Árvák 5. rész

Már sötétedett, mikor visszaértek. Épp csak annyi idejük maradt vacsoráig, hogy bepakolják új szerzeményeiket a lakukba, aztán már mentek is vacsorázni. Mindenki ugyan ott ült, ahol tegnap. Evés közben jókat beszélgettek a többiekkel. Alaposan kikérdezték őket, hogy milyen a város, és miket vettek.
- Ahogy látom, befejeztétek a vacsorát. Akkor mindenkinek jó éjszakát. Holnap nem forgatunk, mert el lesztek foglalva. Most csak ennyit mondok, holnap majd meglátjátok, hogy mivel is. - szólt Alan, és elindult a rendezői lak felé.

Az ifjak együtt indultak vissza. Útközben azon tanakodtak, hogy vajon milyen elfoglaltságuk akad holnapra. Mikor visszaértek, mindenki elköszönt egymástól, és nyugovóra tértek. Miután Lola bezárta a kocsi ajtaját, a szekrényhez lépett, és elővett belőle egy új és meleg pizsamát, és pillantása a szép estéji ruhára esett. Elmosolyodott, és végigsimított rajta, aztán becsukta a szekrényt, és átöltözött, aztán leengedte a haját. Odasétált az asztalhoz, hogy letegye a gumit, meg a hullámcsatokat rá, és közben kinézett az ablakon. Odalátott Rupert sötét kocsijára.
- Jó éjszakát Rupert. - motyogta magában, és Ő is elment aludni.

Fél 7-kor a vekkerre ébredt, sietve lekapcsolta az órát, és felöltötte a fürdőköpenyét. Ahogy készen lett Pet kopogott az ajtón, akin szintén csak a fürdőköpeny volt. Lola beengedte, és elkezdődött a fodrászkodás. Fél óra múlva végeztek, és Pet visszament a saját kocsijába. Lola az ablaknál ülve várta, hogy valaki kilépjen a kocsijából, és akkor Ő is csatlakozhat hozzá. Ma Emma volt a legéberebb. Lola gyorsan odament hozzá, kezében a filmes ruháival. Azért vitte magával őket, mert Emmánál is ott voltak.
- Jó reggelt Hayden. - köszönt Emma.
- Neked is. - viszonozta Lola.

Nemsokára megjelentek a többiek is, és indultak fürödni. Ma már nem volt annyira ideges, mint tegnap. Ismét Ő jött ki utolsónak a tusolóból, és a fiúk, ahogy kilépett az ajtón, mind lefröcskölték vízzel. Lola ezen jót nevetett és úgy állt bosszút, hogy befogkrémezte a fiúk törölközőjét. A tréfán Ők is jót nevettek. Miután megmosakodtak, mindenki felöltözött a tusolóban, és kimentek a fürdőből. Kint már várta Őket Alan.
- Na végre készen vagytok. Indulás a sminkes kocsiba. A mai nap délelőttje a fényképeszkedéssel fog eltelni, ugyanis az újságírók megszimatolták, hogy itt forgatjuk az Árvákat. - szólt Alan. Mindenki elment a sminkeséhez, ahol rendbe szedték Őket, és aztán a háznál kellett gyülekezniük.

Már mindenki ott volt, mikor Lola, Rupert és Daniel, a három utolsó is megérkezett. A felnőtt szereplők is ott voltak már, és még egy csapat fényképezőgépes és ceruzát és papírt szorongató ember is. Alan éppen az utóbbiakkal beszélgetett. Kisvártatva befejezte a beszélgetést, és elindult a tanácstalanul álldogáló hatos csoport felé.
- Gyertek csak bátran. Csinálunk pár képet. - szólt Alan.
- Nem is csak párat, Alan. - szólt az egyik fényképész.- Először egy csoportképet kérnék, ahol mindenki rajta van, az összes szereplő, és a rendező is.

