Remi a rapid játszma vége

Kisütött a nap,az elrejtő köd felszakadozott,de a tigris ott maradt.A járdaszegélyen egyensúlyoz,hosszú elnyújtott mozdulatokkal,figyelve nehogy véletlenül is lelépjen.A mágus tanoncai reszketve bújnak meg a kapualjban,várjuák mikor megy tovább.Hirtelen a semmiből ugronak elő a vadállatbefogók,hogy visszavigyék az idegszanatóriumba és ott békésen gyógyszereket legelészhessen.Olyan gyorsan történt.Dühében sír és karmol de már a háló foglya.A tű belemélyed a húsába és már mohón aludt. A földigérő zöld kabátos tanoncok megkérik a befogókat hadd gyűjtsék be a tigris arcáról a még felnemszáradt könnyeket.Befogók megengedik.A mágust mindenki tiszteli.A jólismert technikával Bodo
a legidősebb becsalogatja az üres fiolába a sírás maradványait.Aztán a befogók a horkoló testet a vállukra veszik és eltűnnek a girbe-gurba utcák útvesztőiben.A tanoncok is folytatják az útjukat,hogy felleljenek újabb könnycseppeket.A mágus majd gyöngyöket készít belőlük és eladja drágán a gazdagoknak.Kiérnek a vén hídhoz amely alatt a rózsaszín folyó halad magával sodorva az édesvízi sellők hulláit arcukon a letörölhetetlen vigyorral.A gyár beleengedhette a mérget mert megfenyegette a várost különben továbbáll Kínába.A part szélén öregemberek húzzák ki a testeket és dobják fel őket a lovaskocsira.Aki követi az elejtett lócitromokat a városszéli üzemhez juthat.Itt csinálnak belőlük konzervkaját majd olcsón eladják Afrikában.
A rózsaszín massza parfümillata belengi az egész várost
ihletet adva a szerelmesversek íróinak.A tanoncok nekifeszülnek a korlátnak,nézik az elúszó holtakat és magukba szívják a halál édes illatát.Könnyük lecsöpög az állukról bele a folyóba.Micsoda pazarlás!Hirtelen észbekapnak és mielőtt kifogynának,a fiolába terelgetik az utolsó néhányat.Bodó tanácsára betérnek Az elveszettek kocsmájába és abszintot isznak ájulásig.Álmukban a sellőkről álmodnak,dús kebleikről.Mellettük a nagypapa,kezüket fogja az a jólismert nagypapa kéz és kenyérbelet dobálnak a halfarkú gyönyörű nőknek mint a hattyúknak.
Bodó magányosan ébred reggel,a társak már mind elmentek.A kocsmáros eléteszi a számlát.Bodó bosszút esküszik.Az utolsó aranytallérja is a kocsmáros kérges tenyerébe vándorol.Nehéz a feje, sétálni megy.Az este hideg volt,emberek szoborrá meredve fekszenek,gugolnak vagy állnak.Nem mozdulnak többet.Szemöldökük tiszta zúzmara.-Te is így jársz ha nem viselkedsz-figyelmezteti az anyuka
rosszalkodó gyerekét.Mert a rosszak bűnhődnek,a jók boldogok és örökké élnek.
Senkiházi Bodó kitéved a parkba ahol bocók bújnak meg ilyenkor.Közülük kettő épp ping-pongozik.Se ütő,se labda de tisztán hallani a pattogást.Hívják játszani de most nincs kedve.Odébb nők fekszenek nyakig elásva,próbálnak fotoszintetizálni.Egy csermelyre lesz figyelmes,azon kenuznak végig a hangyák.A forrás egy fehérszakállas öregember.Pontosabban jéghideg szürke szemei.A fiolái már mind tele vannak.Két hétig szenvedett mire teletöltötte őket.Most egy pillanat alatt feltölthetné az összeset.Az öregember észreveszi,hogy nézik.Rájön,hogy sír és azonnal elzáródnak a csapok.Olyan mint a prérifarkas a mesében,csak addig tudja a levegőt taposni míg rá nem jön,hogy nincs alatta föld és akkor elkezd zuhanni.
-Sajnálom,hogy elállt.Tudom maga a mágus tanonca...
Vigasztalásként itt egy doboz....Túl sokáig volt nálam...
Vegye el kérem...
Bodó eleinte szabódik,végül elfogadja.Az öreg eltűnik a fák rengetegében.A fiú kiváncsian kinyitja a dobozt.Egy remete van benne épp magával sakkozik.Rapid játszma,remi a vége.Szemrehányóan felnéz:-Kérem hagyjon magamra,muszáj azon meditálnom hogyan remizhettem önmagammal.
A mágus nagyon fog örülni neki.