Történetek

B a történelem sűrűjében, ott, ahol minden elkezdődött.

A Nap perzselő hevülettel borította lángtengerbe a tájat. Bár testemet alig takarta több két-három réteg leheletvékony köntösnél, melyek lenge anyagán úgy söpört át a levegő, mintha legalábbis öklömnyi lukak lennének rajta, mégis valahogy úgy éreztem magam, ahogy a csirke pirulhat a sütőben, celofánba csomagolva.

Utazás az egyre kevésbé fagyos északon.

FIGYELEM! A B-vel a föld körül történeteim, egy-két a helyén jelzett, kivételtől eltekintve, nem előzményei és nem folytatásai egymásnak. Csupán egy adott témakör köré szövődő sorozat egymástól független elemei.

Hideg téli éjszaka volt, a férfi csendben kelt fel, felvette egyenruháját és megcsókolta a feleségét.
- Indulnom kell, mindjárt megjön a teherautó.
- Igen, menned kell – válaszolta a nő. - Olyan szép a falunk – nézett ki az ablakon – Szeretem, amikor a holdfény kékre fest mindent. Olyan békés és boldog minden a hó alatt.
- Igen. Ez az utolsó éjszaka, amikor még ezt látjuk. Holnapra mindennek vége

Az Elveszett Leány első részének első fejezete.

Bleda szemei alig kerültek a felkelő napfénnyel szembe, de máris eltűntek. A 17 éves ifjú anyja keltetése után izmos karjaival tolta el magát kényelmes, puha párnájától, majd lökte le magáról medvebőrből készült, pamuttal tömött takaróját.

Az emberi sorsok olyanok, mint a csillagok - mondják az élet legbölcsebb ismerői, a nagyon idősek.
Van, akinek fényes pálya, másnak pillanatnyi ragyogás jut.

Emlékezem, vannak emlékeim, ha akarom, ha nem. Semmit sem felejtek el. A születésemről is vannak emlékeim. Emlékezem az orvos nevére, a haja színére, a hangjára. A szüleim ezt természetfeletti képességnek tartották, örültek neki. Én most mégis azt kívánom, bár el tudnám felejteni azt, ami történt.

A novella megtörtént eseményt dolgoz fel.

A novella megtörtént eseményt dolgoz fel.

Egy lanyrol szol akinek az elete egy normalis emberhez hasonloan unalmas es egyszeru. Egy nap viszont minden megvaltozik, bulik, szamuzetes, menekules, fajdalom, akcio. Az elete felfordul, mar azt sem tudja kicsoda es honnan jott, kitorol mindent a fejebol, vagy valaki mas? A vegen mar csak az eletben maradas a celja es a hazajutas. Ez az elet, egy lany elete.

Hajnali 3 óra van. Valami felébresztett. Úgy érzem, nem vagyok egyedül a lakásban. Mint ahogy nem is...kinyitom a szemem, utána az éjjeliszekrényen ácsorgó lámpa kapcsolója után tapogatózom. Fény lobban a hálószobára…egy férfi áll tőlem nem messze. Nem tudom, mitől ijedjek meg jobban: attól, hogy valaki bejött a lakásba, vagy attól, hogy aki bejött, kicsit sem idegen…