Életem alakulása 4. rész

ELSŐ LÉPÉSEK
 
Másnap délután beugrottam a bárba, hogy tanácsot kérjek a főnöktől az előző estével kapcsolatban. Meglepetésemre azonban a bár nem volt üres. Kata ép a főnökkel beszélt a pultnál. Kissé megtorpantam, mert nem akartam, megzavarni a beszélgetésüket. De ismerem a főnököt és tudom, hogy egy könnyen nem szabadulhat tőlem. Így hát vártam két percet, majd szép lassan elindultam feléjük. Mikor már csak egy méter választott el tőlük a főnök megfordult és rám mosolygott.
-Üdv kedvesem, nem hittem volna, hogy ilyen korán itt leszel.
-Asszonyom, Kata. Nos akkor úgy látszik ez a meglepetések napja. -válaszoltam és a bárpultnak dőltem. Majd lustán végig futtattam rajtuk a szemem. Katán egy gyönyörű kék blúz volt meg egy fekete farmer. Jól állt ez az öltözet a szőke hajához. Katán sokkal többet időzhettem mert hirtelen az oldalamban éreztem egy könyök szúrását. Így hát elkaptam a szemem Katáról és a főnökömre néztem kérdőn. -Tehetek önért valamit?
-Igen, ha már sikerült visszanyerned az uralmad a szemeid felet és az agyad is végre ide koncentrál akkor elmondanám, hogy beszélni szeretnék veled. Már, ha ez nem túl megerőltető a kisasszony számára. -mondta enyhén gúnyosan.
-Rendben, de tudod egyszer te is voltál fiatal. Még ha nehezünkre esik is elképzelni téged fiatalnak és felelőtlennek. -Azzal elindultam az irodája felé, ő pedig hangos levegő kifújás kíséretében követett.
-Hallgatlak. -mondtam amint becsukta mögöttem az ajtót. Ö lassan megkerült és leült az íróasztala szélére.
-Tudod, hogy rendőr?
-Igen tudom. Tegnap András volt szíves a tudtomra hozni. Mégis mit képzel, vagy mit akar elérni ezzel? Direkt célponttá tenni a társát. -a düh és az értetlenség érezhető volt a hangomban.
-Mindketten tudjuk, hogy mi a célja. Ugyan úgy fog járni Kata is mint a többiek. Ez ellen nem tehetsz semmit. Ugye nem akarsz közbe avatkozni??
-Nem tudom. Nem hagyhatjuk, hogy még egy rendőr csak úgy eltűnjön. Szeretnék információ morzsákat adni neki, titokban. Így legalább rendesen tudja végezni a munkáját. Annak ellenére, hogy rossz helyre épült be.
-És mit akarsz kezdeni Andrással? -kérdezte megadóan, mert már tudta, hogy döntöttem Katával kapcsolatban, még ha én még nem is tudtam, hogy mi is ez a döntés.
-Minél távolabb tartani Katától.
-Rendben, ha gondolod állítsd Kata megfigyelésére az embered. Így legalább tudni fogod, ha bajban van. És Attilának is lesz munkája.
-Tehát most már teljesen elfogadod Attilát?
-Ő a te embered, megmentetted az életét így örök hűséggel tartozik neked. Hosszú út áll előttetek míg mindent megoldotok, de nagyszerű társ lesz belőle.
-Örülök, hogy akkor támogattad az ötletet és hogy azóta is kiállsz mellette. Még valami, szeretném a héten randira hívni Katát. Lehet egy este szabadnapot vennénk ki.
-Tudod, ő is pont ugyan ezt mondta nekem amikor beszélgettünk. Már neki is mondtam, hogy nem vagytok olyan fontosak, hogy ne lehetne pótolni benneteket egy estére. -mondta mosolyogva. Majd a beszélgetést lezártnak tekintve leszállt az íróasztaláról és azt megkerülve a székre ült, hogy az előtte lévő papírhalommal tudjon foglalkozni.
-Egy estére?
-Nos azért elég fontosak vagytok ahhoz, hogy egynél több estére már ne tudjunk helyettesíteni benneteket. -nézet rám, komoly szemekkel.
-Jó papírmunkát. -köszöntem el, azzal kiléptem az irodából és elindultam a pult irányában, hátha ott van még Kata. Szerencsém volt, mert ott állt bent és ép a pultot takarította.
-Hali szépségem. -szóltam, mikor a megtisztított pultra támaszkodtam. -Azon gondolkodtam, vajon lenne e kedved velem tölteni az egyik estét? -néztem rá a titokzatos mosolyommal.
-Tehát kihagynál minden előjátékot és egyből az ágyadba vinnél? Szerinted ez egy fair játék? -kérdezte kihívóan.