És ez így ment tovább, órákon keresztül. Több mint tíz csoportképet csináltak, aztán olyan is volt, amin csak a gyerekek voltak rajta. Ebből volt a legtöbb. Volt, hogy mind a hatan egymás mellett álltak, aztán volt, mikor a fiúk (Lola is) hátul álltak a két lány meg előttük térdelt. Kitalálták, hogy Lola elég alacsony, (ami igaz is volt) és ezért Őt beültették a két lány közé, és neki át kellett ölelni a vállukat. Csináltak olyat is, hogy a főszereplőt (Lolát) Mindenkivel lefényképezték. Lola ebből azt élvezte a legjobban, mikor Ruperttel közösen állhatott a fényképen. Az egyik fényképész többször is csinált róluk közös képet. Lolának ezekből az lett a kedvence, mikor Rupert átölelte a vállát, Ő meg a derekát és a fejét a fiú vállára hajtotta. Meg az, mikor egymásnak vetették hátukat, és kezüket keresztbe tették a mellkasukon. Ezután mindenkiről egyéni képek készültek.

Délben fejezték be az egész fényképezkedést. Ezután ebédeltek, és Alan parancsba adta, hogy mindenki vonuljon vissza és, tanulja meg a saját szövegét, mert holnap el szeretné kezdeni a forgatást. Lola is hozzálátott a szereptanuláshoz. Este hat órára már elég jól tudta az egészet, de azért még néhányszor át kellett néznie. Annyi előnye volt, hogy Ő már a meghallgatásra is tanulta a könyvből a szerepet, és most csak azokat a részeket kellett megtanulnia, amiket akkor nem tanult meg.

Alan nem tréfált. Másnap tényleg elkezdték a filmet forgatni, és elég szigorúan vette az egészet a rendező. Persze becsúszott néhány baki, és olyankor mindenki harsányan nevetett rajta. Lolával is előfordult, hogy elfelejtett egy-egy szót. A legdurvább bakit Pet követte el. Annyira belezavarodott az egyik szóba, hogy valamilyen teljesen értelmetlen szót mondott ki helyette. Mindenki jót nevetett rajta, még Pet is.

Így ment ez 4 hónapig. Lola már megszokta, hogy minden reggel meg kell csinálni a haját, minden reggel a fiúkkal fürdik, tanulja a szöveget és forgat. Nemrég még interjút is adott a helyi TV csatornának. És mindeközben még jobban beleszeretett Rupertbe. Mikor a forgatásban ahhoz a részhez értek, hogy Dominic megtudja, hogy él az apja, aznap történt az első furcsa dolog. Reggel a sminkesbuszban. Lolának le kellett feküdnie a székben, hogy Cris kitisztítsa az arcát. Közben beszélgettek.
- Tudod mit hallottam Hayden? - mondta Cris.
- Mit? - kérdezte Lola.
- Tegnap beszélgettem Aylinnal. Tudod Ő Emmának a sminkese.
- Tudom.
- Szóval, Aylin azt mondta, hogy Emmának nagyon tetszel.

- Mi? - lola olyan hirtelen ugrott fel, hogy nem is vette észre, hogy beakadt a haja a székbe, és az egész álca tönkrement. Először észre sem vette, pedig már kibomlott az egész. Cris holtra vált arccal meredt rá.- Mi van?- Kérdezte Lola.
- A hajad. - rebegte Cris.
- Mi van vele? - kérdezte Lola, és hátranyúlt. Akkor jött rá, hogy kibomlott az egész. - Nem. NEM! - Lola ki akart szaladni a buszból, de Cris útját állta. Lola erre elkezdett sírni.
- Mit jelentsen ez? Ki vagy te Hayden? - kérdezte Cris.
- Én. Én Imola Blade vagyok. Árva. A londoni Patronus árvaházban nevelkedem már születésemtől fogva. Mikor olvastam, hogy a kedvenc könyvemből filmet készítenek, bekattantam, és eltökéltem, hogy csak én lehetek az, aki eljátszhatja Dominicot. Azóta, mióta itt vagyok Pet, a legjobb barátnőm segít megcsinálni a fiú hajamat. - zokogta Lola.

