Harc az Andrus bolygón 2. rész

3

Csak akkor tértünk magunkhoz, mikor egy puha anyagon feküdtünk egy épületben, és csövek voltak rajtunk. Mindenütt forrasztások voltak a testünkön. Mellettünk balra Ági, jobbra Kinizsi feküdt, akinek épp most forrasztották össze a lábát. Mellettünk Liebhardt állt, de ruha nem volt senkin, mert nem harcoltak.
- Túléltétek. De nem sok hiányzott. Leromboltuk az erődítményüket, és megöltük mind az 5000 novokéket, de Áginak a kezét zúzta szét, Kinizsinek pedig a lábát hasította ketté egy sugár. És Daninak az utolsó novokék szétzúzta egy sugárral a kristályát.
- Kintről ostromolják a kórházat sugárágyúkkal! – rohant be egy orvos.
- Gyorsan a pincébe! – húzott fel minket Liebhardt, és tuszkolt le egy csapóajtón Liebhardt.

A novokékek megjelentek a folyosó végében, és ahova feküdtünk, sugarak százait eresztették. Megtalálták a pincét, és le akartak jönni, de Liebhardt a puskájával szétrobbantotta őket, és lezárta az ajtót. Leereszkedtünk a felvonón, és egy gyógyszerraktárba értünk. Mikor azt is elhagytuk, egy fegyverraktárat találtunk.
- Odanézzetek! Ezek a sugárbombák jók lesznek. Olyan kicsik, mint egy tojás, de akkorát robbannak, mint egy tökéletes kézigránát, ráadásul olyan sugarakat lövell ki, melyek elpusztítják a novokékeket! Meg ez a sugárpuska. Mindig jó, nem lehet sugárral szétégetni, és akárhol eltalálja az illetőt, az szétrobban – mondtam.
- Remek. Pakoljatok fel száz gránátot, és tegyétek le a régi puskátokat, és vegyétek fel ezeket – helyeselte Liebhardt.

Miután mindennel készen voltunk, felvettük az ott talált vadonatúj modern katonaruhákat, mert a mieink fennmaradtak.
- Na, akkor irány a felszín. Itt ez a lépcső, majd meglátjuk hova vezet!
Nemsokára egy vár belsejében teremtünk. Szerencsére a harcoló grevikek voltak. - Hellosztok – köszöntünk.
- Álljatok oda a feljáróhoz! A novokékek már az épületben vannak! Erre fognak feljönni! – kiáltotta Liebhardt.

Amikor már biztonságban voltunk, lefektettük Kinizsit, mert még nehezen járt a lábán. Felszaladtunk a sugárágyúkhoz és tüzelni kezdtük a novokékeket.
- Vadászgépek! – ordítottam.
- A novokék-gépek tüzelni kezdtek minket – bár nem találtak el – de az egész udvar robbanásokkal lett tele, és sok grevik ott veszett. Az egyik sugaram kilőtt egy repülőt, aki pont felettünk kezdett el zuhanni. Elbújtunk, és így nem eshetett ránk, de a feljárót leszakította, és az alatta álló grevikeket maga alá temette.

- Odanézz! A novokékek az egész várat dromedár sugárágyúkkal bombázzák! Végünk! – kiáltottam, de azért dobáltam az ágyúzó novokékek felé a gránátokat, lőttem a sugarakat.
- Liebhardt! Gyere velem! Mi értünk legjobban a fegyverkészítéshez. Összecsapunk egy helyes kis játékszert! – kiáltottam, és rohantam vele vissza a fegyverraktárba.
- Lássuk csak… ez itt a legjobb sugárágyú. Ezt megtömjük óriás sugárgránátokkal. Mindjárt alakítjuk így… aztán úgy…

Tíz perc múlva kész lett a golyóvá forrasztott gránáttömeg. Megtömtük vele az ágyút, és felcipeltük a várba. Mikor felvonszoltuk az ágyúkhoz, Feri és Ági már a földön feküdtek, mindketten megsebesültek. Beállítottuk Liebhardttal az ágyút, és tüzelők felé lőttük a golyó. Óriási robbanás lett, és a sugarak elpusztították az összes novokéket.
- Feri, Ági! Hogy vagytok? – hajoltunk le hozzájuk.
- Jaj. A hasunk.

