1.
Évszázadok óta a vámpírok uralták az alvilágot. Azt a helyet, ahol ugyanúgy kisüt a nap, és leszáll az éj, mint ahol az emberek éltek. Hatalmas kastélyban töltötték mindennapjaikat. Tiszteletnek örvendtek a halandók körében is. Ritkán látogatták azt a világot.
Céljuk, nem a gyilkolás volt, hanem új élet megteremtése. Akik kívánták, hosszabb élettel ajándékozták meg. Akik nem, azokat békén hagyták. Ugyanúgy élni szerettek volna, mint bárki más. Békés lények voltak. Állati vérrel táplálkoztak. Férfiak, nők és gyerekek értük imádkoztak, s védelmüket kérték a démonok gonosz hatalma ellen.
Ezek a lények velejükig romlottak voltak, ha nagy ritkán emberekkel találkoztak, megölték mind, könyörület nélkül. Az alvilág másik szegletében húzták meg magukat, barlangrendszerekben kialakított lakások szolgáltak otthonaikul.
A démon klán feje, Ahriman sok évnyi szenvedés, megaláztatás után, hadat üzent a vámpírok királyának, Thaddeusnak. Elege lett abból hogy sárban és mocsokban élnek. El akarta foglalni a vámpírok kastélyát. A harcok már évek óta tartottak, de a démonok még egyszer sem győzedelmeskedtek.
2.
Sötét barlangban hol a démonok nyirkos levegőt szívtak magukba, Ahriman, a klán vezetője dühöngött. Haragját a közelében lévő tárgyak is megérezték. Az egyik tálat a barlang falához vágta, s majdnem fejbe találta a helységbe belépő egyik alvezérét. Az még időben kitért a támadás elől, majd vezéréhez lépett.
- Nagyuram, óhajtod, hogy újabb offenzívát indítsunk? – kérdezte a feltűnően jóképű, magas, sötét hajú, mogyoróbarna szemű férfi.
- Természetesen igen Spike, de nem most. A szolgák fáradtak, kimerültek.
- Tisztelettel uram, de téged mióta érdekel, hogy fáradtak-e vagy sem?
- Ne szemtelenkedj!
- Megkövetlek, uram!
- Hogy áll az a bizonyos terv?
- Nagyon jól uram. Bármikor végrehajthatjuk. Amikor óhajtod!
- Rendben. Akkor holnap hajnalban akarom!
- Apám!
A férfi haragos szemmel meredt a fiúra. Spike helyesbített.
- Ne érts félre uram, de biztos jó ötletnek tartod ezt? Thaddeus nem fogja megtorlatlanul hagyni.
- Én is tudom fiam, nem vagyok teljesen gyengeelméjű! Biztosra veszem, hogy a kis király először támadni fog, aztán rögtön lemond a trónjáról, és a kastélyáról amint megtudja, hogy a lányát csak így adom vissza. Odamentek Samaellel, és elhozzátok. Ne essen baja. Korán indultok, szóval még biztosan aludni fog.
3.
A kastély egyik legmagasabb szobájában élt Thaddeus vámpírkirály egyetlen gyermeke Lilia. A lány egyfajta álomvilágban élt, 20 éves korára rendkívül szemrevaló teremtéssé cseperedett. Teltkarcsú, formás teste, magas termete tekintélyt sugárzott. Sűrű aranyszőke haja a derekáig ért, melyet nap közben kiengedve viselt, Éjszakára pedig befonta, hogy laza hullámokat kapjon.
Szeme tengerkéken csillogott. Arról álmondott egyszer eljön érte a herceg, akibe szerelmes lehet, s boldogan élnek. De az évek teltek, és az ifjú késett. A lány hiába várt, csak olyan udvarlói akadtak, akit nem tartott megfelelőnek. Még így is szerencsésnek gondolta magát. Hiszen, ha betölti a 21. életévét, sokkal lassabban fog öregedni. Legalább ezért nem kellett aggódnia.
Apja már minden nap azért győzködte, mondjon végre igent, egyik fővezérének, Dariusnak, aki a lány 14 éves kora óra futott utána. Az apa ugyan nem volt elragadtatva a férfitól, de előbb utóbb meg kell történjen a dolog.
