Vörös esőcseppek. Vért sír az Ég. Mezítelenül az Apokalipszisben- itt állok, egy haldokló világ közepén. Emlékek villannak fel. Olyan értelmetlennek tűnik az egész.
Kriptabűz. Hullák körülöttem. Ismerős arcok. Halott arcok.
Sikolyokat hoz a szél. Ott még dúl a harc. Rekviem a pusztulásért.
Eldobom a kardomat. A véres penge eltörik. Hullik tovább a véreső.
Kárhozott lelkek táncolnak körülöttem. A Tüzes Tó hullámai a testüket nyaldossák. A kezüket nyújtják, segítségért könyörögnek.
Bukott angyalok a földön. Elhamvadt angyalszárnyak. Bemocskolt fehér köpönyeg.
Könnycseppek a földön. Sikolyok a szélben. Vér az égben.
Leülök a földre és várok. Várom a holtak feltámadását. Várom a Végítélet óráját. Várom az
Úr jöttét.
Mint egy rémálomban. Káosz. És az eső tovább csepereg. Fekete hajam tiszta vér. Fehér arcom tiszta vér.
Vörös az ég, vörös a föld. Lángol a világ. Egyedül maradtam, tiszta szívvel. És várok.
Egy könnycsepp folyik végig az arcomon. Elbuktam. Nem teljesítettem a küldetésemet. Nem Üdvözülhetek. Még meg kell találnom az Élet Értelmét.
Odébb tolok egy holttestet. Valaha a bátyám volt. Most felismerhetetlen húskupac. Az ő lelke már messze jár. Utána repülnék, de nincsenek szárnyaim.
Itt ülök és zokogok az Elmúlásban. A Halál körülöttem lépked fekete köpenyében. Egyre közelebb…egyre közelebb…
- Nem tudom… nem tudom…- Sírok fel.
- Pedig könnyű.- Ő így felel.
- Elbukom, elbukom!
- Nem olyan szörnyű.
- Félek, vérzek!
- Élek, Érzek.
- Te Holt vagy. Nem létezel.
- Mikor felragyog az utolsó fény, csak akkor tűnök el.
- S hamvaid szét hordja a szél?
- Vele lelkem hazatér.
- Miért mondják, hogy Gonosz vagy?
- Mert fáj nekik az élet, fáj nekik a fagy. - A kaszáján megcsillan a lenyugvó nap. Vérvörös. Ökölbe szorítom a kezemet, hullnak könnyeim, a semmibe hullnak.
- Menjünk.- Szól a Halál.
- Nem, nem, még érzem, még, csak egy pillanat… Megtalálom, esküszöm!
A hegyeken túl a harc véget ér. Csend lesz. Elalszik a világ. Mély, örök álomba merül. A nap
lenyugszik. Sötétség borul a tájra, fekete leplével betakarja a holtakat. Fölkél a Hold. Esik az eső. Nem tudom, miért ülök itt. A Halál átölel és azt suttogja:
- Mi tart itt, kedvesem?
- A Remény, hogy meglelem…
Felragyognak a csillagok. Felnevetnek az angyalok. Fény. Öröm. Feltámadás. Megfejtettem.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-03-23
|
Történetek
<br />
Szivárog a kukid, mondta Ádám mosolyogva, miközben az ujjával letörölte az előválladékot,...
2026-03-12
|
Egyéb
A végtelen unalmas munka közben elkalandoztak a gondolataim és minduntalan Gabika járt az...
2026-03-01
|
Novella
Gábor az újságíró sikeresen beleszeret egy luxusprostiba.
2026-02-26
|
Történetek
Eredeti történet: CFNM oder Nackt im Damenclub .... Szerző: caliban66 .... Literotica; 2023...
Friss hozzászólások
The reál Kagemusha:
Komolyan, aki ezeket a kívánsá...
2026-03-21 14:27
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
Beküldte: Anonymous ,
2004-05-02 00:00:00
|
Egyéb
Elkezdtünk beszélgetni, kiderült hogy a neve Laci, és hogy 21 éves. Nagyon megtetszett nekem, és úgy éreztem, hogy én is neki. Ahogy beszélgettünk, egyszer csak a keze a lábamon volt, és simogatott, nagyon jól esett, már akkor éreztem, hogy köztünk nem lehet csak egy kaland, ennél több kell nekünk...
"Az ember akkor jön rá milyen fontos egy állat, vagy egy ember, ha elveszíti." Már nem tudom ki is mondta ezt, de igaza volt. És ha valakit nem szerettünk, vagy úgy éreztük nem olyan fontos, rájöhetünk hogy ez még se így van...
Hozzászólások
Olvastam volna még tovább.. kicsit hosszabban.. :no_mouth:
A.
nekem tetszik...és engem "megszólított".. :hushed:
A.