Esőtánc

Vörös esőcseppek. Vért sír az Ég. Mezítelenül az Apokalipszisben- itt állok, egy haldokló világ közepén. Emlékek villannak fel. Olyan értelmetlennek tűnik az egész.

Kriptabűz. Hullák körülöttem. Ismerős arcok. Halott arcok.

Sikolyokat hoz a szél. Ott még dúl a harc. Rekviem a pusztulásért.

Eldobom a kardomat. A véres penge eltörik. Hullik tovább a véreső.
Kárhozott lelkek táncolnak körülöttem. A Tüzes Tó hullámai a testüket nyaldossák. A kezüket nyújtják, segítségért könyörögnek.

Bukott angyalok a földön. Elhamvadt angyalszárnyak. Bemocskolt fehér köpönyeg.

Könnycseppek a földön. Sikolyok a szélben. Vér az égben.

Leülök a földre és várok. Várom a holtak feltámadását. Várom a Végítélet óráját. Várom az
Úr jöttét.

Mint egy rémálomban. Káosz. És az eső tovább csepereg. Fekete hajam tiszta vér. Fehér arcom tiszta vér.

Vörös az ég, vörös a föld. Lángol a világ. Egyedül maradtam, tiszta szívvel. És várok.
Egy könnycsepp folyik végig az arcomon. Elbuktam. Nem teljesítettem a küldetésemet. Nem Üdvözülhetek. Még meg kell találnom az Élet Értelmét.

Odébb tolok egy holttestet. Valaha a bátyám volt. Most felismerhetetlen húskupac. Az ő lelke már messze jár. Utána repülnék, de nincsenek szárnyaim.

Itt ülök és zokogok az Elmúlásban. A Halál körülöttem lépked fekete köpenyében. Egyre közelebb…egyre közelebb…

- Nem tudom… nem tudom…- Sírok fel.

- Pedig könnyű.- Ő így felel.

- Elbukom, elbukom!

- Nem olyan szörnyű.

- Félek, vérzek!

- Élek, Érzek.

- Te Holt vagy. Nem létezel.

- Mikor felragyog az utolsó fény, csak akkor tűnök el.

- S hamvaid szét hordja a szél?

- Vele lelkem hazatér.

- Miért mondják, hogy Gonosz vagy?

- Mert fáj nekik az élet, fáj nekik a fagy. - A kaszáján megcsillan a lenyugvó nap. Vérvörös. Ökölbe szorítom a kezemet, hullnak könnyeim, a semmibe hullnak.

- Menjünk.- Szól a Halál.

- Nem, nem, még érzem, még, csak egy pillanat… Megtalálom, esküszöm!

A hegyeken túl a harc véget ér. Csend lesz. Elalszik a világ. Mély, örök álomba merül. A nap
lenyugszik. Sötétség borul a tájra, fekete leplével betakarja a holtakat. Fölkél a Hold. Esik az eső. Nem tudom, miért ülök itt. A Halál átölel és azt suttogja:

- Mi tart itt, kedvesem?

- A Remény, hogy meglelem…

Felragyognak a csillagok. Felnevetnek az angyalok. Fény. Öröm. Feltámadás. Megfejtettem.