Vámpírok és démonok - 3. fejezet - Titkos kapcsolat

3. fejezet

Titkos kapcsolat


13.


Thaddeus szorosan magához ölelte lányát, mikor Roscoe visszavitte a kastélyba.

-         Kislányom! -  kiáltott a férfi, s karjaiba zárta Liliát.
-         Apu.
-         Jól vagy egyetlenem? Nem bántottak?
-         Nem apu. Jól vagyok. Ahriman egyik kutyája megütött, de ettől eltekintve minden rendben volt. Elraboltatott, hogy majd így megzsarolhat. Azt akarta mondj le a királyságról, és a kastélyról.
-         Sejtettem, hogy erről van szó!
-         Apu. Nagyon fáradt vagyok. Szeretnék lepihenni.
-         Hát persze kedvesem. – a férfi puszit nyomott lánya homlokára, majd hagyta, hogy Lilia szobájába siessen.

Lilia belépett hálószobájába, Christy már várta.

-         Barátnőm!
-         Lilia! -  ölelték át egymást. - Hallottam, apád érted küldetett, tudtam, hogy visszajössz!
-         Nem fogod elhinni mi történt!
-         Nagyon izgatottnak, és boldognak tűnsz.
-         Mert az is vagyok. Megismerkedtem egy férfival!
-         Hogy?
-         Igen. Vigyázott rám, amíg Ahriman birodalmában raboskodtam. A neve Spike, magas, sötét hajú, barna szemű. És tudod, ilyen helyes pasit, még életemben nem láttam! -  áradozott Lilia, s mosolygott.
-         Úgy látom szerelmes vagy!
-         Korai még ilyesmit állítani. – mondta a lány, de elpirult.
-         Lilia!
-         Tessék, Chris.
-         El kell neked mondanom valamit.
-         Hallgatlak.
-         Én szakítottam Dariussal.
-         Mi az hogy szakítottál? Ti..? -  a lány szeme elkerekedett.
-         Szeretők voltunk.
-         Mégis mióta?
-         Három éve tartott a dolog.
-         De, miért nem mondtad el soha?
-         Nem volt ez igazi kapcsolat. Csak kihasznált engem, durván bánt velem. Mikor elmondtam neki, hogy nem akarok találkozni vele többet, meg is ütött!
-         Mi? Ez felháborító! Megyek, és követelni fogom apámtól, hogy rúgja ki! -  a lány felállt. Christy pedig megragadta a lány karját, s ijedten könyörgött neki.
-         Kérlek ne! Jobb, ha békében hagyjuk a dolgokat. Tudod mekkora szégyen érne, ha kiderülne hogy neki adtam magam, anélkül, hogy feleségül vett volna?
-         Ebben igazad van.
-         Most csalódtál bennem igaz?
-         Nem dehogy Christy. Azt hiszem tudom, miért gyengültél el. Szerelmes vagy belé igaz?
-         Igen. – bólintott a lány s kövér könnycsepp gördült ki a szeméből.
-         El kell felejtened őt.
-         Nem olyan könnyű az.

A lány még keservesebben kezdett sírni.

-         Mi a baj Chris?
-         Én…. Én. Oh uram! Bocsáss meg bűnös lelkemnek!
-         Mi van ? Mond már kérlek.
-         Darius gyermekét várom!
-         Hogy? Biztos vagy benne?
-         Igen. Voltak bizonyos jelek, így meglátogattam Thaddeus király mágusát. Ő árulta el.
-         Ha jól sejtem, Dariusnak nem fogod elmondani.
-         Nem, az ég óvjon tőle. Képzelheted, ha sértett büszkeségében megütött, mit tenne, ha megtudná, hogy terhes lettem. Majd elmegyek egy időre, amikor már nem tudom titkolni a dolgot, s később visszajövök. Azt mondom apádnak, hogy az erdőben találtam a gyermeket, s így szégyen nélkül felnevelhetem. De kérlek, most beszéljünk valami másról!
-         Rendben. Meg is ragadnám az alkalmat, hogy a segítségedet kérjem. Találkoznom kell Spikeal napnyugta előtt. Szóval ki kellene szöktetned a kastélyból.
-         Számíthatsz rám. – mosolyodott el a lány.



14.


Spike épp apja hívásának tett eleget. Belépett a hatalmas helységbe, ami Ahriman rezidenciájául szolgált. A dühös férfi fel –s alá járkált. Mikor meglátta közeledő fiát, ökölbe szorította a kezét, s üdvözlésképp hatalmasat csapott Spike arcába. Az megtántorodott kissé, de nem esett el. Sammael elmosolyodott.

