Életem alakulása 9. rész

MAGYARÁZAT
 
A reggeli napfényre ébredtem. Mindenem fájt. Kicsit megmozdítottam a fejem, hogy lássam az órám. Reggel fél hét. Úgy tűnik este elaludtam a kocsiban és valaki, valószínűleg Attila felhozott. Csak egy topp és egy boxer volt rajtam, úgyhogy valószínű, hogy Kata levetkőztetett. Átfordítottam a fejem a másik oldalra, Kata ott aludt békésen. Az egyik kinyúlt pólóm volt rajta. Elmosolyodtam a látványon, de a mosolyom nem tartott sokáig, ugyanis, ha lehet még jobban fájni kezdet a kezem és a bordáim. Óvatosan kikeltem az ágyból, nehogy felébresszem és elindultam a mosdó felé. Kerestem egy doboz fájdalomcsillapítót, találtam is szerencsére. Úgyhogy dobozostól magammal vittem a konyhába és töltöttem egy kis vizet az egyik pohárba. Fél kézzel kiügyeskedtem a gyógyszert a dobozból, majd bevettem és ittam rá egy nagy korty vizet. Egész eddig nem is tűnt fel, hogy milyen éhes vagyok. Úgyhogy igyekeztem minél csöndesebben keresni valami kaját.
 
-Te meg mit csinálsz? -jött Kata hangja a hátam mögött, mikor épp szerencsétlen zsemlét próbáltam felvágni bal kézzel.
 
-Hát én, vadászom. Bár elég ügyetlen vadász vagyok. -mosolyogtam rá idegesen.
 
Hitetlenkedve fújta ki a levegőt és jött oda hozzám. Elvette tőlem a kést és felvágta a zsemlét, megkente vajjal, majd rakott bele szalámit. Majd ugyanezt megcsinálta egy másik zsemlével is. Tányérra rakta őket, egyet oda adott nekem a másikkal pedig leült velem szemben az asztalhoz. Csendben nekiláttunk enni. Mikor végeztünk megkérdezte kérek e még, majd mikor nemleges választ kapott elvette a tányérom és elmosta.
 
-Köszönöm.
 
-Ezért szeretted volna, hogy maradjak?
 
-Nem. Beszélni szerettem volna veled. Magyarázatot adni arra, amit a múltkor kérdeztél. Hogy miért csinálom, miért fogadok el parancsot Andreától és miért teszek meg bármit neki. Mert igen, bármit megteszek neki, amit csak kér.
 
-Figyelj nem muszáj választ adnod. Mérges voltam és...
 