- Lilia! – kopogott be Thaddeus, lánya szobájába.
- Tessék apu! A lány megszakította mágiával elért Internet kapcsolatát, majd lehajtotta laptopját.
A férfi a hatalmas szobába lépett. Magas testével a lány elé tornyosult, őszes haja kezdett ritkulni, ellentétben hosszú bajszával és szakállával ami az évek alatt egyszer sem látott ollót, vagy borotvát. A lány odaszaladt apjához. Szorosan átölelték egymást.
- Mi szél hozott ide apu?
- Drágám, beszélnem kell veled!
- Nem csináltam semmi rosszat!
- Nem arról van szó életem. Dariusról akarok beszélni. Egyre türelmetlenebb!
- És? Mit csináljak vele? Engem ő nem érdekel apu!
- Kérlek, több mint hat éve vár rád. Hozzá kell menned feleségül!
- Nem, apu nem kell. Értsd meg, én nem szeretem őt! Nem az én hibám hogy te odaígértél neki!
- A szerelem megjöhet később is. Kérlek, ne ellenkezz velem!
- Apu, én szeretlek, ezt jól tudod. Sosem akarnálak megbántani. De nem fogok hozzámenni. És egyébként is. Még te beszélsz arról hogy szerelem nélkül menjek hozzá, amikor te is szeretted anyut amikor összeházasodtatok! Tőlem miért várod el, hogy adjam fel az elveimet?
- Igazad van, de azért gondolkozz rajta. Anyád és én más időket éltünk akkoriban.
- Szeretted őt, és ő is téged. Én nem tudom Dariust szeretni. Hiányzik anyu! Ő biztosan megértene.
- Nekem is drágám.
- Még mindig úgy érzem, hogy az én hibám, ami történt. Sajnálom, hogy elvettem őt tőled. Hogy miattam kellett meghalnia.
- Ne beszélj butaságokat, nem a te hibád volt. Anyád mindig is sokat betegeskedett, a terhesség is legyengítette, és a szülést már nem bírta a szervezete. Ez történt, semmi több.
- Boldogok voltatok?
- Nagyon is. Azt hittem hamar rám fog unni, de az az 1000 év amit együtt tölthettünk, csodálatos volt.
- Látod apu? Én is boldog akarok lenni! Darius mellett ezt nem kapnám meg.
- Majd elmondom neki hogy döntöttél.
- Köszönöm apu. - mondta a lány, s apjához bújt.
- Most már hagylak aludni. Szép álmokat kicsim.
- Neked is apu!
A férfi kisétált a szobából és becsukta maga után az ajtót.
4.
*
Lilia egy virágokkal teli réten állt, magába szívta a nyár frissítő illatát. Letépett egy szirmot az egyik rózsából. Orrához emelte. Nagyot szívott belőle.
A szél lágyan belekapott a hajába. A távolban meglátta szeretett hercegét. Lovával vágtázott. Ahogy a lány közelébe ért, leugrott az állat hátáról, és Lilia felé szaladt. A lány is elindult. Néhány méter után találkoztak.
A férfi megragadta Lilia derekát, felemelte, s magához ölelte. Aztán szenvedélyes csókot váltottak.
*
Lilia álmosan riadt fel. Elmosolyodott, visszaemlékezve édes álmára. Valami zajt hallott. Fel akart kelni, de már nem volt rá ideje. Az egyik férfi befogta a száját, a sikoltást elkerülendő. A másik a csuklóit kötözte össze. Azután pedig a bokáit. Amint elkészültek, elindultak. A lányt az ajtó felé ráncigálták, s közben Sammael megfeledkezett a szájáról. A lány kiáltott.
- Segítség! – kiáltott a lány! De a rá meredő dühös tekintetből rájött, hibát követett el.
- Fogd be a szád! - mondta neki mérgesen Sammael és tenyerével a lány arcába csapott.
A lány sírni kezdett.
- Elment az eszed? Ne üsd meg! – mondta a férfinak Spike.
- Lebuktathatott volna minket!