-         Hogy hagyhattad, hogy elvigyék a lányt?
-         Nem tudtam mit tenni, uram, leütöttek!
-         A többiek azt mondták, hogy tárgyaltál Roscoeval.
-         Próbáltam négyszemközt meggyőzni, hogy nincs értelme harcolniuk, de nem hallgatott rám. Aztán amikor egy pillanatra nem figyeltem, leütött engem.
-         Most takarodj! Majd kitalálom, mi legyen a büntetésed.
-         Váltsa le az alvezér posztról nagyuram!  -  szólt bele Sammael.
-         Téged senki nem kérdezett! – mondta neki dühös pillantásokat vetve Ahriman a férfira.

Spike csendesen kivonult.

Alig tudta kivárni az időt, hogy találkozhasson Liliával. Bár ígéretet tett volt szerelmének, hogy soha nem fog más nőhöz érni, mégiscsak férfiból van. Tudatosítania kellett magában hogy nem lesz szerelmes, csak egy kicsit szórakozik a kislánnyal, s ha megunta, szakít vele. Szobájába vonult, s bekapcsolta a számítógépét. Belépett a levelező rendszerbe. Az rögtön jelezte, hogy üzenete érkezett. Rákattintott a levélre, hogy elolvashassa.

Szia Spike!

Alig várom a ma estét. Nagyon sokat gondolok rád. Remélem te is így vagy ezzel, és azt is, hogy apád nem bántott, amiért megmentettél.

Nagyon vigyázz magadra.

Lilia.

A férfi kicsit érzelgősnek találta a lány sorait, de betudta annak, hogy Lilia még nem volt közelebbi kapcsolatban férfival, nem ismeri az ezzel kapcsolatos dolgokat. Válaszüzenetében igyekezett kedves „hangot” megütni.


Lilia alig várta, hogy a férfi válaszoljon neki, ezért percenként megnézte a leveleit. Épp mikor Christy bekopogott hozzá, akkor jelzett a rendszer.

-         Gyere be Chris, nyitva van. Most nem tudok odamenni.  -  mondta a lány miközben megnyitotta a levelet.


Drága Lilia!

Én is alig várom, hogy végre láthassalak. Érezzem puha ajkaid édes simogatását, halljam hangod, mely fülemnek dallamos zene, s magamhoz ölelhesselek. Majd elmesélem mi volt apámmal.

Légy jó!

Este várlak!

Spike.

15.


Christy, ígéretéhez híven segített Liliának. Mutatott a szobájából egy olyan titkos kijáratot, ami a kastély háta mögé vezetett.

-         Vigyázz magadra Lilia!
-         Köszönöm a segítséget.
-         Két óra múlva itt várlak! Ne késs!
-         Rendben, ígérem.
-         És ne feledd, amit mondtam neked.
-         Nem felejtettem el. És mondtam hogy Spike úriember….ő, izé, démon. -  mosolyodott el Lilia a baki miatt.
-         Vigyázz magadra! -  mondta Christy, aztán a lány sarkon fordult, és elindult.

Lilia ismerte azt a helyet, amit Spike leírt neki. Sokat járt oda, ha egyedül akart lenni, gondolkodni, vagy csak kimenekült a kastélyból egy kis időre. A hely egy fákkal körülvett tisztás a démonok birodalma, és a vámpírkastély között az erdőben. Ahol van egy hatalmas tölgyfa. Nagyobb, mint az összes többi körülötte. Mikor Lilia odaért, Spike már türelmetlenül várt rá.

-         Azt hittem meggondoltad magad, és mégsem jössz.
-         Tudod Spike, én nem tudok teleportálni, mint te. Nekem ide kellett jönnöm.
-         Jól van na.  – mosolyodott el a férfi.- Ne haragudj.
-         De haragszom, ha csak meg nem csókolsz.

Szenvedélyesen csókolóztak néhány percig, majd leheveredtek a nagy tölgyfa elé.