- Ez hihetetlen. Csodás. Egy fiúnak öltözött lány.
- Kérlek Cris. Ne mond el senkinek sem. Ha rájönnek, nem játszhatom tovább Domot.- Cristinán látszott, hogy egymást kergetik a fejében a gondolatok.
- Rendben van. - szólt. - Nem szólok senkinek. Segítek neked. Látom, hogy őszinte voltál, és tényleg akarod ezt a szerepet.
- Nagyon szépen köszönöm Cris.
- Akkor tehát, Imola…
- Kérlek, szólíts Lolának. Pet is, és otthon az árvaházban is mindenki így hív.

- Lola, mit kezdjünk a hajaddal?
- Csak hívd ide Patríciát. Ő tudja, mit kell tenni vele.
- Rendben. - Cris kilépett az ajtón. Pár perc múlva visszaérkezett, és jött vele Pet is.
- Úr Isten Lola, mit tettél?- Kiáltott fel Pet.
- Nem tehetek róla. Beakadtam a székbe. Ne izgulj, már mindent elmondtam Crisnek, Ő nem fog beárulni minket.- Szólt Lola. Pet kérdő tekintettel nézett Crisre.
- Megígértem neki. - szólt Cris. Pet bólintott, és hozzálátott barátnője hajának a rendbetételéhez. Csekély 20 perc múlva Lola ismét Hayden lett.
- Nahát. Ennek az egyszerű álcának még én is bedőltem.- Mondta Cris.- Nagyon ügyes vagy Pet.
- Köszi. - szólt Pet, és visszatért a saját sminkes buszába.

Lolát a hatása alatt tartották a történtek. Ez abban is megmutatkozott, hogy párszor elbambult a forgatáson, és úgy kellett rászólni, hogy figyeljen. A negyedik ilyen alkalommal Alan már meg is kérdezte tőle, hogy mi történt.
- Hayden! Mi a manó bajod van? Miért nem figyelsz oda?
- Ne haragudj, de ma nem vagyok túl jól. - felelte Lola.
- Ugyan Alan, mindenkinek lehetnek rossz napjai.- Védte meg Lolát Rupert.
- Lehet, hogy fáradt, vagy beteg lesz szegény.- Szólt Emma. Lolának ez eszébe juttatta, hogy mit mondott Emmáról Cris.
- Jól vagyok. Folytassuk. - szólt gyorsan, és elfoglalta a helyét az ajtónál.
- Rendben. Felvétel! - rikkantotta Alan.

- Dominic olyan makacs, és neveletlen. - szólt Rita nővér.
- Igen. Kíváncsi vagyok, hogy kitől örökölte. Állítólag az anyja rendes asszony volt. Csak az apjától örökölhette. - mondta Sandra nővér.
- Ez már soha nem fog kiderülni, hiszen árva.- Szólt Rita.
- Könnyen kiderülhetne, mert az apja még él. Anyja elmondta nekem, hogy ki az, meg azt is, hogy az apjának fogalma sem volt, hogy Ő terhes volt Dominiccal.
- Ezek szerint nem halt meg?
- Nem. Te nem is tudtad? Dominic Megret apja még él. Az Ő nevét viseli, mert az anyja ezt akarta. Julia, Dominic anyja, azt mondta, hogy a gyerek apja egy bizonyos George Megret nevű férfi.

Lola (mert a szerepében ez állt) a félig nyitott ajtónál állt, és igyekezett meglepett arcot vágni.
- George Megret! - suttogta magában, és elment.
- De a férfiről a mai napig sem tudni semmit. Az anyja kérésére nem kerestük meg.- Folytatta Sandra nővér.
- Ennyi! - mondta Alan. - Nagyszerű volt. Mára ennyit. Holnap a hálóteremből folytatjuk.

Mindenki visszavonulót fújt. Délután 3 óra volt. Lola úgy érezte nem képes most senkivel sem beszélni, annyira fáradt, és ezért ledőlt a kocsijában. A többiek eléggé aggódtak érte, de csak Pet és Cris tudták, hogy mi is a baja igazából. Lola borzalmasat álmodott. Azt álmodta, hogy lelepleződött, és Alan kiabálva kiadta az útját. Rupert fájdalmasan nézett rá, és nem állt szóba vele. Dan és Tom csak kerek szemekkel meredtek rá. Emma zokogott, Pet meg nem volt sehol. Arra ébredt, hogy sír álmában. Látta, hogy odakint esik az eső, és azt is, hogy Dan éppen bekopogott Pethez. Pet ajtót nyitott, és furcsa pillantása elárulta, hogy eléggé meglepődött, aztán félreállt, hogy Dan be tudjon menni hozzá. Lola magában mosolygott.
- Legalább Ő boldog. - motyogta magában.