- Nem érdekel, azt mondtam ne bántsd! Nem ismétlem meg újra! Idióta torzszülött!
- Nem te vagy a főnök Spike, csak a fia!
- S mivel ő most nincs itt, ezért én vagyok az aki parancsol. Na, húzzunk innen!
Spike, a vállára vetette a lányt, aki ahogy tudott kapálózott, de nem tudott szabadulni. A szoba előtt két őr feküdt ájultan. Spike, Lilia, és Sammael elhagyták a kastélyt.
5.
Alig, hogy visszaértek otthonukba, Ahriman máris hivatta Spike-ot és Sammael-t.
- Srácok, a főnők hivat titeket. Azt mondta a lányt is vigyétek magatokkal. - mondta egyik démontársuk, s egyben Spike legjobb barátja Taranis.
- De türelmetlen valaki - mondta Spike gúnyos mosolyt villantva.
Ahriman már megint dühöngött. Vagy még mindig? A két férfi már nem tudta követni. Spike letette a lányt.
- Végrehajtottuk a parancsot! – mondta talpnyalóan Sammael.
- Gyere ide Lilia - utasította Ahriman a lányt.
- Mivel ezek a kedves urak összekötözték a lábaimat, ha akarnék se tudnék. – Lilia most inkább mérges volt, és nem félt. Tudta, ha bármit is akar a férfi, nem fogja bántani, hiszen akkor oda a túsza. És apja egy halott gyerekért nem fog lemondani a trónról.
- Oldozzátok el! - szólt a férfi.
Spike a lányhoz lépett. Miközben kioldotta csuklóit, keze akaratlanul a lány bőréhez súrlódott. Mindketten összerezzentek. A lányt elöntötte a melegség, Spike szemébe nézett. A férfi elmosolyodott.
Aztán észbe kapva, letérdelt a lány előtt, és kioldotta a bokáit. Még egyszer felnézett rá. Valami különös vonzalmat kezdett érezni. Ezután felállt és visszatért Sammael mellé. Lilia újabb utasítás nélkül a démon vezér elé lépett. A férfi végigmérte.
- Apád nem tudja kivel kezdett ki.
- Ő és a fajunk teljes békességben éltek, amíg el nem kezdtél unatkozni. És ránk nem törtél.
- Ne legyél tiszteletlen te lány!
Spike-nak tetszett a lány bátorsága.
- Nagyuram! Azt hiszem kötelességem beszámolni a kastélyban történtekről! - szólt Sammael.
- Mit akarsz?
- Tudnod kell, hogy Spike megpróbálta megakadályozni, hogy elraboljuk a lányt!
- Te is tudod hogy ez hazugság Sam! - mondta mérgesen Spike.
- Fiam, elmagyaráznád mi történt? – utasította a fiát, Ahriman.
- A fiad meg akarta hiúsítani az akciót, az történt! - szólt bele Sammael.
- Nem hozzád beszéltem! - ordított a férfira a démonvezér.
- Azt kérted, a lánynak ne essen baja. Mindössze rászóltam Sammaelre, hogy ne bántsa, mert megütötte őt! Ennyi történt - mondta Spike már megnyugodva.
- Szóval Sammael. Ellenszegültél a parancsomnak?
- Nem nagyuram, én csak… - de már nem tudta befejezni a mondatot, mert Ahriman nagyot lendített a karján, és öklével a férfi orrába csapott. Az vérezni kezdett.
A férfi megpróbált felállni, de ekkor Ahriman talpát, a férfi mellkasához szorította, és testsúlyával lenyomta őt a földre.
- Ha még egyszer ellenszegülsz, kivégeztetlek, megértetted?
- Igen uram! – mondta a férfi, félelemmel és gyűlölettel a szemében.
- És még egy dolog! Nem tűrök meg árulókat a klánomban. Ne forduljon elő többé.
- Igen is uram!
A férfi levette a lábát, engedte Sammaelt felkelni. Az gyűlölettel bámult Spike-ra.
- Spike! Vidd a lányt a szobádba. Te fogsz vigyázni rá!
- Igen uram.
A férfi finoman megfogta a lány csuklóját, és elvezette.
6.