-         Mi volt apáddal?
-         Eltekintve egy atyai pofontól és némi dühöngéstől, nem volt nagyobb gond.
-         Valamit el kell mondanom.
-         Micsodát Lilia?
-         Azt hiszem olyasmit tettem, amiért haragudni fogsz rám.
-         Mire gondolsz?
-         Van a kastélyban valaki, a barátnőm, bizalmasom, akinek beszéltem a kapcsolatunkról.
-         Mi? De megegyeztünk, hogy titokban tartjuk! Ti nők! Miért kell folyton pletykálkodni?
-         Hidd el, ő sosem fogja elmondani senkinek! De vele mindig is őszinte voltam mindenben. Nem akartam neki is hazudni.
-         Biztos, hogy megbízhatunk benne?
-         Teljesen. Idősebb nálam, és nincs köztünk vérségi kötelék, de olyan nekem, mint egy nővér, vagy anya.
-         Hát, ha te igen, akkor én is megbízom benne. -  mondta a férfi, de nem volt túl boldog.

A férfi végigsimított Lilia arcán, s gyengéden megcsókolta. Nyelve előbb óvatosan , kicsit később már mohón, követelőzve vette birtokba a lány száját. Lilia bizseregni kezdett, és hangosan nyöszörgött. Spike keze lassan lecsúszott a lány nagy és formás mellére. Erre kicsit megrezzent, de nem húzódott el. A férfi gyengéden masszírozta. Spike úgy döntött, megkockáztat egy pofont a lánytól, és mivel annyira vágyott rá, alulról nyúlt be a lány pólójába. Elégedetten nyugtázta, hogy a lány nem visel melltartót, ahogy azt az előbb is érezte. Lilia szeme felpattant, amikor a férfi a ruha alatt markolta meg a mellét.
Csak a férfi szájától húzódott el egy percre.

-         Mondtam hogy azt még nem tehetjük meg.
-         Nem is arra készülök. Ez csak simogatás, Lilia, ne ijedj meg.

A lány újra megcsókolta, s a férfi már teljesen készen állt a bevetésre. Sajgó férfiassága kielégülésre szomjazott, de vissza kellett fognia magát. Lilia keze csók közben véletlenül megérintette azt a férfi nadrágján keresztül. Elkapta a kezét.

-         Ne haragudj rám.
-         Miért haragudnék Lilia?
-         Nem akartam hozzáérni, én csak….
-         Kíváncsi vagy.
-         Olyasmit ébresztesz fel bennem, amit még sosem éreztem.
-         Te is vágysz rám, ahogyan én rád.
-         Nem szabad. Kérlek. Én nem vagyok olyan.
-         Rendben. De csak hogy tudd, ez nem bűn. Hanem egy csoda. Két ember egyesülése szerelemtől csillogó szemekkel.
-         Te sok nővel csináltál olyasmit?
-         Csak egy szerelmem volt életemben, ő volt az egyetlen, akivel boldogságot is éreztem.
-         Akkor úgy kérdezem, sok szeretőd volt?
-         Nem volt sok. De rég nem éreztem már olyasmit, amit veled.
-         Ezt hogy érted?
-         Kezdek nagyon mélyen érezni irántad. Elbűvölt a kedvességed és a szépséged.

Újabb csókban forrtak össze. Miközben nyelveik csatát vívtak egymással, a férfi keze a lány nadrágjának cipzárjára tévedt. Lilia észre sem vette mi történt, amíg meg nem érezte, hogy a férfi combjai közé nem nyúl. El akart húzódni, de a férfi nem engedte.

-         Hagyd abba.
-         Miért? Ettől az ártatlanságod még nem veszik el, de olyan gyönyört adhatok neked, amit még senki más.
-         Ne…kérlek ne csináld.

A férfi nem hallgatott rá. Lilia szája nemet suttogott, de testének reakciói igenért kiáltottak. Ujjával lassan simogatni kezdte a lány csiklóját. Ő önkéntelenül nagyobb terpeszt vett fel, hogy a férfi hozzáférhessen. Nem kellett neki sok idő. Lilia furcsa melegséget, és bizsergést érzett combjai között. Izmai többször összerándultak, hangos sikolyok hagyták el ajkait. Spike csókot nyomott a lány szájára, amitől Lilia magához tért. Felpattant a földről, majd vádló tekintettel nézett a férfira.

-         Miért csináltad ezt? Megmondtam, hogy nem akarom!
-         Nem úgy viselkedtél!
-         Mondtam, hogy ne csináld, nem?
-         És én nem is a magamévá tettelek. Csak megmutattam milyen érzés, ha a vágyaid kielégülnek, anélkül, hogy ártatlanságod odaveszne.
-         Az lesz a legjobb, ha elmegyek.
-         Ne, várj. Kérlek, maradj!
-         Minek? Hogy megint így letámadj?
-         Nem. Azért hogy megbeszéljük. Hidd el, nem történt semmi olyasmi, amit a tested ne kívánt volna. Tudtam, hogy félsz kimondani. Ezért tettem. Sajnálom, ha megbántottalak.