-De én szeretnék. -szakítottam félbe. -Szeretném, ha végig hallgatnál. Mikor szakítottam a barátnőmmel visszamentem a koleszba lakni, ahol eddig laktam, habár Andrea felajánlott egy albérletet, de az akkor még túl magányos lett volna. Mivel reggel csak később ment vonat így az estém nagy részét bent töltöttem a bárban és csak hajnalban mentem haza. Egyik este amikor már hazafelé mentem a sötétben az egyik sikátorból hangokat hallottam. Akkor még csak a báron belül tevékenykedtünk, illetve én még nem voltam benne a bandában így bárkivel bármi történhetett az utcán. Bementem a sikátorba, hogy megnézzem mi folyik ott, hogy kell e segítség. Az egyik táncosunk feküdt a sikátorban. Tiszta vér volt, megverték és megerőszakolták. -emlékek szaladták meg az elmémet, és egy kis időre elhallgattam, míg rendeztem a gondolataimat, majd folytattam. -Haldoklott. Tudtad, hogy hajnali 6 előtt nem küldenek mentőt arra a területre? De egyébként rendőröket sem. -néztem szomorúan rá. -Így hát a kezeim között vérzett el. Elmondta ki tette, de azt már nem tudta, hogy miért történik vele ez. Kénytelen voltam az utcán hagyni őt, mert senki nem jött segíteni. Dühös voltam a saját tehetetlenségem miatt. Dühös mert a rendszer hagyja, hogy hajnalban egy nő meghaljon. Bosszút akartam állni, azt akartam, hogy ők is érezzék, amit az a nő érezhetett. Tudod, életemben akkor voltam egyedül igazán felelőtlen és gyerekes. Elmentem megkeresni a tetteseket. Egy kocsmában iszogattak. Megvártam míg elhagyják a helyet és követtem őket. Amikor már senki nem látott minket, megtámadtam őket... Nem jelentettem túl nagy kihívást nekik. Szinte azonnal kiütöttek és magukkal vittek. Egy szobában ébredtem. Tele volt emberekkel. Nők, gyerekek, és néhány fiatal férfi is. Látszott rajtuk, hogy napok óta nem ettek. Rémültek voltak. Bármit kérdeztem tőlük csak félelemmel néztek rám. Nem tudtam, hogy miért. De hamarosan ostorcsapásként ért a felismerés. -fintorodtam el az emléktől -Foglyok voltak és rabszolgának akarták eladni őket. Bármiféle beszédet brutalitással toroltak meg. Volt ott egy anya és a tíz éves lánya, rettegtek attól, ami rájuk vár. De még jobban attól, ami a másikra várt. Nem számított a fogva tartóknak, hogy kiket ütnek. Néhány napot én is eltöltöttem velük. -közben nem tudtam Kata szemébe nézni így az egyik gyűrűmmel kezdtem játszadozni.
 
-Amikor eljött az eladás ideje mindenkit egyesével elvittek. Szétszedték a családot, először az anyát vitték el, aztán pedig a gyereket. Nem sokára rám is rám került a sor. Kirángattak egy nagy csarnok közepére és odaszíjaztak, mint valami kis állatott amit a gazdik meg vehetnek. Magából a licitből már nem sokra emlékszem. Csak hangok voltak, hangfoszlányok az éterben. Aztán egyszer csak vége lett, eloldoztak és elvittek egy másik helyiségbe, sikeresen eladtak. Tudtad, hogy a rabszolgákat eladás után megbélyegezik, hogy szökés esetén is tudják, hogy kié. Minden rabszolgára a tulajdonos címerét égetik rá. Mint a lovakra vagy a marhákra melyeket kihajtanak a legelőre. A legrosszabb a várakozás, az amíg még nem látod, hogy hova is kerültél. Amikor kivezettek a folyosón abba a szobába, ahol az új tulajdonosok rám vártak, megpróbáltam megszökni. Persze ez teljesen felesleges dolog volt, hiszen esélytelen bármilyen szökés. Mikor végül beértünk a szobába Andrea és Nick álltak bent. Még sosem láttam Andreát annyira dühösnek, mint akkor. Fel sem fogtam, hogy mire vagy kire dühös. Aztán Nick neki ment az egyik kísérőmnek. Később megtudtam, hogy Andrea határozottan kérte, hogy ne bélyegezzenek meg. De figyelmen kívül hagyták a kérését. Azt hiszem, hogy az épületet már Nick karjaiban hagytam el. Kint az épület előtt két másik csoport is volt. Az egyiknél volt az anya, a másiknál a gyerek. Az anya kiszabadult és a lányához rohant. Még mielőtt oda ért volna fejbe lőtték, a lánya szeme láttára.
 
-Andrea tudomást szerzett a történtekről és azonnal nekiállt megkeresni engem. Még mindig nem hajlandó megmondani, hogy mennyit kellet fizetnie értem. Nick ugyanúgy hallgat, de azóta amolyan személyi testőrként működik. Szinte állandóan figyel engem az egyik embere, így nyugtatja magát, hogy minden rendben van. -nevettem fel szomorkásan.
 
-Tehát ez a magyarázatom arra, hogy miért teszem azt, amit Andrea mond. Ne értsd félre, egy két alkalmat kivéve soha nem adott ki határozott parancsot nekem. Általában kérni szokott, ezzel igyekszik elkerülni az esetleges kényelmetlenséget. És ez a magyarázata annak, hogy miért akartam részt venni a meccsen és miért kellett nyernem. Mindenki tudja, hogy én vagyok Andrea rabszolgája, akinek hagyja, hogy testőröset játsszon.
 
