Történetek

Hogy lehetett ilyen ostoba? Hiszen Rosa néni azt a cukrot egy dobozból vette elő! Abból a dobozból! Hirtelen eszébe jutott a furcsa hang, amit hallott, a doboz, amiről azt hitte, valami érdekes dolog van benne, és a még furcsább levél, ami annyi fejtörést okozott neki. Mis. Pupper meg is írta a levélben, hogy cukrok vannak benne! Kitalálta a gondolatait! Hiszen elhatározta, hogy amint hazaér, megkérdezi, hogy volt erre képes! ...

Vörös az ég, vörös a föld. Lángol a világ. Egyedül maradtam, tiszta szívvel. És várok.
Egy könnycsepp folyik végig az arcomon. Elbuktam. Nem teljesítettem a küldetésemet. Nem Üdvözülhetek. Még meg kell találnom az Élet Értelmét...

. Soulness elfintorodott, örült ő, hogy valahol gyógyul, de félelemmel töltötte el az hogy az orvos még nagyobb előszeretettel fog benne turkálni. De tűrte cserébe a lány megígérte, hogy tőle meg vért vesznek, hogy megállapítsák hogy mi a baja, és mivel az orvos előtt „veszekedtek” erről, az megígérte, hogy a vérvétel után, ha visszajönnek ide, faxon átküldik neki az eredményt. A vérvétel miatt a gitáros még idegesebb volt, mint a lány, a keze hideg volt, akár a jég, és szédült. Nem akarta...

Beszélgetés közben még néhányszor bele bonyolódtunk egy-egy heves csókba, s ezek közben kezem lassan becsúszott fölsője alá, s bőrét simogattam, s egyre feljebb húztam rajta a fölsőt, egészen, amíg le nem került. Tovább simogattam, s most már elszakadtam az ajkától, s lejjebb is csókoltam...

Vajon miért? Úgy érezte magát, mintha egy mese kellős közepébe csöppent volna. Egy boszorkány titkos leveleket, rímbefoglalt útmutatókat küld neki, és kitalálja a gondolatait. Julia még a komoly hivatás hevében is felkuncogott. Ez tényleg elég lehetetlenül hangzott. Úgy érezte, hogy ő már nem ugyanaz a Julia Clyme, mint aki két hónapja volt. Mióta megismerte Rosa Pupper -t, minden egészen más lett. Addig csak élte a mindennapjait, most pedig minden olyan furcsa…

Üdvözlöm Kedves Olvasó. Talán Ön is elfáradt egy kicsit a hétköznapok sivár mezsgyéjén és a városi sivatagból egy élmény dús világba vágyik velem együtt. Örülök, hogy újra olvasásnyi távolságba kerülhetünk és közösen szállhatunk fel a szabadság, harmónia, gyönyörűség és csodálkozás világába kalauzoló képzeletbeli madárra, ami elrepít minket a boldogság pihentető szigetére. Induljunk hát útnak, mert várnak már ránk tollas barátaink, hogy ismét elkápráztassanak bennünket megannyi élménnyel......

Könnyei megállíthatatlanul mosták arcát. Volt mit elsírnia, hisz évek óta gyűjtötte a könnyeket. A lány erős volt, de ha nincs a fiú, nem tudta volna végigcsinálni. Azon ritka pillanatoknak élt egész életében, amikor láthatta Őt. pillanatról pillanatra élt, várva a következő találkozást. Így ment ez éveken át. De a lány így is boldog volt, mert látta, hogy a kedves boldog, és ez neki elég volt. És most a lány ott térdelt összetörten, elhagyatva. Tudta, az élet játékát tovább kell játszania,...

- Már régen meg akartam kérdezni. - szólt Alex, miközben utat engedett az egyik kuktának. - Neked milyen képességeid vannak?
- Tulajdonképpen nem tudom, nem minddel találkoztam. - szagolt bele Juliet a mellettük lévő edénybe, amiben íncsiklandó paradicsommártás gőzölgött.
- Nem minddel találkoztál??
- Úgy, ahogy mondom. Vannak furcsa tulajdonságaim. Néha akarva-akaratlanul csinálok ezt vagy azt, lebegek álmomban, vagy épp gyújtogatok, meg például teljesen véletlenül felrobbantottam...

A férfi nyitott volt mindenféle izgatásra, kényeztetésre, játékra. Nem tudni miért, de ő nem kezdeményezett és nem talált ki játékokat, nem követelte vágyait. Furcsa volt: nem lehetett eldönteni, hogy kéjúrként elvárja a szexuális szórakoztatást, vagy várja a lány egyre fantáziadúsabb játékait és csak arra reagál, vagy egész egyszerűen el volt telve magától és természetesnek vette, hogy minden őérte történik...

Gépies mozdulatokkal csatolod ki az övedet. Arcodon semmi érzelem. Visszafojtom a lélegzetemet, hallgatom a vihar tombolását, csendesen imádkozom az Istenekhez, hogy óvjanak meg, mert valakinek meg kell védenie, félek, rettegek, remegek...