Lilia az órájára nézett.

-         Atya ég!
-         Mi a baj?
-         Christy meg fog ölni! Már éjfél is elmúlt.
-         És? Hét óra körül értél ide. Miért baj hogy éjfél múlt?
-         Mert azt mondta 2 óránál többet, ne maradjak. Mennem kell.
-         Most nem hagyhatsz itt, mi lesz velünk?
-         Haza kell mennem, értsd meg.
-         Rendben. Vigyázz magadra. Holnap találkozunk?
-         Még nem tudom. Át kell gondolnom a dolgokat.

A férfi csalódottan, és némi bűntudattal, füstfelhő gyűrűjében el teleportált. Lilia is hazaindult.



16.


Thaddeus hangosan bekopogott lánya szobájába. Megpróbálta kinyitni, de az zárva volt.

-         Lilia, engedj be kicsim
-         Nem apu, most nagyon fáj a fejem, felkelni sem tudok az ágyból! -  szólalt meg egy női hang a takaró alól.
-         Hozassak neked valami gyógyszert?
-         Nem kérek apu, köszönöm. Reggelre biztosan elmúlik magától.
-         Rendben van. Jó éjt életem. Szép álmokat.
-         Köszönöm apa, neked is.

Miután a férfi elment, Christy kibújt a takaró alól, s mérgelődve visszament a titkos járathoz, hátha Lilia hazatalál végre. Mikor már feladta volna a várakozást, meglátta a lányt.

-         Te meg hol a fenében voltál, ennyi ideig?
-         Sajnálom Chris, nem figyeltem az órámat. Olyan gyorsan elszaladt az idő.
-         Na indíts befelé! -  mutatta az irányt Christy.

Mikor a szobába értek, a lány elkezdett kiabálni Liliával.

-         Van fogalmad róla hány óra van? Tudod hogy halálra aggódtam magam miattad? Majdnem lebuktál. Itt volt az apád, meg kellett játszanom, hogy fáj a fejed, ezért nem tudod kinyitni az ajtót.
-         Nagyon sajnálom, tényleg.
-         Mégis, mi a frászt csináltatok ennyi ideig? -  de mikor a kérdés elhagyta a száját, meglátta milyen kipirult Lilia.
-         Beszélgettünk.
-         Igen, beszélgettetek. Azért vagy így elpirulva, és azért van a nadrágod kigombolva, és lent a cipzárja igaz?
-         Én….Megmagyarázom. Nem az történt amire gondolsz!
-         Elment az eszed? Odaadtad magad egy férfinak, aki nem a férjed?
-         Nem!
-         Ne merj hazudni nekem!
-         Én nem hazudtam! -  mondta sírva Lilia.
-         Mégis milyen jogon ítélsz el engem? Te vagy az, aki évekig egy olyan férfi szeretője volt, aki bántott, mégis ágyba bújtál vele, pedig nem volt a férjed!

Christyt szembesítették bűnével. Ez legalább akkora csapás volt, mint amekkorát ő mért Lilia arcára. Lilia döbbenten nézte az asszonyt.

-         Mit képzelsz magadról? Hogy mersz kezet emelni rám?

Christy érezte, hogy most kicsit messzire ment.

-         Kitalálom. Fáj az igazság igaz? – Lilia döbbenetét, erős harag váltotta fel. - És most takarodj a szobámból. Örülhetsz, ha nem dobatlak ki apámmal a kastélyból! – mondta Lilia.

Christy elhagyta a szobát.


17.



Christy a szobájába vonult. Elnyúlt az ágyon, és szinte azonnal elaludt. Egy órával később riadt fel arra, hogy dörömbölnek az ajtaján. Még nem tért teljesen magához, ráadásul pisilnie is kellett. Eszébe sem jutott megkérdezni, ki az, csak kinyitotta az ajtót.
Darius ott állt előtte mérgesen. Hívás nélkül ment be a szobába, közben majdnem fellökte Christyt.

