Az Egri vár ostroma

 Gini  a hármas szobában púderezte az arcát. Az ostromgépek hangja  sajnos beszűrődött, a nő egykedvűen félrelökte a púdert,  majd ivott egy pohár sört.
–  Szép vagy. –  mondta az ovális alakú tükör.
A  vörös, rövid hajú 30 éves nő, nem válaszolt.
Az  ajtó csapódott ki, és Valkoci a fekete rövid hajú, 25 éves  fiatal nő jelent meg.
–  Gini,  ostromolják a várat.
–  Kik?
–  Törpék,  óriások, koboldok, a mesék szereplői.
–  Eger várát  meg kell védeni. – válaszolt Gini és töltött magának még  egy pohár sört. – Bélát láttad? – kérdezte.
–  Aha, nem rég kért tőlem egy papír  zsebkendőt. Visszatérve az ostromra, az asszonyok már javában  főzik a kátrányt, és próbálják leönteni a létrákon  megjelenő szörnyeket.
Gini  megigazította a világoskék színű blúzát és Valkocihoz  lépett. Az ajkaik rögtön megtalálták egymást.
–  Egy szörny  van az ablakban. – mondta a falitükör.
Valkoci  egy széket dobott az ablak irányába, a szörny eltűnt.
–  Siessünk, az  asszonyok már nem sokáig bírják tartani a várat.
–  Kár, hogy  csak egy férfi van a várban. – jegyezte meg Gini.
–  A titkos  alagúton ki kellene jutni, és szólni kellene az Északi  zsoldoshadseregnek, hogy segítsenek.
–  Túl drágák,  a múltkor is zsebre raktak egy rakás aranytallért, pedig csak az  almát kellett leszedni a hátsó kertben.
–  Akkor mitévők  legyünk? – kérdezte Valkoci.
–  Nekem  lennének ötleteim. – válaszolt kacéran Gini és egy  sörösüveget hajított a kitört ablak irányába. – Mínusz egy  szörny. – mondta a fiatal nő elégedetten.
Kint  a folyosón teljes volt a káosz, sok helyen törött sörösüvegek  hevertek és mindenki kiabált. Egy 60 év körüli nő lépett  Ginihez, zihált, nehezen vette a levegőt.
–  Úrinőm,  elfogyott a kátrány.
–  Akkor forró  vizet kell kiönteni az ablakon.
–  Van más baj  is, a vár Északi oldalán ledőlt a bástya.
–  Pedig onnan  jó volt a kilátás a közeli pipacs mezőre. – válaszolt Gini.
A  60 éves nő elrohant. A vörös rövid hajú nő, próbálta  kikerülni az összetört üvegeket és egy szűk lépcsőn felment  a toronyszobába. Rögtön elhúzta a függönyt. Ameddig a szem  ellátott mindenhol szörnyek és ostrom gépek voltak, ráadásul a  pipacsokat is letaposták.
–  Ennek fele  sem tréfa. – jegyezte meg Valkoci, aki Gini mögött állt.
–  Menekülni  kell. – válaszolt határozottan Gini.
–  De te vagy a  vár úrinője, cserben hagyod az embereket? – mondta lemondóan  Valkoci.
–  Ennyire hülye  vagy? – kérdezett vissza, flegmán Gini és nagyot nevetett.
Béla  lépett be a toronyszobába, az inge ki volt gombolva, a 28 éves  férfi mosolygott.
–  Szökni  akarsz, Gini. Nyugi mindent halottam, eddig is tudtam, hogy idióta  vagy, de nem hittem volna, hogy ennyire.
–  Ne  veszekedjetek. – csattant fel Valkoci.
–  Nagy a stressz, azért vagyunk indulatosak. –  válaszolt Gini, békülékenyebb hangon. Majd hozzátette. – Van  ötleted Béla?
–  Délután el  akartam menni sörözni.
–  Arról most  le kell mondanod.
–  Szólni  kellene az Északi zsoldos hadseregnek.
–  Túl drágák.
–  Akkor mitévők  legyünk, az asszonyok sokáig már nem bírják tartani a várat. A  fene vinné el. – mondta a férfi indulatosan és egy nagyot  köpött.
–  Van egy  ötletem, szerintem működni fog. – mondta Valkoci.
Marika  néni a konyhában volt a főnök, ő irányította a forró vízzel  történő védekezést.
–  Ha láttok  egy szörnyet, aki létrán ólálkodik felfelé, akkor vízzel kell  leönteni. mivel a kátrány elfogyott.
–  Szerintem  áruló van köztünk. – jegyezte meg Edit néni az ősz hajú, 65  éves nő.
–  Miből  gondolod? – kérdezte Marika néni.
–  A szörnyek  nem tudták, hogy itt egy vár van, valaki elmondta nekik.
–  Igazad lehet.
Egy  alacsony kobold lépett be a konyhába. Marika néni egy széket  dobott feléje, a kobold elterült a padlón.
–  Ez már  háború. – jegyezte meg Edit néni.