-Megesküdtem magamnak, hogy nem fogok hazudni neked. Úgyhogy még valamit elkel mondjak. Lefeküdtem vele, volt egy időszak mikor senki mást nem engedtem közel magamhoz, csak őt. -néztem a szemébe. – Ő ezt megértette és segített nekem. De esküszöm, hogy tiszteleten kívül nem érzek iránta semmi. –néztem komolyan rá, majd elmosolyodtam -Egyébként is most nagyon rá van kattanva arra a Dokis dologra. Azt hiszik eltitkolhatják előlünk, de mióta egyre többet találkoznak annál élénkebb mindkettő.
 
-Láttam őket csókolózni. -jegyezte meg halkan. Mivel kérdőn néztem rá így folytatta. -Két meccs között még te ki voltál ütve. Andrea nagyon idegesnek tűnt, Doki pedig vigasztalta. Aztán megcsókolta, így nagyjából sikerült megnyugtatnia. Valószínű, hogy rólad volt szó. Nick is látta, mikor pedig elindultak felénk, Nick behúzott egy sarokba és rám szólt, hogy nehogy felfedjük magunkat. Ennek van valami jelentősége?
 
-Igen, van. Az utca törvénye alapján a vezető, ha bemutatja a választottját a bandának, akkor annak van joga tiltakozni és kihívni párbajra a bandafőnököt. Ezzel azt jelzi, hogy nem fogadja el a párt és így magát a vezetőt sem tartja jó vezetőnek. Ez egy megengedett puccs. Bármikor lehet puccsot végrehajtani, de alap esetben ezt halállal büntetik. De a hatalom átvételét követő három napig és a pár bemutatást követő három napi lehetőség van ezt büntetlenül megúszni. Csak azzal kell számolni, hogy ha nem sikerül akkor már nincs helye az egyénnek a bandában. -mondtam és közben idegesen vakartam meg a fejem. -Mostanában elég erős az összezördülés a banda és Andrea között. Nem tetszik az embereknek az új irány. Ha ez kiderül, valószínű, hogy azonnal puccsot hajtanak végre. Az egyet jelentene a totális katasztrófával. Mert minden, amit eddig Andrea elnézet, a felszínre kerülne.
 
-Mit nézett el Andrea eddig, ami annyira szörnyű lenne, ha kiderülne? -kérdezte. Rá néztem és tudtam, hogy el kell neki mondanom, csak az nem tudtam, hogy hogyan.
 
-Tudod.... Szóval, ha hiszed, ha nem néhány zsaru beépült a bandában. Igyekszünk segíteni nekik -már, akik tudnak róluk, -hogy információt szerezzenek. A banda nagyjából 5%-a tud róluk. Ha kiderül, hogy zsarukat bújtatunk a bandában, az komoly mészárlást jelentene, mind a zsarukra nézve, mind pedig ránk segítőkre. -míg beszéltem, igyekeztem úgy tenni mintha valami nagyon érdekest látnék az ablakban és csak oda néztem. Nem akartam látni az arcát. Nem akartam látni a döbbenetet vagy a félelmet. Éppen elég volt a saját félelmemmel küzdeni.
 
-Miért? Miért segítitek a zsarukat. Hiszen csak ártani akarnak nektek. -valódi értetlenség csendült a hangjában.
 
-Mert vannak olyanok a bandában, akik nem illenek bele a terveinkben, valamint nem tudunk mit kezdeni az oroszokkal. Minden fegyvert, ami volt a banda tulajdonában összegyűjtöttünk és elraktároztunk a zsaruk egyik gyűjtőházában. Reménykedünk, hogy senki nem jön rá a bandából, hogy ott van. Mert amint fegyvert szereznek bosszút állnak az oroszokon. És az hatalmas vérfürdővel járna. Túl sok áldozat lenne mindkét oldalon és a civilek között is. Reménykedünk benne, hogy a rendőröknek lesz annyi információja, hogy lekapcsolják és eltüntessék őket örökre. Bár ez csak egy állom, ez egy lehetetlen kérés. -ráztam meg a fejem szomorúan.
 