-         Beszélnem kell veled!
-         Nincs mit mondanom neked Darius.
-         Nekem viszont igen. Nehogy azt hidd, hogy te csak úgy szakíthatsz velem!
-         Ó, értem már honnan fúj a szél. Nem tett jót a dolog a büszkeségednek. Nézd, ha attól jobban érzed magad, vegyük úgy, te dobtál ki engem. Rendben?
-         Nem, nincs rendben. Akkor van vége ennek a viszonynak, amikor én mondom! Most pedig azért jöttem, hogy a szokásos esti programunknak hódoljunk.
-         Megmondtam, hogy nem fekszem le veled többé.
-         Ne játszd meg a szűzlányt, kérlek. Na, gyere ide! – mondta a férfi s megragadta a lány karját.

Christy kitépte a karját, Darius kezéből.

-         Megmondtam, hogy nem!

Darius hatalmas tenyere a lány arcán csattant. Azután megragadta, és az ágyra lökte. Christy hiába kapálózott, a férfi sokkal erősebb volt nála. Leszorította, amíg kikötözte a csuklóit az ágy keretéhez a korábban használt sálakkal. Gyorsan feltűrte a lány szoknyáját. Darius letolta nadrágját, majd a lány fölé ereszkedett.

-         Ne tedd ezt, könyörgök! – kérlelte a lány sírva.

A férfi nem törődve Christy kérlelésével, keményen beléhatolt. Ahogy a férfi mozogni kezdett, lökései durvák és erősek voltak. Christy halkan sírt. Már nagyon ki kellett volna mennie. Nem mert hangoskodni, félt, hogy a férfi újra megüti, csak gyorsan túl akart lenni rajta.
Darius vadul megszorította a lány mellét, amitől újabb könnycsepp gördült végig az arcán. Darius egy erőseb csípőmozdulata éles fájdalmat okozott a lánynak. Ekkor régóta feszülő hólyagja elengedett. Melegség árasztotta el a lepedőt. A férfi észre sem vette mi történt. Csak saját élvezetével törődött. Mozgása gyorsabbá vált. Miután végzett, felöltözött. Eloldozta a lányt, majd végignézett rajta.

-         Most elmegyek. Többé ne merj ellenkezni velem megértetted? Különben elmondom Thaddeusnak micsoda romlott nőszemély vagy, és kidobatlak a kastélyból. – mondta a férfi, majd távozott.

Christy sírva görnyedt össze az ágyon. Magára húzta a takarót. Még nem is vette észre, hogy a lepedőn vérfoltok is éktelenkednek.



18.



Lilia gyorsan kapkodta a lábait, hogy újra találkozhasson Spikeal. Az elmúlt hat hónapban minden este találkoztak. Rengeteget beszélgettek, csókolták, simogatták egymást. A lány úgy érezte, előbb utóbb meg kell mondania, hogy szerelmes. Félt a férfi reakciójától, de őszinte akart lenni. Csak azt nem tudta, hogyan.
Ezt a randit megelőzően két napot ki kellett hagyniuk, mert Spikenak dolga akadt.

-         Drágám, végre! -  kiáltott Spike, mikor meglátta a lányt. Széttárta a karjait, Lilia pedig odaszaladt. Spike megölelte, majd szenvedélyesen megcsókolta a lányt.
-         Szia. Sikerült elintézned azt a dolgot amit üzenetben írtál?
-         Igen. Tudod apámhoz jött néhány démon. Teleportáltak más dimenziók béli alvilágokból. Azért jöttek, hogy segítsenek apámnak. Meg kellett mutatnom a birodalmunkat. Néhány tájékoztatás a fegyvereinkről, ilyesmi. Elég fiatal démonok, két férfi és egy nő. Tapasztalatlanok és unalmasak. Alig vártam hogy lássalak. – mondta a férfi, majd szenvedélyes csókokkal halmozta el a lányt.
-         Szóval egy nő is? Hm.. és csinos?
-         Mi van, csak nem vagy féltékeny?
-         Nem én. Csak kérdeztem.
-         És igen, jó csaj volt. Bár hozzád képest egy barlanglakó!

Újabb csókcsata következett, majd Spike lassan lefektette a fűre. Keze elindult a lány melléhez. Masszírozni kezdte, majd ugyanígy cselekedett a felsője alatt. A lány is felbátorodott az utóbbi időben. Keze a férfi nadrágja felé nyúlt. Kigombolta, majd leengedte a cipzárt. Spike segített neki. Kibújt a nadrágjából, azután fekete boxeréből is. Lilia is gyorsan megszabadult a ruháitól.

-         Tudod a szabályt ugye?
-         Tudom Lilia. Akkor történik meg az a dolog, ha te is akarod.

