért, és iszonyú erővel robbantotta be annak oldalát...

A férfi óvatosan először csak ez, majd két ujjával kényeztette a lányt, majd pár perc múlva, Nicol lézése hirtelen felgyorsult, teste megfeszült, és a gyönyör csúcsáig repült. Mindketten tudták, hogy ez a gyorsaság részben azért volt, mert Nicol még soha nem volt férfival, részben mindkettejük - érthető – idegessége, nehogy elrontsanak valamit...

A második állomás a tolmácsok kiképzése volt, ezt a Boszporusziak fejlett idegen civilizáció révén hamar megoldották; alig négy nap leforgása alatt előhoztak egy kis opálos kockát, ami választékosan vartyogott angolul, mandarin-kínaiul és spanyolul, majd miután értesültek a felháborodásról rá egy napra franciául és németül is...

- Tudod az élet... ajándék! Igen egy ajándék, amit nem szabad elveszítenünk, mert nem kapunk másikat helyette. - ajándék, szóval egy ajándék ismételtem és közben az járt a fejemben, hogy kitől kaptam és miért? Na meg az is, hogyha egyszer ajándék, miért nem kapok másikat helyette? Leírtam nagybetűkkel:
APA SZERINT AZ ÉLET AJÁNDÉK ...

Először levettem róla a nadrágot, hisz ő még nem vette le. Lehet, hogy a mondás szerint a kis ember jár nagy bottal, de ez is egy impozáns példány volt. Ahogy visszamásztam hozzá, tudatosan végigsimítottam a mellemmel és a testem többi részével is a farkát. Láttam, ahogy élvezi az érintést, ösztönző volt. Megcsókoltam, és közben hozzádörzsöltem a nedves puncimat a farkához...