–  Le akartam  szokni a cigiről. – válaszolt Marika néni és remegő kézzel  rágyújtott.
Elvira  a takarítónő rohant be a a konyhába. - Ledőlt a Déli bástya  is. - mondta és megigazította a világoszöld színű szoknyáját.
–  Hány éves  vagy Elvira? – kérdezte Marika néni.
–  Kereken 70.
–  Mi az  ötleted, Valkoci? – kérdezte Béla.
–  Úgy tudom,  hogy a szörnyek szeretik, de nem bírják a sört, le kellene őket  itatni.
–  Komolyan  ennyire hülye vagy? – szólt közbe Gini majd így folytatta. –  A tavalyi készlet már rég elfogyott és az idei is megcsappant.  Nem vagyok hajlandó a nehezen megtermelt sört ingyen osztogatni.
–  De ha nincs  más megoldás? – kérdezte Béla.
–  Ti csak csevegjetek nyugodtan és, megyek a  titkos alagúthoz, Szeláví! – mondta Gini és elrohant
.  A férfi megfogta Valkoci kezét. – Ne fuss utána, jobbat  érdemelsz, és most, hogy lelépett a főnökasszony, te lettél a  vár úrinője. Neked kell irányítani és egy olyan víziót  felvázolni, amivel meg tudjuk védeni a várat.
–  Ha jól tudom  a vár udvarban van pár ostromgép. – mondta Valkoci.
–  De mi nem  várat akarunk ostromolni, nekünk meg kell védeni.
–  Próbáljuk  meg a sörös módszert.
–  Nincs  veszíteni valónk. Mondta Béla és az ablakon kinézve látta,  hogy Gini a vár előtt a szörnyek vezérével beszélget.
–  Nézd, Gini  áruló lett.
–  Nem érdekel  az a patkány. – válaszolt indulatosan Valkoci.
–  Fussunk a  várudvara, érdemes lenne körülnézni, hátha találunk valamit a  sörön kívül is. Szexis nő vagy.
–  Ne most.
–  Papír  zsebkendőd van?
A  várudvaron találtak egy betonkeverőt.
–  Már régóta  itt porosodik. – jegyezte meg Valkoci.
–  Le kell menni  a pincébe és hozni kell fel több hordó sört. – mondta Béla.
Futottak  a pincébe a fiatal férfi rutinosan gurította a hordókat maga  előtt, sőt a lépcsőn is fel tudta vinni.
–  Nagyon ügyes  vagy, Cica. – jegyezte meg Valkoci.
Béla  egy hangosbemondóba beszélt.
–  Szörnyek,  van egy ajánlatom, legyen tűzszünet, cserébe kaptok sok sört.
A  szőrös nagy darab szörny, aki a vezér volt, megvakarta az állát  a fehér színű sátor alatt, és Gini lábait nézte. Majd ő is a  hangosbemondó után nyúlt. – Lehet róla szó, 3 napig tűzszünet  lesz, de a várba senki se mehet be, vagy épen ki.
–  Rendben van,  akkor kinyitom a várkaput és kiviszem a sört.
–  Hihetetlenül  bátor vagy. Nem gondolsz arra, hogy becsapnak, lehet, hogy csak  arra várnak, hogy legyen nyitva a kapu.
–  Nyugi, abban  a korszakban amiben mi élünk m, még van becsület, – válaszolt  a férfi.
Béla  a nyitott kapun keresztül kigurította a hordók, és kezet fogott  a szőrös szörnnyel. Amikor meglátta Ginit a fehér színű sátor  alatt nagyot köpött. – Utálom az árulókat.- mondta.
Három  napon keresztül folyt a sör és fesztiváli hangulat alakult ki a  szörnyek között, azonban a tervükről nem mondtak, le továbbra  is el akarták foglalni az Egri várat. A különleges várat, ahol  minden megtörténhet.
Marika  néni futott felfelé a lépcsőn és ügyesen kikerült egy  koboldot. – Nagyon sok ellenség bejutott már a várba. –  mondta az idős nő és rágyújtott egy cigire.
Kinézet  az ablakon és Ginit látta beszélgetni a szörnyek, szőrös  vezérével.
–  A szuka hamar  átállt az ellenséghez. – mondta és nagyot köpött
majd  elindult a várudvarra.
Béla  és Valkoci a lovaknak adtak inni.
–  Már nem  sokáig tudjuk megvédeni a várat. – mondta a férfi.
–  Ez elég  közhelyesen hangzott. – válaszolt Marika néni.
Valkoci  az egyik lovat simogatta. Akkor történt egy ejtőernyős érkezett  a várudvarra.
A  fiatal férfi bemutatkozott. – István vagyok újságíró,  szeretnék helyszíni tudósítást közölni az eseményekről.
–  Inkább  segítség kellene. – mondta dühösen Marika néni.
Valkoci  azonban szívesen odaállt a mikrofonhoz.