Liebhardt lekapta róluk a ruhájukat, én elkábítottam őket, és elvégeztem a műtétet.
- Na kész. Most már nem lesz baj.
- Szerencsére nem. Most térnek magukhoz.
Légcsöveik megrándultak, szemük megnyílt, és felálltak. Kinizsi is odajött hozzánk.
- Figyeljetek. Nagyon kevés grevik maradt. Csinálni kell.
- Mit?
- Most elmondom, hogy lehet új greviket készíteni. Valaki kivág egy darabot a testéből, azt a másiknak egy ajtón bedobja. Ott pár percig észrevétlenül nő, majd az illetőnek fájdalommentesen megnyílik a háta, és kijön rajta egy fél méteres grevik, majd amikor kiért, összeforrasztják a hátát. Itt nem számít, hogy ki csinálta. Ezen a bolygón mindenki szabad, és csak egy nem él rajta. De ha ti csinálnátok egyet, az visszatérne veletek a földre, és olyan erős, mint a csinálói együttvéve. És nektek is ezt kell tennetek. De csak egyet.
- Jó – mondtam, azzal kikanyarítottam egy húsdarabot a kezemből; - kinek dobjam be?
- Aki a legerősebb és a legtapasztaltabb – válaszolta Kinizsi.

Azzal bedobtam Liebhardt ajtaján. Pár másodperc múlva megnyílt a háta, és kilépett az új, ANDRUS-on született földi, és növekedni kezdett. Kész lett az új grevik. Egyből ránk nézett, aztán ezt mondtam:
- Itt a ruhád.
Felvette, és ezt mondta:
- Gyerünk a palotájukhoz. Ki kell szabadítani sok ezer greviket!
Hogy honnan tudta, fogalmam se volt.
- Akkor készítsd elő az űrhajót, mert az egy másik bolygón van! – kiáltotta Kinizsi.
- Rendben. Feri! Hozd a sugárpuskákat! Liebhardt! Toljuk ki az űrrepülőt! – kiáltottam.
- Az új grevik vezette a gépet. Beszálltunk, odaült a műszerekhez, és egyből elkezdte püfölni a gombokat. Mi is odaálltunk mellé.
- Indulás! – kiáltotta, és megnyomta a START gombot. Nyomta rendesen az energiát, fény gyulladt ki, és ezerrel húztunk a bolygójuk felé.
- Mi legyen a neve? – kérdeztem.
- Jól vezeti a gépet. Legyen…

Ekkor sugarak támadtak az űrhajóra. Gyorsan kikerülte a sugarakat, és nagyobb sebességre kapcsolt.
- Eagle – fejezte be Liebhardt.
- Rendben. Vigyázz! – kiáltottam.
A sugarak szétégették a hajtóművet.
- A vezérlőpultnál túlfeszültség jelentkezett! Nem bírom kormányozni és megállítani! Gyorsan! Hátra!

A műszerfal szétrobbant. Eagle hátratolt minket a gép hátuljába. Egy másik, kisebb bolygó felé tartottunk. Egy furcsa növényzetű erdőbe pottyantunk. A gép megrázkódott, mi gyorsan kiugrottunk, és felrobbant.
- Na, most itt vagyunk. Kinizsi, hol vagyunk?
- Az EMFOR bolygón. Nagyon kevés olyan gyökér van rajta, az is a másik oldalán, az erdőn túl.
- Hol van Ági? – néztem körül.
- Benn maradt a gépbe!
- A fenébe! Még él, de a ruhája olvad! – kiáltotta Eagle, beszaladt a tűzbe, és kihozta. Ő egyből leszedte a ruháját, én pedig megvizsgáltam, de csak az oldalában volt egy mély lyuk, ahol egy sugár eltalálta. Kivágtam az égett részt, elvégeztem a fertőtlenítést, majd olyan gyógyszert csöpögtettem bele, mely beforrasztotta a lyukat.
- Na és most, hogyan tovább? – fújtam ki magam.
- Tudtommal, ti bírtok sátrat készíteni fából. Most ez hasznos lesz! – mondta Kinizsi.

A sugárpuskámmal kiégettem egy fát, és feldaraboltuk. Pár perc alatt összecsaptunk egy sátrat.
- Ez mire volt jó? Hiszen nem kell aludni – kérdezte Feri.
- Nemsokára beköszönt a nagy eső. Olyan méreg van benne, amely mindenkit megöl. És bőrökkel le kellene takarni, mert így is beesik.
- Van itt ezen a bolygón valamilyen állat?
- Igen. Olyan, mint az időszörny. Csak butább, lassúbb és szelídebb. Ott van ni!

Egyből ráirányítottam a sugárpuskámat a fejére, és összeesett.
- Most már lesz bőr – mondtam.
Betakartuk a sátrat, és behúzódtunk, mert megeredt az eső.
- Sok novokék és grevik el fog pusztulni. Minden évben beköszönt. De térjünk rá Eagléra. Mivel mindketten földiek vagytok, neki is vissza kell térnie a földre. Ott pedig nagy erővel lesz ellátva, és olyan lesz mint most, csak emberi alakja lesz. Ha visszatértek a földre, megmarad ez a tudásotok, sőt, magatokkal vihetitek a puskátokat.
- És mégis, mikor mehetünk vissza? Ha minden novokék meghalt, vagy jó útra tért?
- Igen.

