Történetek

Már több mint két hónapja vége volt az egyetemnek, és ismét eszembe jutottak a régi osztálytársaim, akikkel együtt húztam le a négy évet a gimnáziumban. Az a kis épület a régi vasgyár irodaépülete mellett szinte eltörpült, rücskös drapp színű kőfalai, és a három sor nagy ablak mintha szemmel tartotta volna a vasgyár irodaépületét. A fotocellás kapu automatikusan felnyílt minden újonnan érkező jármű számára...

A világon rengeteg gondolkozási mód, és még meg annyi emberfajta létezik. Ki szereti a meseszerű történeteket, ki nem. Van, aki a misztikumokat, van, aki a thrillert részesíti előnyben. Akad, aki romantikázik, vagy éppen ki nem mondott dolgokon rágódik, netán arra figyel, hogy minden egyes szó, amit leír, azzal lenyűgözzön másokat...

- Két megoldás van. - mondta Pet, Lola kérdő tekintettel nézett rá.- Vagy levágod teljesen rövidre…
- Na azt már nem. Tudod, mennyi ideje növesztem?
- Tudom, 10 éves korod óta.
- És mi a másik lehetőség? - kérdezte kétségbeesetten Lola.
- Az, hogy én minden reggel titokban elkészítem a fiú hajadat.
- Ezt hogyan érted?
- Figyelj. Tudod, hogy az árvaházban Ritának is nagyon hosszú haja van, majdnem olyan hosszú, mint neked.
- Igen, na és?
-...

Ekkor szétlőtték a gépének a szárnyát, és zuhanni kezdett. Mivel lekötött Feri sorsa, az egyik sugár szétégette a gépem hátulját, és én is Feri után zuhantam. Már fékezésre sem volt időnk. Ekkor egy óriási, több négyzetkilométeres tavat pillantottunk meg. Fehér víz volt benne, és abba estünk. Feri gépe lemerült, de az enyém fennmaradt egy zátonyon. Úszni nem tudtam a nehéz fémruhától, de a víz alatt járni igen. Megtaláltam Ferit – és még ugyan világított az életjelzője – nem volt eszméleténél......

Mikor gimnáziumba jött, már akkor látszott rajta, hogy nem mindennapi srác. 13 évesen került be, és 17 volt, mikor végzett. Ezalatt a 4 év alatt sohasem tartott össze az osztályközösséggel. Az iskolában sem tanulmányilag, sem magatartásilag sosem volt vele semmi baj. Nem sok vizet zavart. Az órákon néma csendben ült a helyén, maga elé meredve, szünetben pedig vagy odalent cigarettázott, vagy a padra támaszkodva olvasgatta a könyveit és hallgatta a walkmanjét, meg a discmanjét...

Mindenki rohanvást indult el a saját kocsija felé. Lola Pet mellett loholt. Futtában beszámolt neki a fiúmosdóban szerzett tapasztalatairól, és hogy mi is történt. Pet jót nevetett rajta, mikor elmondta, hogy látta Rupert gatyáját. Visszaértek a kocsikhoz, és mindenki bevonult a sajátjába. Lola gyorsan magára kapkodta a ruhákat, és örömmel látta, hogy minden tökéletesen jó rá, még a cipő is. Dominicként, sötétkék farmert, fekete pólót, és piros cipzáras pulcsit kellett viselnie, na meg...

Úgy kezdte, hogy a műszerfal összes szabad helyére kapcsolókat és ledeket barkácsolt. Ezek nagy részének semmi funkciója nem volt, csak (szerinte) jól nézett ki. Mások szerint inkább hasonlított Pirx kapitány valamelyik járgányára, de neki tetszett. A legjobb az volt benne, hogy volt nyolc kapcsoló, ami sorba volt kötve a gyújtáskapcsolóval. Cselesen ezeket úgy építette be, hogy egy részüket megfordította, tehát az autót csak egy bizonyos kapcsolóállásnál lehetett indítani....

A műszerfal szétrobbant. Eagle hátratolt minket a gép hátuljába. Egy másik, kisebb bolygó felé tartottunk. Egy furcsa növényzetű erdőbe pottyantunk. A gép megrázkódott, mi gyorsan kiugrottunk, és felrobbant.
- Na, most itt vagyunk. Kinizsi, hol vagyunk?
- Az EMFOR bolygón. Nagyon kevés olyan gyökér van rajta, az is a másik oldalán, az erdőn túl...

- Nekem is mondta Daniel már az első héten, hogy tetszik neki Pet.
- Na jó. Akkor a vacsorán találkozunk. - búcsúzott Lola.
- Rendben. Szia Hayden. - mondta Rupert és becsukta maga mögött az ajtót.
- Szeretlek Rupert. - suttogta magában Lola, és Ő is visszatért a saját lakába...

Sajnos ez nem igaz. Valóban a házba átmehetek, abba a házba, ami most teljesen üres, nem tölti ki a friss kalács illata, nem járja át az a kedves kacaj, ami én úgy szerettem a mamikámban. Mellette nem lehetett senki szomorú, mellette az élet, élet volt. Neki mindent elmondhattam, ő egy kincs volt számomra, olyan érték, ami nélkül nem kapok levegőt, egy olyasvalaki, aki képes volt kiállni mellettem, mikor mindenki ellenem volt, akihez bármikor, bármilyen problémával fordulhattam...