-Nos és egy vacsorára és sétára gondoltam, de ha te átugornád ezt a részt és kezdenéd egyből a közepén, nekem az is jó. -néztem rá önelégülten.
-Oh, mi lett az egyéjszakás kalandjaiddal, hmm? Abba tudtommal nem fér bele a vacsora és a séta.
-Nos, talán mégsem csak egyéjszakásokból áll az életem. Az úgy túl uncsi lenne. És egyébként is szeretnélek megismerni. Szerintem érdekes egyéniség vagy és én szeretem az érdekeset. -mosolyogtam rá.
-Rendben, hova szeretnél menni és mikor?
-Legyen ma este, hatkor, hogy ne tudd meggondolni magad. A helyet pedig majd megtudod. Elmegyek érted, vagy ha nem szeretnéd, hogy a lakásodhoz menjek és megtudjam, hogy hol laksz akkor mondj egy helyet, ahol felvehetlek.
-Rendben, akkor találkozzunk nálam. Tudod, hogy hol az Einstein utca?
-Eltalálok oda, hányas szám?
-23/D lakás. Milyen ruhát húzzak?
-Miattam jöhetsz meztelenül is, engem nem zavar. Nem kell nagy vagy kis estélyi, ha erre gondolsz. Ahogy neked jól esik. Akkor este nálad. -búcsúztam majd elindultam kifelé a bárból.
Amikor beültem az autóba küldtem egy üzenetet a főnöknek, hogy az este folyamán nem leszünk bent. Majd beindítottam az autót és elindultam az edzőterembe beszélni Attilával, és hogy eltereljem a figyelmem Katáról és az estéről. Attilát a bokszzsák előtt találtam amint az említett tárgyat püfölte. Magával ragadó volt nézni azt a hatalmas izmos testet amint macskaként mozog a teste képzelt ütések elől kitérve, és ütéseket bevíve az ellenek. Nem maga a férfi test vonzotta a tekintetem, hanem a harc szelleme, ami átfűtötte az egész lényét. Be kell ismernem mi ketten nagyon hasonlítunk, és ez a hasonlóság a harc tisztelete és művelése felé irányul. Soha nem bántanék egy fegyvertelen, gyenge embert. Soha nem támadnék senkit hátba, mert az nem tisztességes. Én a szemtől szembe megküzdés híve vagyok. És ha csak valaki meg nem érdemli nem ütök vissza neki. Inkább hagyom, hogy ő üssön engem. Egyszer úgyis elfárad. Attila is ilyen, senkit nem támadna hátba, szemtől szembe harc híve. Habár ő bántana nála gyengébbeket és védteleneket. Zsoldos verő legény volt, így kereste a kenyerét, elfogadom a tetteit, még ha nem is értek vele egyet. De már nem dolgozik azoknak az embereknek és jelenleg, mint az én edzőm dolgozik nekünk, vagyis inkább nekem. Rajtam kívül nem sokan állnak vele szóba, nem tisztelik őt azért, aki volt.
Merengésemből a felém repülő bokszkesztyű rántott ki, amit még mielőtt eltalált volna elkaptam, majd fel is húztam. Aztán már kezdődhetett is a móka. Mikor befejeztük egymás és a bokszzsák ütlegelését Attila a súlyok felé vitt. Letelepedtem a padra, ő pedig felém, hogy biztonságossá tegye a pad használatát.
-Lenne számodra egy munkám. -mondtam neki két kinyomás között.
-Valóban, és mi lenne az?
-Valakit meg kéne figyelni. Nem kell róla jelentést tenned sem neki sem nekem, amíg úgy nem érzed, hogy bajban nincs. Szeretném, ha az árnyéka lennél és megvédenéd, ha el akarnák tüntetni.
-Nem szokásod emberek ilyen szintű pátyolgatása, asszony. Ki ő?
-Csak egy ismerős. Semmi különös.
-Na persze, semmi különös. Általában ilyenkor szoktál hatalmas hibákat elkövetni. De rendben, leszek az árnyéka. Persze csak akkor, ha el is mondod, hogy kinek legyek. Különben nem fog menni, még nem vagyok gondolatolvasó.
-Nem is értem, hogy még miért nem?! -méltatlankodtam. -A te megmentésed is egy hatalmas hiba lett volna. Így érzed? Ha nem akarsz nekem dolgozni mond meg. Tudod, hogy elengedlek. És máshol új életet kezdhetsz, ha azt szeretnéd.
