Új dimenzió: Van volt lesz

Át léptem Urn kapuját.
Csodálatos táj tárult a szemem elé.
Mivel egy magas hegyen álltunk remekül láttam mindent.

A hegy alatt egy óriási erdő húzódik. Az erdőből állatok hangjait hallani ismerős és ismeretlen hangok.
Mi közben én csodálom a tájat Hojó elő veszi nyakláncát és varázsigével bezárja a kaput. A kaput melyen át a Földről Urnba lehet jutni.

Az erdő mélyén jó pár mérföldre onnét ahol álltunk apró fényes pontok villogtak. Azt hittem a vízről tükröződik a nap fénye. Fel néztem az égre és csak ámultam. Az ég bíbor vörös volt és benne óriási szín választékú fények cikáztak. A bíbor vörös égbolton keresztül látni lehetett csillagok fényeit.
Hojó közben meg bökött és a hegy széléhez vezetett ahonnét látni az általam víz tükröződésnek gondolt jelenség valódi arcát: egy város.

A várost egy hatalmas fal vette körül. A fal gránitból épült.
Hojó ismét meg bökött és mutatta, hogy forduljak meg. Így is tettem.

3 ember állt mögöttem.
Mind háromnak hó fehér haja és fehér bőre volt.
Ruhájuk egyforma volt mellvértjük vörös volt vállukat egy ki ugró vastag fém lemezt védte karjukon egy puha de erős anyagból készült kötés volt. Lábukat bőrből készült nadrág védte amit óriási hal pikkely fedett. Fegyverük nem volt.
Hojó azt mondta nekik: -Őt kell meg védeni!
-Ahogy parancsolod Nagy Auromer. -mondták egyszerre.

Majd a három alak enyhén meg hajolva előttem utat mutatott.
Egy kis ősvény vezetett a hegyről le az erdőbe. Az erdőben ismét meg döbbentő látvány fogadott.
A madarak nem is hasonlítottak a földön élőkhöz.
A tollazatuk alig volt, csak a szárnyukat és farkukat fedte de szép színekben pompáztak. Némelyik csőrében apró fogak ültek. Mellyel a körülbelül 10 cm-s bogarakat fogtak.
Olyan volt mintha az ős korban lettem volna.

Egyszer csak valami riadalmat keltett a békésen vadászgató madarak között.
Hirtelen mind elrepült de mind össze néhány szárny csapást lehetett hallani és üres lett minden.
Az egyik ember akit Hojó a védelmemre nevezett ki meg fogta a vállam és a háta mögé utasított.
A másik két ember két oldalról az eget fürkészte, így tettem én is.
Kíváncsi voltam, mi lehetett ez?.

Majd néhány szárny csapást lehetett hallani. Pár másodperc múlva fekete alakokat láttunk az égen. Lehetett látni hogy lejjebb ereszkednek pont felettünk.
Szárnyas lovak. Fehér szőrüket arannyal bevont páncél védte.

-Ülj fel uram. A Nagy herceg akar veled találkozni. -mondta az az őr aki előbb maga mögé utasított hogy meg védjen ha baj lenne.
Az őr segített felülni a szárnyas lóra.
Nem is volt időm meg kérdezni mit kell tennem már is erős szárny csapásokkal fel emelkedtünk a földről az égbe. Gyorsan meg kapaszkodtam az arany páncél szélében.

A szárnyas ló magasabban repült mint a hegy amin álltam.
Még többet láttam ebből a csodálatos és ismeretlen világból.

A madarak ismét meg rémültek, alattunk a fák tetején 100 számra minden színű és látszólag fajtájú madár repült át velünk. Csodálatos érzés volt.
Ahogy repültünk egy gránit fallal körbe vett város felett is elrepültünk így láthattam hogyan is néz ki belülről.

A házak kör alakúak voltak többük tetején piramis alakú tető volt.
Volt egy templom is a város közepén.
Az emberek apró hangyának látszottak a magasból.

-Üdv idegen! -hallom a hangot de nem látok senkit. -Hé meg némultál?! -jött ismét a hang.
-Nem, dehogy is.
-Az én nevem Garn. Téged hogy hívnak?
-Én Petár vagyok. De hol vagy? -kérdeztem.
-Rajtam ülsz és észre sem veszel? -mondta a Garn a szárnyas ló.

Gyorsan észbe kaptam de valami nem stimmel.
Először tündér aztán egy szárnyas ló? - csodálkoztam el a látottakon fel eszmélve.