Spike a lány combjai közé ereszkedett, s finoman belenyalt. Lassan, érzékien kényeztette a lány csiklóját. Nyelve fel s alá járt, érezte, hogy a kis szerv egyre keményebb lesz. Liliának most sem kellett 10 percnél több, izmai megfeszültek, s hangos sikolyok közepette elélvezett.
Spike megtörölte a száját, és a lány fölé ereszkedett. Szenvedélyesen csókolóztak. Lilia szemében erős, olthatatlan vágy csillogott. Spike ezt meglátta. Mélyen a lány szemébe nézett, azután újra megcsókolta, s közben lassan, óvatosan beléhatolt. Lilia csak boldogságot érzett, és tengernyi szerelmet. A férfi óvatosságán múlt, hogy Lilia egyáltalán nem érzett fájdalmat. Spike finom mozgása hangos nyögéseket váltott ki a lányból. A férfi érezte, nincs sok hátra. Kissé gyorsabb tempóra váltott, alig egy perc múlva megremegett, s az utolsó néhány erőteljesebb lökéssel egyesülésük beteljesedett, a gyönyör nyögései hagyták el Spike ajkait.
A férfi hangosan lihegett. Legördült a lányról, és elterült mellette a füvön. Liliára váratlanul támadt a felismerés, mit is tett az előbb, és bűntudat kezdte gyötörni. Öltözködni kezdett.

-         Hová igyekszel szépségem?
-         Haza.
-         Gyere feküdj vissza, had ölelgesselek még egy kicsit.
-         Haza kell mennem.
-         Lilia nézz rám kérlek!
-         Mi van? – a lány szemei könnyesek voltak.

Spike talpra pattant, és odalépett a lányhoz. Aggódó tekintettel nézett rá.

-         Kicsim, mi a baj? Miért sírsz? Fájdalmat okoztam?
-         Talán az, hogy megbeszéltünk valamit, és téged ez kicsit sem érdekelt.
-         Miről beszélsz?
-         Arról, amit tettél velem az előbb!
-         Édesem, nem tettünk semmi rosszat, csak szeretkeztünk egy nagyot. Mi ezzel a baj?
-         Az, hogy én nem akartam.
-         Rám szólhattál volna.
-         Megtettem, de téged nem érdekelt. Mindig mondtam, hogy azt nem akarom megtenni.

A férfi magához akarta ölelni Liliát, de ő elhúzódott.

-         Hagyj békén.

Spike újra próbálkozott.

-         Mondtam, hogy hagyj békén! – Lilia megint elhúzódott.  -  Tönkretettél. Mit fogok most csinálni? Ki fog engem feleségül venni így, hogy romlott nő lett belőlem? -  mondta sírva Lilia és leszegte a fejét.
-         Nézz rám.
A lány nem reagált. Ezért Spike a lány álla alá nyúlt, és felemelte, hogy ránézzen.

-         Nem vagy romlott. Olyan nő vagy aki megismerte a testi szerelmet, egy olyan férfi oldalán, aki … -  ekkor Spike elhallgatott.
-         Aki? Mit akartál mondani?
-         Én nem akartam semmi mást, csak, hogy ne legyen bűntudatod. Nem követtél el bűnt.
-         De igen. A férjemmel kellett volna lefeküdnöm. Te sosem fogsz rám úgy nézni… Hatalmas hibát követtem el, hogy engedtem a kísértésnek.
-         Hogy nem fogok rád nézni?
-         Úgy mint egy szerelmes férfi.
-         Hiszen most is úgy nézek rád!
-         Nem kell megjátszanod magad.
-         Ilyesmiről szó sincs! Őrülten szeretlek téged. Nem veszed észre?
-         Én csak azt vettem észre, hogy minden találkozónkon meg akartál kapni. És most sikerült is. Azt hiszed, elhiszem neked, hogy szeretsz? Ugyan már. Nem vagyok naiv kislány. Tudom, hogy te nem engem szeretsz, hanem a halott menyasszonyodat. Én csak pótlék vagyok. Egy szexuális segédeszköz, semmi több!
-         Ne mondj ilyeneket kérlek. Ne dobj el magadtól. Igen , én is hibás vagyok azért ami az előbb történt, de csak azért tettem mert nem bírtam visszafogni magam, hidd el, azért tettük amit tettünk, mert szeretjük egymást. Talán nem vallod be, de a karjaimban nem tudtad letagadni. Úgy szeretsz engem, ahogy én téged. A különbség az, hogy én nem ijedek meg tőle. – mondta a férfi dühösen. Felkapkodta a ruháit, és füst kíséretében el teleportált.