2. fejezet - Rabságban
7.
Roscoe végigsétált a kastély széles folyosóján. Mikor vezértársa szobájához ért, felemelte a kezét.
- Darius! - kopogott be Roscoe, a férfi szobájába.
- Mi van?
- A főnők látni akar téged.
- Nem mondta a vénség, hogy mit akar?
- Azt mondta, beszélni akar veled. Nem avatott be a részletekbe.
- Rendben, megyek.
Darius lassú léptekkel közeledett a vámpírkirály lakosztálya felé. Azon gondolkodott, miként tudja tervét megvalósítani. Kezdte elveszíteni a türelmét. Évek óta arra várt, hogy elvehesse Liliát. Azután pedig megölje az apját, s így ő juthasson a trónra. Bekopogott a férfihoz, s miután az behívta, becsukta maga után az ajtót.
- Miért hivattál uram?
- Darius, beszéltem Liliával a kettőtök házasságáról.
- Végre hozzám jön?
- Ne vágj a szavamba!
- Igen uram. Elnézésedet kérem. – mondta a férfi, megjátszott alázattal.
- Lilia lányom, úgy döntött, nem lesz a feleséged. És én támogatom a döntését.
- Hogy? Hogy mer nekem nemet mondani? És te még támogatod? Elfelejtetted, hogy nekem ígérted őt? – kiáltott felháborodva Darius.
- Nem felejtettem el, de nem fogom arra kényszeríteni, hogy olyan férfihoz kösse az életét, akit nem képes szeretni! S most kérlek, távozz!
- Lilia nem utasíthat vissza engem! Azt ígérted, én vehetem feleségül.
- Akkor, ha az nem ellenkezik az ő érzéseivel! De ő nem kíván házasságot kötni veled. Viseld a vereséged felnőtt módjára! – a férfi újra megszólalt, amikor látta, hogy Darius megint mondani akar valamit.
- Elég volt Darius! Egy szót sem akarok többet hallani erről! A lányom visszautasított! Vége. A beszélgetést lezártnak tekintem. Hagyd el a szobámat!
Darius véreres szemekkel magában szitkokat szórva hagyta el Thaddeus szobáját. Őrült dühöt érzett a férfi és Lilia iránt is. Hirtelen ötlettől vezérelve, a lány szobája felé vette a irányt.
- Lilia, beszélnem kell veled, engedj be! – ordított a férfi, miközben dörömbölt a lány ajtaján.
Egy fiatal barna hajú vámpírlány, Lilia legjobb barátnője, Christy nyitotta ki az ajtót.
- Lilia nincs itt.
- Mit beszélsz te lány?
- Nincs a szobában! Süket vagy?
A férfi a nyakánál fogva rántotta közel magához a lányt.
- Ne merj tiszteletlen lenni velem! Megértetted?
- Igen.
- Hol van Lilia?
- Nem tudom. Tűvé tettem érte az egész kastélyt, de eltűnt!
- Szólok az apjának!
A férfi elengedte a lányt. Elindult, majd visszafordult, és a lány szemébe nézett.
- Este várj meg a szobámban!
- Ahogy akarod!
Christy engedelmeskedett. Egyenesen Darius szobájába sietett, ahogy hetente több alkalommal is. Mindig esténként. Már 3 éve tartott a viszonyuk. Christy soha senkinek nem beszélt róla. Szerette őt, bár sosem mondta ki. Úgy érezte, a férfi csak kihasználja őt, mégis mély érzelmei voltak iránta. Sokszor eszébe jutott, véget vet a kapcsolatnak, mert utálta, hogy titkolnia kell, és a férfi nem vállalja fel mások előtt.
8.
Taranis, és Spike kiment a folyosóra, hogy négyszemközt maradhassanak.
- Mi van, miért akartál kijönni?
- Spike, nem tudom mi ütött beléd, de hagyd abba!
- Miről beszélsz?
- Arról, hogy ez a csaj már rég pucér lenne, ha a szemeddel vetkőztetni tudnál!
- Ugyan már. Ő egy vámpír.
- És?
- Nincs és. Soha nem működhetne a kapcsolatunk. És egyébként sem mondtam, hogy szerelmes vagyok belé.
- Csak a buksiját simogatnád, és hagynád, hogy az öledben doromboljon mi?
Ezen egyszerre kezdtek el nevetni.