-A Nagy herceg már vár. Siessünk! Kapaszkodj! -mondta. Ekkor ismerős hang csapta meg a fülemet. Egy rakéta?!
Ez lehetetlen. De kíváncsi voltam mi lehet ez ezért le néztem a hang irányába. A ló patkójából óriási tűzgömb vágódott kis és rakéta ként hajtott előre.
Ahogy előre pillantottam és láttam magam előtt a közelgő város körvonalait.
Fel akartam kiáltani az új élmények hatására... de várjunk csak? Hojó azt mondta "Urn az Új dimenzió bölcsője ahol a volt egybe olvad a van és a leszel"

A szárnyas ló patkóiba be épített rakétáknak hála gyorsan a városba értünk.
A nagy herceg várt.
Garn lassan leereszkedett és le feküdt hassal a földre. Könnyen le tudtam szállni a hátáról.

A Nagy herceg mellett meg láttam Hojót is.
Meg hajoltam a Nagy herceg előtt, tiszteletet mutatva ezzel.

-Üdvözöllek Petár! Remélem Garn el nyerte tetszésed. Jó szolgálatot tesz majd neked. -mondta a Nagy herceg. A Nagy herceg magas körülbelül 190 cm, hosszú zöld és arany színű egybe ruhát és egy fekete színű arany keresztel ellátott palástot viselt. Elég fiatalnak tűnt.

-Petár gondolom... -mosolyodott el - szeretnéd tudni miért is vagy itt.
-Igen -válaszoltam remegő hangon.
-Gyere velem a palotába!

El indultunk és beléptünk egy épületbe ahol... -ezt nem hiszem el - dinoszauruszok álltak nyeregben és gyeplővel.

-Ez sok -gondoltam magamban. - Tündér, szárnyas ló, dinoszaurusz. Mi ez a hely? Urn, Új dimenzió, volt van lesz egybe olvad... mi ez az egész? -elmélkedésemet Hojó hangja szakította félbe.

-Petár ő itt Vult -mutatott az egyik dinoszauruszra. -Én az Aumered vagyok ami azt jelenti hogy vigyáznom kell rád! Garn a te szárnyas lovad aki hosszú utakra visz majd el. Vult a te dinoszauruszod aki... -elhalt vékony hangja -a harcban és a küzdelmek során veled lesz és meg véd. Értesz? -kérdezte.
-Igen, azt hiszem -mondtam halkan -de ez nekem sok egy napra.
-El hiszem! Petár gyere a palotámba és tudd meg mit is jelent a mostban élni.

Felültem Vult hátára a Nagy herceg ennyit mondott: -Hozd haza! -majd Vult el indult lassan komótosan. Meg állt a herceg mellett és együtt mentünk a palota felé. Az épület ajtaja amibe beléptünk két oldalra a falba mélyedve nyílt ki előttünk, és ki léptünk az utcára.
A házak között lassan haladtunk a fő utcán a palota felé.
A házak valóban kör alakúak voltak és tetejüket piramis fedte.
A házak anyaga valami fémes ötvözet.

Meg érkeztünk a palota kapujához.
A kapu előtt két őr állt, de fegyverek nélkül, mi ez?

Hojó említett valami háborút, mi ez az egész? -gondolkodtam magamban.

Közben beléptünk a palota udvarára.
Hatalmas gránitból és obszidiánból faragott szobrok és oszlopok sorakoztak itt, fás ligetek, tavak, itatók, énekes madarak százai énekelnek a fákon és az egész udvarban.
-Petár! Itt olvad egybe a volt a van és a lesz. -monda a Nagy herceg mutatva egy ajtóra.
Oda értem és meg lepődtem.

Urnnak fejledtebb technikája van mint nekünk a Földön.
Gépek és műszerek melyeket nem is ismerhetünk.

-Ez itt az idő kulcs. -mondta a Nagy herceg
-Idő kulcs? - kérdeztem furcsálva
-Ti a földön tér-idő hajlításnak nevezitek ezt a jelenséget, de ez annál több. Egy kaput nyit meg, az idő kaput melyen át más időbe térhetünk vissza, DE! a tér nem változik. Így könnyen befoghadtunk állatokat, kísérleteket hajtunk végre rajtuk. Sőt az idő kulccsal más dimenziókban is képesek vagyunk az időt átlépni.
-Eee...ez remek! - mondtam remegve. Félelmetes és egyben lenyűgöző.
-Nézz ide! Dinoszauruszok, emberek, gépek a múlt a jelen és jövő egybe olvadt. Tökéletesítettük technikánk minden vívmányát. A múlt meg változtatásával a jelen és a jövő is változik, így mi lettünk a legfejlettebb faj.
-De ha meg változik a múlt nem fél hogy másként alakul majd életük?
-Nem! Mi az időt lépjük és a tér meg marad. Ha én át vinném ezt az idő kulcsot a múltba és ott hagynám... elődeink előbb felismerik, és a mi korunkban már tökéletesített változatban láthatjuk ugyan azon a helyen más időben.

Urn az a dimenzió ahol a volt a van és lesz egybe olvad és csak a most van. Egy tökéletes világot hoztak itt létre... itt a fejemben!


Folyt. köv.