A démonok lakóhelye olyan volt, mint egy labirintus. Lilia hiába nézett körül, két – három kanyar után, mindig újra elvesztette a fonalat, hová is mennek, s honnan jöttek.
- Köszönöm! - szólalt meg a lány hirtelen.
- Micsodát?
- Hogy megvédtél a démon barátodtól, amikor a szobámban voltatok.
- Nem a barátom. Meg is érkeztünk - mondta a férfi, mikor bekanyarodtak egy szűkebb folyosón. Feltárta a függönnyel leválasztott szobát.
- Nahát, neked is van számítógéped! - örült meg a lány, s odaszaladt a szerkezethez.
- Igen. Tudod nálunk is élnek mágusok, akik képesek idehozni ezt azt - elmosolyodott, amikor a lány szemébe nézett.
- Lilia, nekem találkoznom kell egy barátommal. Nem bánod ha idejön? Tudod hogy nem fogunk bántani.
- Tudom én. És semmi baj. Beszélj csak vele itt nyugodtan.
A férfi elővette a mobiltelefonját.
- Hát ennek itt is van térereje? – kérdezte a lány… - Jó, ne is válaszolj, mágia segítségével, tudom.
- Ha megengeded, telefonálnék - mondta a férfi, majd megnyomta az egyik gyorshívót. Füléhez tartotta a készüléket, s várta, hogy felvegyék.
- Hello, ide tudnál jönni? A szobámban vagyok… Mi?... Igen, megvárlak. Semmi gond… Oké… Szia.
- Negyed órán belül itt lesz. Valami zűr van otthon.
- Mi a gond?
- Összevesztek a feleségével.
- Ti démonok is házasodtok?
- Igen. Miért mit gondoltál?
- Semmit, csak azt hittem a démonoknak nincsenek érzéseik.
- Nem vagyunk ugyanolyanok. Ti sem isztok embervért, ahogy a régi könyvekben írva van.
- A társadalmunk fejlődött. Idővel rájöttünk, hogy ahelyett, hogy az embereket ölnénk, inkább esetleg magunk mellé állítjuk őket. Ha akarják. Ha nem akkor pedig békén hagyjuk őket.
A lány már a hatalmas, széles ágyon ült, Spike leült mellé.
- A te feleséged hol van?
- Én nem vagyok nős.
- Miért?
- Volt egy menyasszonyom, de meghalt. Azóta nem tudtam senkit szeretni.
- Sajnálom, nem tudtam.
- Semmi baj. Régen történt. Gondolom, érted rajong a fél vámpírhad odahaza igaz?
- Nem éppen. Apám hozzá akart adni Dariushoz, a fővezéréhez, mert ő ezt szeretné, de én nem szeretem őt. És nem fogok hozzámenni.
A férfi egyre jobban vonzódott Liliához. Valami kis hang a fejében, arra ösztönözte, hogy közeledjen hozzá. Spike őrületes vágyat érzett, hogy megcsókolja. Megízlelje piros ajkainak édességét. Lassan kezébe vette a lányét, s tenyerét kezdte simogatni hüvelyk ujjával. A pillanatot, a férfi barátja zavarta meg.
- Sziasztok!
- Végre itt vagy! Minden rendben? – állt fel a férfi, s kezet fogtak.
- Csak Sofia épp hisztis korszakban van. Arról fantáziál, biztos megcsalom, amikor nem vagyok mellette. Ki a barátnőd?
- Lilia, ő a legjobb barátom, Taranis.
- Taranis, ez a lány Lilia!...
- Tudom, Thaddeus lánya. De mit keres itt?
- Ahriman elraboltatta, hogy így szerezze meg a trónt, és a kastélyt.
- Nem értem, mért nem adja fel végre.
- Sofia hogy viseli a terhességet?
- Nem a legjobban. Amikor nem hány akkor felzabál mindent, ami a keze ügyébe kerül. Kezdek félni haver!
- Ez csak azért van így mert a terhesség gyorsabb lefolyású, mint az embereknél. Ne izgulj!
Ahogy a férfi beszélt, nem tudta nem észrevenni, hogy Spike milyen szemeket mereszt Liliára.