- Ne légy bunkó! - mondta Spike mosolyogva.
- Én aztán nem haver! De aztán ne gyere hozzám sírva, hogy milyen szerelmes vagy, miután megdöntötted!
- Nézd, tényleg tetszik a lány, de te is tudod, hogy én nem leszek szerelmes!
- Ezt már hallottam egyszer.
- Azóta minden megváltozott. Megsebzett, ami történt igen, pont ezért nem fogok senkit szeretni.
- Én is ezt mondtam! Vigyázz nehogy beleszeress, ha lefekszel vele.
- Ez nem történik meg. Nem kell aggódnod. De, erről egy szót se senkinek világos?
- Oké, oké! Bár azt mondtad, még nem történt semmi köztetek.
- Még nem is - mondta Spike, s mosolygott.
- Na, mennem kell. Sofia biztos vár.
- Üdvözlöm!
- Átadom.
Taranis hátat fordított a férfinak, majd füstfelhő gyűrűjében teleportált. Spike pedig visszatért Liliához a szobájába.
9.
Darius, miután értesítette Lilia apját, visszavonult a szobájába. Mikor belépett, meglátta Christy-t. A lány arca szerelmet tükrözött, ugyanakkor vágyat is. Tudta mi következik. Darius odalépett hozzá. Leült az ágyra a lánnyal szemben. Mély hangja őszintén szólt a hozzá, miközben kezével végigsimított az arcán.
- Sajnálom, ami történt.
A lány megdöbbent. Darius sosem kért még bocsánatot tőle.
- Szemtelenül viselkedtem. Az én hibám volt.
- Bizony, és most meg kell, hogy büntesselek - mondta a férfi mosolyogva.
Levette fekete pólóját. Majd segített a lánynak is ugyanebben. Christy soha nem viselt melltartót, aminek Darius külön örült. Kissé bűntudata volt amiatt, hogy olyan hamar elveszti a türelmét.
Darius odahajolt Christy hatalmas, formás melléhez, és a bimbót kezdte nyelvével kényeztetni. Néhány másodperc után ugyanezt megtette a másikkal is. A lány hangos nyögéseket hallatott. Darius hirtelen abbahagyta tevékenységét, mindketten felálltak.
Lassan lecsúsztatta a lányról a farmert, letérdelt a lány előtt, majd nyelvével lassan, érzékien simogatni kezdte a csiklóját. Christy teste többször megremegett. A mennyországban érezte magát. A férfi pár perc után felállt, lefektette a lányt a hatalmas franciaágyra, majd combjai közé ereszkedett, és folytatta, amit az előbb elkezdett.
Mindig odafigyelt arra, hogy a lány is elégedett legyen. Szakadatlan dolgozott nyelvével, míg érezni nem kezdte, hogy Christy orgazmusa közeledik. Ekkor lassabb ütemre váltott, hogy megkínozza kicsit, s a lánynak várnia kelljen a kielégülésre. Addig folytatta ezt, amíg Christy könyörgőn nem nézett rá. Ekkor újra gyorsabb ütemre váltott s a lány egy percen belül hangos nyögések közepette, gerincét ívbe feszítve jutott el a csúcsra.
Lihegve ernyedt el, de a férfi időt sem hagyva neki, fölé ereszkedett, és mint mindig, most is gyengéden, férfiasságával a lányba csúszott. Összeszokott, ütemes mozgásuk lassú, ugyanakkor erőteljes lökésekből állt.
A férfi igyekezett visszafogni magát, amíg a lány is közel került újabb orgazmusához. S mikor érezte hogy Christynek már csak néhány másodperc hiányzik, elengedte magát, s mélyen belé engedte kielégülésének ékes bizonyítékát, miközben a lány is a elérte a csúcsot.
Christy néhány perc pihenő után öltözni kezdett, Darius pedig csodálkozva nézett rá.
- Miért öltözöl fel? - kérdezte Darius őszinte csodálkozással.
- Mert visszamegyek a szobámba.
- Nagyon furcsa vagy. Mi bajod?
Miután a lány már a pólóját is felvette, megfordult, és a férfi szemébe nézett.
- Nem akartam megvárni, amíg te küldesz ki a szobádból. Megyek magamtól.
- Feküdj vissza! – mondta a férfi, nem sejtve, mi következik.
- Nem. Akartam még egy utolsó éjszakát veled. De most mennem kell.