Már készült elfordulni az ablaktól, mikor látta, hogy Rupert ajtaja is kinyílik. A fiú eléggé sápadt volt. Lemászott a lépcsőjén, és a hátát nekivetette a kocsijának. Nem számított neki, hogy közben elázik, csak állt ott, és nézte az eget. Aztán egyszercsak körülnézett, és futásnak eredt. Lola gyorsan határozott, és utánaeredt. Próbálta Ruperttel tartani az iramot, de nem igazán sikerült neki. A fiú sokkal gyorsabb volt nála. Elég sokáig futottak, mikor látta, hogy Rupert megáll egy nagy fánál. Lola tudta, hogy ez a fa elég messze van a tábortól, mert messziről már sokszor látta. Rupert leült a fa tövében. Lola arra gondolt, hogy mögé lopódzik, de úgy, hogy a fiú ne vegye észre. Sikerült is elérnie a fa törzsét, de aztán véletlenül rálépett egy ágra, és az megreccsent a lába alatt. Lola megtorpant, Rupert meg fülelt, és körülnézett.
- Hayden! Hogy kerülsz ide? - kérdezte, mikor meglátta.
- Ne haragudj, de láttam, hogy kijössz ide, és követtelek. - szólt Lola.

- Semmi gond. Gyere, ülj le. - mutatott maga mellé Rupert. Lola letelepedett mellé. - Kár, hogy esik. Mikor süt a nap, csodás innen a kilátás. Gyakran jövök ide, ha magányra vágyom. Már az első héten felfedeztem ezt a helyet.
- Tényleg szép itt.
- Eddig ez volt az én titkos helyem, de most már te is tudsz róla.- Szólt mosolyogva Rupert.
- Ne haragudj.- Ismételte Lola.
- Nem haragszom, csak ne mond el senkinek. - mondta Rupert.
- Ezt megígérhetem. Néha tényleg jó egyedül lenni. - Lola lehorgasztotta a fejét.

- Mond Hayden. Bánt valami? Nekem elmondhatod. Tudod én úgy érzem, hogy te nekem a legjobb barátom vagy. - mondta Rupert. Lola erre felkapta a fejét, és a fiú szemébe nézett.
- Tényleg így gondolod? - kérdezte. Rupert bólintott.- Nekem is te vagy a legjobb barátom, csak nem mertem neked elmondani.
- Miért?
- Talán azért, mert féltem, hogy kinevetsz.
- Ne hülyéskedj már. Miért nevettelek volna ki?
- Nem tudom.

Egy darabig még ültek ott, aztán mikor kezdett sötétedni, visszamentek. Mikor visszaértek a lakókocsik közé, látták, hogy Pet ajtaja kinyílik. Gyorsan, maguk sem tudták volna megmondani, hogy miért, behúzódtak Tom kocsija mögé, és onnan figyeltek. Pet kocsijából kilépett Dan, aztán visszafordult, és ekkor megjelent Pet feje is. Dan odahajolt hozzá, és megcsókolta Őt, aztán visszarohant a saját kocsijába. Rupert és Lola egymásra néztek, és elnevették magukat.
- Láttad ezt? - kérdezte Rupert a hasát fogva.
- Nehéz volt nem észre venni. - szólt Lola szintén a hasát fogva a nevetéstől.
- Ezek ketten eléggé egymásba gabalyodtak. - szólt Rupert.
- Na ja. Patrícia nekem már akkor mondta, hogy tetszik neki Daniel, mikor először látta.
- Nekem is mondta Daniel már az első héten, hogy tetszik neki Pet.
- Na jó. Akkor a vacsorán találkozunk. - búcsúzott Lola.
- Rendben. Szia Hayden. - mondta Rupert és becsukta maga mögött az ajtót.
- Szeretlek Rupert. - suttogta magában Lola, és Ő is visszatért a saját lakába.

Folyt. köv.