-Igen szerintem nagy hiba volt, mert így nyíltan hadat üzentél az oroszoknak. Ők ezt nem fogják elfelejteni. Egy nap bosszút állnak érte. És nem, nem megyek el. Jó itt nekem. Szeretek neked dolgozni. Így legalább ingyen elverhetlek, amikor csak idedugod az orrod. -nevetett fel.
-Ha ha ha. Nagyon vicces ma valaki. A megfigyelendő személyt Pásztor Katának hívják. Az Einstein utca 23/D lakásban lakik jelenleg. Zsaru, beépült közénk.
-Miért kell megfigyelni? -kérdezte miközben felemelte a helyére a súlyzót. Felültem és a szemébe néztem.
-Azért mert a másik zsaru András nyíltan kimutatta, hogy ismeri. Szinte mintha az lenne a célja, hogy lebuktassa. És ez nagyon nem tetszik nekem.
-Valamint fülig belezúgtál ebbe a lányba. -jegyezte meg élcelődve.
-Talán, nem tudom. De teljesen mindegy, már így is sok beépült zsaru tűnt el. Tudni akarom, hogy mit csinált velük András.
-Akkor inkább ne Andrást kövessem?
-Nem, az túl veszélyes lenne. Nem bízom benne. Szerintem az oroszoknak dolgozik, csak még nincs bizonyítékom rá. De talán majd a hétvégén.
-Mi lesz a hétvégén? -kíváncsiskodott.
-Egy megbeszélés az oroszokkal. A főnök szeretné, ha én is mennék. Hogy kikérhesse a véleményemet.
-Ne menjek veled testőrnek?
-Nem, nem akarlak veszélybe sodorni. Még mindig halottnak akarnak téged.
-Nem zárhatsz mindig valami kalitkába, amikor valaki ártani akar nekem. Megmentettél és nekem az lenne a dolgom, hogy vigyázzak rád, életem végéig. De te cefetül nem hagyod, hogy a dolgom végezzem. -morogta, majd elindult az ajtó irányába. -Ne aggódj rajta tartom a szemem azon a lányon. -szólt még hátra a válla felett és már ott sem volt.
Szép lassan kisétáltam az öltözőbe, majd forró vízben lezuhanyoztam. Mikor végeztem már délután kettő volt úgyhogy haza mentem és nekiálltam készülődni az estére. Asztalt nem volt nehéz szerezni, még ilyenkor sem hála a kapcsolatoknak. Így a feladatok nagy részét letudtam. Egyébként meg jobb spontán hagyni a dolgokat. Majd az események viszik előre magukat.
Fél hat előtt beszálltam a kocsiba és elindultam Kata lakására. Próbáltam közben nem túl idegeskedni a dolgokat. Valamint minél távolabb tartani magamtól azt a kis szörnyeteget, aki minden áron azt sugallta, hogy nem sokáig juthatunk el mi ketten. Hiszen ő rendőr és el akar kapni minket. Én pedig a szemében egy bandatag vagyok, akinek börtönben a helye. Bárcsak sikerülne megváltoztatnom a véleményét rólunk. Végül is van rá esély, csak akkor a többiek utálnának meg amiért teljesen bevinném a bandába. Áhh, nehéz ügy ez. Jobb nem most foglalkozni ezzel.
 
KATA LAKÁSA
 
Miután hazaértem a bárból felhívtam a titkos vonalon a főnökömet, hogy találkozni fogok az egyik bandataggal az este folyamán. Valamint, hogy van e valami, amit meg kéne e tudnom tőle sürgősen. A felettesemnek nem tetszett az ötlet, hogy találkozom Roze-al, de nem akadékoskodott. Elmondta, hogy egyelőre csak férkőzzek a bizalmába. A beszélgetés után, elkezdtem azon gondolkodni, hogy vajon mi sülhet el rosszul az este folyamán. Vajon fel kéne hívnom Andrást, hogy adjon valami tanácsot Roze-al kapcsolatban. De inkább elvetettem ezt az ötletet. Valami fura volt Roze és András között, ami nem tettszett. Főleg az ahogy Roze nézet vagy inkább nem nézet rá. Mintha nem venné az élők sorába. Valahogy finoman ki kell derítenem Rozetól, hogy mi történt köztük.
Aztán az idő teltével az kezdett el aggasztani, hogy vajon mit kéne felvennem az estére. Nem adott valami sok segítséget nekem, az estével kapcsolatban. Így végül egy sötétkék koktélruha mellett döntöttem, mely kellően volt elegáns és kényelmes is egyszerre. Habár a szoknya nehezítette a védekezést, illetve a harcot, reméltem nem is lesz rá szükség az este folyamán.
Hat óra előtt pár perccel egy Mustang állt meg a parkolóban és Roze szállt ki belőle.