- Mi az, hogy utolsó éjszakát?
- Nem jövök többé ide azért, hogy kiéld a vágyaidat.
- Ezt nem te döntöd el!
- Azt hiszem, van némi beleszólásom.
- Mi ez a hirtelen változás? Azt hittem elégedett vagy.
- Ez már nincs így. Évekig beértem azzal, hogy titokban a szeretőd voltam. Érzelmek nélkül tartottál a karjaidban, és tettél magadévá. Amikor kedved tartotta, kihasználtál, majd eldobtál. Most úgy döntöttem, elég volt! Nem találkozom veled többet.
A férfi felállt, majd dühösen meredt a lány szemébe.
- Ezt nem gondolhatod komolyan!
- Pedig így döntöttem.
- Te, nem szakíthatsz velem, megértetted?
- Már megtettem!
A férfi megalázva érezte magát. Mérgében tenyerével a lány arcára csapott. Christy megdöbbent. Tény hogy a férfi sokszor kiabált vele, megszorította a karját, vagy a nyakát, de még sosem emelt rá kezet.
- Nem akartalak bántani. De te is tudod, hogy nem tűröm az engedetlenséget!
- Ez a másik oka annak, hogy miért nem jövök többet ide! A durvaságod. Ég veled Darius.
A lány sarkon fordult, és elhagyta a szobát. Darius pedig tovább fortyogott magában.
10.
Thaddeus magához térve a sokktól, amit lánya eltűnése okozott, egy nagyobb vámpírcsapatot küldött Ahriman birodalmába. Biztosra vette ő áll e galád tett mögött. Így kiharcolva, hogy megszerezhesse a kastélyt, és kedvére uralkodhasson az alvilágban.
A vámpír király harcosai kardokkal felfegyverkezve indultak útnak. Ahriman démonai azonban időben észrevették a közeledő támadást.
- Jelentem Nagyuram, Thaddeus offenzívát indított ellenünk. Vámpírhad közeledik.
- Biztos a kicsi lányát akarja megmenteni. Szólj az első csoportnak, hogy visszaverhessék a támadást! Spike vezesse őket!
- De uram! Higgye el, alkalmas vagyok az irányításra. Had bizonyítsam!
- Elhallgass Sammael! Amit mondtam, megmondtam! Meg ne halljam Spiketól, hogy ellenkezel! S most takarodj!
- Igen uram. – hajbókolt a férfi, majd dühösen távozott.
11.
Spike igyekezett nem folyton bámulni Liliát, de nem járt sikerrel. Tekintetét vonzották a lány hatalmas mellei. Percről percre egyre jobban kívánta a lányt. Tudni akarta milyen puha a bőre, édesek ajkai, s milyen érzés lenne, ha magáévá tehetné.
A lány épp az internetet böngészte. Még azután e-mail címet cseréltek Spikeal, hogy Taranis elment. Tudták, nem marad itt a lány örökre. Lilia észrevette, hogy a férfi mély dekoltázsát stíröli.
- Miért bámulsz?
- Én nem is.
- Ne nézz már madárnak, láttam, hogy néztél.
- Csak, mert olyan lélegzetelállítóan gyönyörű vagy.
- Most zavarba akarsz hozni? - mosolyodott el a lány.
- Nem én. Csak az igazat mondtam.
- Mire gondoltál az előbb?
- Ahelyett, hogy elmondanám, inkább megmutatom.
A férfi lassan közeledni kezdett a lány szája felé. Lilia kissé ijedten elhúzódott, amikor alig egy centi választotta el ajkaikat egymástól. Spike nem hátrált meg, lassan kezét a lány tarkójához emelte, s magához húzva, lágyan megcsókolta.
Lilia a soha nem tapasztalt érzéstől felnyögött. A férfi lágyan simogatta nyelvével Liliáét. Közben lassan keze elvált a tarkójától, és végigsimított a lány arcán, majd lesiklott a lány egyik telt mellére, s kezébe vette azt.
Ekkor Lilia megijedt, és elhúzódott. Felállt, néhány lépésnyit hátrált a férfitól.
- Ezt ne! – mondta a lány. Ajkai még mindig pirosak voltak a heves csóktól.
- Sajnálom, nem akartalak megbántani - a férfi felállt s odasétált a lányhoz.
- Én nem vagyok olyan lány!