-Minden zsaruról tudtok? -kérdezte?
 
-A legtöbbről. Vagyis régen szinte mindről tudtunk, de aztán szép lassan eltűntek a bandából. Azóta sem halottunk róluk.
 
-Kik a zsaruk?
 
-Most csak Lizáról tudunk a másik pultosról. Ne lepődj meg, ha néha oda megyünk Nickkel vagy valaki mással és bizalmas dolgokról beszélünk előttetek. Igyekszünk minél több infóval szolgálni neki. Kérlek ne buktasd le. -néztem rá könyörgően -Az életével játszik. Remélem nincs zsaru gyűlöleted. -kacsintottam rá.
 
-Nincs, ne aggódj. Nem fogom kockára tenni az életét. -mosolygott vissza rám. -Köszönöm, köszönöm az őszinteségedet. -nézet rám. -Bár kell egy kis idő míg mindezt átgondolom. De ne aggódj az, hogy lefeküdtél Andreával nem fog kettőnk közé állni és az sem, hogy a zsaruknak segítesz. De kelleni fog egy kis idő.
 
-Nem akarok hazudni neked, és nem akarom, hogy titkaim legyenek előtted. Szeretlek és szeretném, ha ez a dolog működne.
 
-Igen én is.
 
-Még mindig gyűlölőm azt a nőt, aki ezt tette veled. -szólalt meg egy kis idő után.
 
-Miről beszélsz? -néztem rá értetlenül.
 
-Arra, hogy annyira összetörte a szíved, hogy még mindig keresed a darabkákat. Látom rajtad, hogy mennyire meg kell feszítened magad, ahhoz, hogy megbíz bennem. De hidd el nekem, hogy én nem fogom összetörni. Inkább szeretnék segíteni összerakni. -mosolygott ő is rám, majd felém hajolt és adott egy puszit a homlokomra. -De ideje vissza bújnod az ágyba és pihenni. -nézet rám dorgálóan.
 
-Te is vissza bújsz velem? -kérdeztem kacéran.
 
Hitetlenkedve rázta a fejét. Ez pont nem segít neki abbéli törekvésében, hogy átgondolja a dolgokat. De szerettem volna, ha még maradna. Még magamnak sem mertem beismerni, hogy biztonságban érzem magam mellette. És ilyen velem már rég történt meg. Végül beleegyezően bólintott egyet.
 
-És mi a helyzet a bandatagok párjával? -kérdezte, mikor már az ágyban feküdtünk.
 
-Általában semmi. Persze ha az illető magasabb pozíciót tölt be az adott bandában akkor azok, akik vele azonos rangban vannak számon kérhetik. De ez sem nagyon szokott megtörténni. Mert, ha valaki elkezdi, akkor a többiek is nekiállnak. Azt pedig senki nem akarja.
 
-Számon kérhetik rajtad, hogy kivel vagy együtt?
 
-Igen, számon. Bár nem számítok teljes embernek, sikerült olyan pozíciót kiharcolnom, ami tiszteletet kelt az emberekben. És a bandában néhány fejes igen is tudomást vesz rólam. Például ott van Nick. Ő egy kisebb banda feje. Soha nem tett megjegyzést arra, hogy kivel vagyok együtt. Habár ez egy számomra is ismeretlen terep még a gyakorlatban. Mert nem voltam együtt senkivel, már jó ideje. Azt pedig egyáltalán nem firtatják, hogy kivel voltam néha együtt.
 
-És kivel voltál? -fordult felém kíváncsian.
 
-Biztos, hogy most akarod ez? -kérdeztem fáradtan. Mire elmosolyodott, adott egy puszit az orromra majd az oldalára fordult.