Az eső elállt. Kimentünk, és azon töprengtünk, mit tegyünk.
- Én csak a harchoz értek, a gépekhez nem – mondta kinizsi.
- Én is – mondta Feri. – És Ági is.
- Én a repüléshez értek – mondtam; - de az elektronikához is, Liebhardttal együtt.
- Oké! Akkor te, Liebhardt és Eagle próbáljátok megjavítani! – parancsolt Kinizsi.
- Rendben – mondtam és beszálltunk a gépbe.
- Hú. Ennyi vezetéket. Á! Itt a szerelőkönyve! – mondta Liebhardt.

Egy óráig dolgoztunk rajta.
- Na! Kipróbálom – mondtam, és megnyomtam a gombot. – Elindult!
- Most visszamegyünk az ANDRUS-ra? – kérdezte Feri.
- Igen. Hívjuk a grevikeket!

4

Megérkeztünk az elnöki palota elé, és bementünk.
- Na, hogy álltok? – kérdezte az, aki az elején idehívott.
- Rendkívül jól. Már alig maradt novokék – dicsekedett Kinizsi. – Az engedélyért jöttünk, hogy megtámadhassuk a novokékek bolygólyán a palotát.
- Megadom. Ha valóban igaz, akkor nemsokára visszamehettek. Induljatok!
Üzentünk 20000 katonának, hogy szálljanak be az űrrepülőkbe.
- Remélem, visszaérünk még valaha – sóhajtottam.

Már szálltunk. 20000 gép ontotta sugarait a bolygóra. Mikor közelebb értünk, mi is kaptunk eleget. Mellettünk tele lett minden égő gépekkel, melyek közül sok az EMFOR-ra zuhant. Mi is lődöztünk. A végén már az óriási palotát is megláttuk, körbevéve sugárágyúkkal, és több ezer novokékkel. Azután az összes gépünk sugarai felgyújtották és szétrombolták ágyúikat, és további sugárzáporukat a palotára zúdították. Az már lángokban állt. Ekkor a hátunk mögött ellenséges űrrepülőket vettünk észre, akik már egy csomó gépünket felrobbantották. A mi gépünket is érte egy találat, de nem okozott problémát a továbbhaladásban, csak a rázkódás betörte az üveget, és az ablak mellett ülő Ferit és Ágit a hirtelen szél kirántotta az űrbe.
- Halló! Harcoljatok tovább! Mi elmegyünk! – kiáltottam a mikrofonba.
Gyorsan feri és Ági után mentünk. Gépünket még egy találat érte, és az egész felrobbant. Most már mi is Ágiék mellett szálltunk.

Már egy órája estünk. Az ANDRUS-t és az EMFOR-t már rég elhagytuk. Egyszer csak egy másik bolygót láttunk meg, de az sem volt nagy. Arra ereszkedtünk le. Meghökkenve tapasztaltuk, hogy ezek olyan elmaradottak, mint az ősemberek. Először Istennek tartottak, de aztán az egész történetünket elmondtuk. Aztán nem tudtuk, hogyan menjünk le róla.
- Hm. Azon gondolkodom, hogy ez a gomb… - tanakodtam, és megnyomtam a karomon egy gombot, és hirtelen óriási sebességgel felszálltam. A többiek követtek. Nagy erővel mentünk felfelé, de nem ANDRUS felé. Vagy 35 óráig száguldtunk, mígnem megpillantottuk a bolygónkat; a földet.
- Odanézzetek! Visszamegyünk a földre!

Úgy is lett. Magyarország felé állítottam a testem, és Dunabogdányban leereszkedtünk. Pont a mi udvarunkba szálltunk le, és a sugárpuskánk nálunk volt. Benyitottunk, és otthon…
- Há! Ufók! – kiáltották.
- Nem! Mi vagyunk azok. Kinizsi Ágnes, Feri, a Liebhardt, Eagle és az Ufó, a Kinizsi – mondtam.
Elmondtunk mindent.
- Most pedig megmutatjuk – mondtam, és kihívtam őket az udvarra, és lőttünk egyet a puskánkkal.
- Vissza kell mennünk – mondta Kinizsi.
- Igen – mondtam. – Visszajövünk, ha megnyertük a háborút.

Ekkor fénykör vett körül, és visszamentünk az ANDRUS-i palotába, ahol szintén mindenről beszámoltunk.
- Jó. Á! Most jönnek a grevikek! Kiszabadították a hadifoglyokat.
- Elpusztítottuk a főnöküket, és 5000 novokéket. Már csak ezen a bolygón vannak páran – mondta az egyik katona.
- Akkor ideje, hogy egy kicsit kikapcsolódjunk. Mit szólnátok egy kis kényelemhez? Szerkesszünk valamit! Például egy új, ünnepi ruhát. Vagy egy jó kis sugárszórót. Vagy egy új repülőt? – mondtam, és kérdeztem.
- Szerintem készítsünk egy szuper űrrepülőgépet, és egy új űrruhát, ami megbízhatóbb – ajánlotta Feri.
- Meg is csináltuk az új ruhát, és belebújtunk.
- Szuper. Most pedig lássuk a gépet.

