Anonimus Manus adatai

Lassan kezdte a mozgást, de a lány vonaglása hamar a hatalmába kerítette őt is, így percek alatt vad, szenvedélyes szeretkezés lett, a meghitt, hangulatos estéből. De így volt ez rendjén! Előtörtek az érzelmek, a szenvedélyes, vad szerelem, és nem volt semmi gát. Erős mozgás, karmolások, vad szorítások jellemezték ezt a pár percet. A tekintetekben, amik örökre összeforrtak, mély tűz és őszinte szerelem tükröződött. Próbálta visszatartani a magömlést, próbált másra figyelni, de nem ment...

No meg ez volt egy haldokló utolsó kívánsága. Zsolt csendben ült, és annak ellenére, hogy szólni szeretett volna, a gombóc nem tette lehetővé ezt. Próbálta lenyelni, de örült egy kis gondolkodási időnek. Nagy terhet venne a nyakába, ha belemenne, és talán még nagyobbat, ha nem engedne a szerelme kérésének. Vívódott, de tudta, nem dönthet másként...

Amíg odaért az ágyamhoz megöregedtem, idősebb lettem 6-8 évvel, a nadrágom újra nedves lett, és én meghaltam. Legalábbis így éreztem. De a nadrágom tényleg elázott. Nem szégyelltem, de azért bántott. Ő csak mosolygott, és megsimogatta az arcomat. Furcsa volt a tekintete. Minden beszédnél beszédesebb volt. Többet elárult nekem ez a tekintet a világból, mint gondoltam volna...

Egy idő után már tarthatatlanná vált ez a helyzet, a kezeimmel még mindig a melleit simogattam, de a számmal már a hasát, a köldökét, és a bugyiját csókolgattam. Hamar rájöttem, ez így, ebben a formában, állva, nem lesz jó, ezért ledöntöttem az ágyra, és már minden figyelmemmel a pinájára koncentráltam. Megszabadítottam a bugyijától, és csókolgatni kezdtem a combját, ott belül, ahol oly meleg és oly selymes a bőr egyre hangosabban nyögött, egyre erősebben karmolt, ezzel hevítve tovább...