- Milyen?
- Aki nem uralkodik a vágyain, és csak úgy odaadja magát, házasságon kívül. Engem arra neveltek, hogy ilyen dolgokat csak a nászéjszakámon tehetek először.
- Hiszen tudtommal nem vagy férjnél, igaz?
- Így van.
- Te még szűz vagy? – kérdezte a férfi őszinte döbbenettel a hangjában.
- Igen. Az igazi szerelmemmel szeretném megtenni. Az esküvőnk napján. Most ki fogsz nevetni?
- Nem - mosolyodott el a férfi. - Ne haragudj rám. Nem tudtam.
- Fátylat rá.
- Nézd, én nagyon kedvellek téged, és nem fogok hazudni. Iszonyúan vonzódom hozzád. Szeretném, ha jobban megismernénk egymást, hogy egy pár legyünk.
- Én vámpír vagyok. Te pedig démon. A kapcsolatunk eleve halálraítélt.
- Ha mindketten ugyanazt érezzük, és titokban tartjuk, akkor nem. A kérdés csupán az, hogy te mit érzel irántam. Ahogy visszacsókoltál, abból azt szűrtem le, te is ugyanannyira kívánsz, ahogy én téged.
A lány csak bólintott. A férfi lassan újra megcsókolta őt, s bár legszívesebben kezével megint tiltott helyekre tévedt volna, visszafogta magát. Mikor ajkaik elváltak, a lány szemébe nézett. Hangja őszinteséget tükrözött.
- Nem fogom erőltetni a dolgot. Akkor történik meg, ha készen állsz rá, rendben?
- Köszönöm.
- De azért édes, finom csókjaidról nem mondok le – mosolyodott el a férfi.
- Nem is kell. – a lány elnevette magát.
Újabb szenvedélyes csókot váltottak.
12.
Thaddeus harcosai odaértek Ahriman birodalmába. Otthonaikul szolgáló barlangrendszert, hatalmas kőfal vette körül, melyet vámpír képességeiknek köszönhetően, könnyedén áttörtek. A csapat, Roscoe vezetésével bejutott a birodalomba. Spike, és a többiek már várták őket.
Kardok csapódtak egymásnak, kiáltások hallatszottak több mérföldnyi messzeségbe. A harcosok órákig küzdöttek, eredménytelenül. Nem tudták áttörni Spikeék védelmi vonalát. Roscoe jelzett Spikenak, majd egyedül elindult. A férfival négyszemközt úgy beszélhettek, hogy a többiek nem hallották.
- Spike, jelenleg nem akarunk harcolni. Csak Liliát akarjuk visszakapni! Segíts!
- Azt akarod, áruljam el apámat?
- Nem tudná meg, hogy segítettél. És egyébként is utálod! Mindenki azt vallaná, hogy betörtünk, és visszavittük otthonába. Segíts, szeretett húgom emlékére!
- Rendben. De csak az ő kedvéért! Küld haza a csatlósaidat!
Roscoe a harcosok felé fordult.
- Menjetek haza! Tárgyalunk!
A csapat szó nélkül hátat fordított, és elindult.
- Maradj! Idehozom Liliát! De nem jöhetsz velem!
- Rendben! - mondta Roscoe. Még látta, hogy Spike elindul a lányért.
Spike a szobájába ment, megragadta Liliát, és együtt elindultak Roscoehoz.
- Mi történt?
- Apád egyik fővezére eljött érted, én pedig visszaadlak neki.
- Bajba fogsz kerülni. Ahriman irtó dühös lesz.
- Nem érdekel! Itt nem vagy biztonságban!
- Mi lesz velünk?
- Emlékszel, mit mondtam?
- A titkos helyünk, igen.
- Holnap ott találkozunk napnyugta előtt.
- Rendben.
Mikor visszaértek Roscoehoz, a férfi máris rákérdezett arra, amire nem volt alkalma.
- Mit mondasz apádnak Spike?
- Húzz be egyet!
- Mi?
- Üss le! Kell valami alibi. Te betörtél hozzánk, miután leütöttél engem, elvitted Liliát! Üss már meg!
- Fordulj meg!
Spike hátat fordított, majd Roscoe hatalmasat csapott a tarkójára, kardja markolatával. A férfi ájultan esett össze. Roscoe megfogta Lilia kezét, és visszaindultak a kastélyba.