Szerencsénk volt, hogy magunkra vettük az új ruhát, mert túl sok energiát kapott a vezérlőkomputer, és az egész gép felrobbant, minket pedig kidobott a földre.
- Jaj! Ez meleg helyzet volt.
- Újra kezdtük, ezúttal sikerrel.
- Elmegyünk egy kicsit furikázni – mondtuk, és beültünk a gépbe, és a lepusztult bolygó felé vettük az irányt. Óriási sebességgel száguldottunk, és emelett villámcsapásként ért a hír:

Egy szétrobbant bolygó darabjai tartanak az űrgép felé!
- Hú! Eagle, ereszkedj!
- Nem lehet irányítani! Túlfeszültség keletkezett és a vezetékek leégtek.
- A világítás is kimúlt. Nemsokára végünk lesz! – kiáltotta Ági.
- Szedjétek fel a fegyvereiteket, és ugrás! – kiáltotta Kinizsi, és kiugrott az űrbe. Követtük. A kövek teljesen szétzúzták a gépet, amely az elpusztult bolygóra zuhant. Mi egy olyan bolygóra zuhantunk, ahol kizárólag tűhegyes hegyek voltak.
- Jó hely – mondtam, mikor leértünk.
- Az. De sajnos nem nyújt kedvező életfeltételeket – helyeselt Kinizsi.
- Majd csak találunk valamit. Ott van! Víz – kiáltotta Feri, és beugrott, de a víz színén maradt, és sárga tócsa keletkezett alatta a vízben. Megfordítottuk, és láttuk, hogy a teste nem sokkal a kristály mellett át van lyuggatva.

- Sohasem elővigyázatos – csóváltam a fejem, és levetkőztettem, majd a szokások műtétemhez láttam.
- A fenébe! A hegyes kő megsértette a vezérlőközpontot.
- Az baj – mondta Liebhardt.
- Én előbb rájöttem – mondtam.
- Most mit tegyünk? Te értesz a gyógyításhoz. Engem teljesen harcra képeztek ki, meg gépek babrálására, Ágit is, egyedül te vagy az, aki ért a harchoz, a repüléshez, a gépekhez és a gyógyításhoz! – mondta Liebhardt.
- Sokat csinálni nem tudunk. Menjetek, keressetek valami alkalmas helyet a táborunkhoz. Én megkísérlek még egy műtétet.
- Rendben – válaszolták, és elmentek.

Felmetszettem a hasát. Most láttam csak, milyen bonyolult az itteni test. A sárga folyadékot vezető vékony csöveket kiemeltem az irányítóközponttal együtt, és egy kis gépet raktam be, mellé visszavarrtam a „szívét”. Az a gép pótolta a szívéből elvesztett részt. Visszavarrtam a hasát. Feri magához tért.
- Jajj. Á! A hasam!
- Nagy műtétet kellett végeznem. Beugrottál abba a tóba, de hegyes sziklák voltak alatta, és átszúrták a tested!
- Hogy lehettem ilyen ökör!

Ekkor az égből egy fénysugár ereszkedett le,, és Bogi jött ide, és fuldoklott. Épp akkor jöttek meg a töbiek, és Kinizsi átváltoztatta űrkutyává. Neki is csövek vezettek a fejétől a teste minden részére.
- Öreg haver! Hogy kerülsz ide? – kérdeztem.

Bogi felugrott, megnyalt, pacsit adott, majd Ferihez ment, és lábának rátételével megszüntette Feri fájdalmait. Ezután bemutatta, mit tud. Fejéből két oldalt cső jött ki, ezekből sugár áradt egy hegycsúcsra, mely szétporladt. Ezután két lábra állt, és két kezével felfelé mutatott, és sugarat lőtt ki az űrbe. Onnan az visszajött, és egy óriási bernáthegyi jelent meg. Kinizsi őt is átváltoztatta, és a mi nyelvünkön kezdett el beszélni.
- Valentin! Adj Boginak egy csövet!

Adtam egy darab 1 deciméter hosszú, 15 mm átmérőjű, egyik végén lyukas fémcsövet. Bogi belelehelt, majd kinyitotta a száját, és az visszaverődött a szájába, és ő is beszélni kezdett:
- Fogjátok meg egymást, visszamegyünk az ANDRUS-ra.
Megfogtuk egymás karját, és visszarepültünk az ANDRUS-i palotába.

Folyt. köv.