–  Pár napja megtámadta a várat egy nagy  szörnysereg, egyelőre nem tudták elfoglalni, de már szinte az  összes bástya ledőlt. Az úrinőnk Gini, rögtön átállt az  ellenséghez. Én lettem a vár új úrnője, próbálok irányítani  és szervezni a védekezést. Amit tehetünk, annyi, hogy forró  vizet öntünk az ellenségre, mikor létrán akarnak támadni.  Diplomáciai sikerünk volt, jó pár söröshordóátadása után,  tűzszünet volt. Most a várudvaron próbálunk keresni valamit,  amivel tudunk védekezni, de eddig csak kacatokat találtunk és egy  működő betonkeverőt.
–  Akkor nehéz  helyzetben vagytok. – jegyezte meg István.
A  vár egyik fala bedőlt és a szörnyek rögtön megjelentek.
–  Most mi lesz? – kérdezte Valkoci és látta,  hogy Béla felült az egyik lóra. A nő rajta felejtette a  tekintetét a férfi izmos testén és későn kapta el, Béla  észrevette az érdeklődést.
A  férfi a szörnyek közé vágtatott és próbálta távozásra  bírni őket. Közben kigyulladt egy szénakazal és feltámadt az  Északi szél. A tűz a ledőlt fal irányába terjedt. A szörnyek  menekültek, és azt hitték, hogy Béla gyújtotta fel a szénát.
–  Én voltam. – mondta Valkoci és elrakta a  gyufát a zsebébe. – Rizikós terv volt, de lényeg, hogy  sikerült. Egy ideig nyugtunk lesz, adódik helyre kell hozni a  falat, most legalább hasznát vesszük a betonkeverőnek.
–  Sajnos a  villanyáramot még nem találták fel. – mondta lemondóan Béla  és leugrott a lóról, majd megcsókolta Valkócit.
Béla  vette észre, hogy egy szörny egy égőfáklyával fut az udvaron.
–  Nem kell  aggódni, szinte semmi éghető nincs már az udvaron, csak pokoli  rendetlenség van bármerre nézzek. – mondta Valkoci
Béla  egy csúzlival kilőtte a fáklyát a szörny kezéből.
–  Mozgalmas  napunk van. – jegyezte meg a férfi.
–  De még  milyen mozgalmas. Mondta Gini és nagyot nevetett. Majd hozzátette.  – A szörnysereg győzött, lássatok, be, hogy nincs esélyetek,  tegyétek le a csúzlikat.
Béla  eldobta a csúzlit, és alig észrevehetően Valkócira nézett.
Közbe  egy nagy sas szállt le a keleti bástyára.
A  szörnyek vezére, Szőrös kért szót.
–  Elfogultak  Eger várát, tisztelet jár a védőknek ugyanis derekasan küzdtek.  Most már csak az új zászlót kell kitűzni és nagy mulatságot  rendezünk, ma este. Csapra verjük a megmaradt hordókat.
–  Én is  szeretem a sört.- jegyezte meg Gini.
–  Fogd be a pofád. – vetette oda hűvösen  Szőrös és megvetően nézte a vörös rövid hajú nőt. Na igen,  az árulókat sehol sem kedvelik és csak kihasználják őket. Gini  érezte, hogy megváltozott a széljárás és próbált elfutni de  az egyik szörny elkapta.
–  Béla, most  kitűzök az új zászlót. – mondta Szőrös.
A  férfi újra Valkócira nézet majd oda rohant a betonkeverőhöz és  bekapcsolta. A gép elkezdett működni.
–  Hogyan  működhet a gép, mikor a villanyáramot még nem találták fel? –  kérdezte Szőrös.
–  Mi már  feltaláltuk a villanyáramot, ha nem vettétek von észre  napkollektorok vannak a Keleti bástyán, ráadásul drót nélkül  tudjuk továbbítani az áramot.
–  De akkor. –  kezdte Szőrös.
–  De akkor  technikailag jóval okosabbak vagyunk. – mondta Valkoci és nézte  ahogy pörög a betonkeverő.
A  nagy sas leszállt a várudvarra, majd csatlakozott hozzá egy fehér  gólya is a magyarok kedvelt madárra.
Ez  már sok volt Szőrösnek. A szörnyek vezére kifutott a ledőlt  falon keresztül és kiabált.
–  Misztikus jel a sas és a gólya barátsága,  ráadásul a betonkeverőjük is működik. A szörnyek rémülten  menekültek. Gini egy almafához volt kötözve.
–  Enged  el  – utasította Valkoci, Edit nénit.
Az  idős nő elengedte Ginit aki sírva fakadt
–  Fuss Szőrös  után. – mondta Béla és nagyot nevetett, majd látta, hogy félig  lecsúszik Valkoci melltartója.
–  Mi pedig jöttünk almát szedni. – mondta az  Északi zsoldos hadsereg vezére.
–  Tényleg  tudunk áramot termelni? – kérdezte a férfi.
–  Dehogyis tudunk, én pörgettem a betonkeverőt,  elbújtam mögötte. A sas és a gólya pedig idomított madarak. –  magyarázta Marika néni.
–  Van valakinek papír zsebkendője? – kérdezte  Béla.