Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
Még egy szenvedélyes csókot váltottak, majd visszamentek a többiek közé.A vendégek egy kis...
kortárs, epika, próza, novella, elbeszélés
Mindketten nagyon izgatottak és boldogok voltunk. Korán kimásztunk az ágyból, mert előző este...
kortárs, epika, próza, elbeszélés, novella
kortárs, epika, próza, novella, elbeszélés
Friss hozzászólások
Ayako: Nekem is tetszett
2018-08-20 13:55
annam26: Köszönöm :)
2018-08-17 15:33
annam26: Igazán egyedi történet, tetsze...
2018-08-17 15:10
Ayako: Szerintem nagyon jó
2018-08-17 01:11
Ayako: Nagyon jó
2018-08-17 00:46
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

Életem alakulása 3. rész

Ő
 
Mindenki azt mondja, hogy véletlenek nincsenek. Hogy mindennek van valami oka. Ez az ok pedig rejtve van előttünk mindaddig míg el nem jő az ideje, hogy megtudjuk. Azt hiszem én értem, miért pont ő az én véletlenem, és hogy mi a célja ezzel az univerzumnak. Az, hogy megmutassa, mindenkinek van valamilye vagy valakije, akit mindennél jobban szeret. Még a saját életénél is.
 
Az első találkozásunk a klubban volt. A hely tele volt emberekkel, akik szórakozni jöttek. Én pedig a tömeget figyeltem, hogy ha baj adódna segíteni tudjak vagy közbe tudjak lépni. Épp a bárpultnál állt és italt rendelt magának. Mint általában, most is végig mértem minden jelenlévő hölgyet, de mivel aznapra az utcára voltam beosztva így nem sok időt tölthettem azzal, hogy őt nézem. De már ekkor felkeltette az érdeklődésemet, és ez ez után sem hagyott nyugodni. Aznap szerencsére egy nyugisabb estét kaptunk ki, így nem kerültünk össze senkivel, de mire visszaértünk a klubba, már nem volt ott. Sokszor láttam még a klubban, azt hiszem ott kezdett dolgozni, de nem találkoztam vele személyesen, így valószínű, hogy csak ideiglenesen dolgozott nálunk és semmibe nem avatták be. Nem mintha bárkit önként és dalolva beavatnának minden mocskos kis részletbe.
 
¤¤¤
 
Reggel kaptam egy telefont, hogy amint tudok menjek be, mert a Főnök beszélni akar velem. Így amint felkeltem egyből mentem a klubba, hogy találkozhassak vele. A klub nappal nagyon magányosnak tűnt. Hiányzott belőle az élet és az emberek. A Főnök a hátsó kis irodában volt, kopogtatásomra azonnal kiszolt, hogy mehetek. Meglepő módon most nem volt senki vele, pedig általában minden hülyeséggel a nyakára másznak. Nem is tudom elképzelni, hogy hogyan képes türelmesen mindezt végig hallgatni. Mikor kinyitottam az ajtót és meglátott, elmosolyodott.
-Már azt hittem nem is jössz. Mi tartott ilyen sokáig? - kérdezte kihívóan. És jobb szemöldökét enyhén megemelte, amitől az egész lénye valami felsőbbséges erőt kapott.
-Nos, valamikor aludnom is kell, ha már az éjszakáimat neked adtam. - válaszoltam neki mosolyogva. Szokásos fekete farmer fekete ing szerelésem volt rajtam, míg ő egy lila selyem inget vett fel a fekete szoknyája fölé. Ezzel is hangsúlyozva, hogy itt ő a főnök, nyakában pedig a banda jelképe lógott.
-Sajnálom, hogy ilyen korán ki kellett ráznom az ágyból, de meg kell beszélnünk az éjszakai munkákat. Ugyanis Nick tegnap este lebetegedett és kell valaki a helyére. Tudom, hogy azt mondtam, hogy nem foglak bent tartani, de szükségem van valaki megbízhatóra és strapabíró személyre idebent. Erre pedig te vagy a legalkalmasabb személy. Tehát elvállalod?
-Még szép, hogy nem. - válaszoltam neki mogorván, mert nem tetszett, hogy idebent akar tartani. Annak ellenére, hogy megígérte, hogy nem fogja.
-Tudom, hogy nem tetszik. Tudom, hogy szeretnél kint lenni, mert úgy érzed, hogy odakint nagyobb szükség van rád és hogy ott jobban tudsz vigyázni az emberekre, de ha nincs valaki normális idebent, akkor kitör a káosz és mindenki azt fogja hinni, hogy azt tehet, amit csak akar. Vállald el kérlek, csak addig amíg Nick nem lesz jobban. Utána mehetsz ki, max 1-2 hét.
-Rendben, de akkor áruld el, hogy hogy állunk az oroszokkal. - egyeztem bele, mert végül is igaza volt. Valamint magától úgysem beszélt volna arról, hogy hogy áll a helyzet.
-Köszönöm. De utálom, hogy mindig tudod, hogy mi az, amin agyalok. - mondta és fáradtan dőlt hátra a székében, mint aki egy csatát megnyert volna, de még egy hátra lenne.
-Végül is ez a dolgom vagy nem: Hogy mindig tudjam mi folyik a fejedben. Nos, hallgatlak.
-Ennél azért sokkal több a dolgod. Az igazság az, hogy az oroszok szeretnék, ha eltűnnénk innen. Nem tetszik nekik a jelenlétünk és persze az sem, amit csinálunk. Hétvégén lesz egy tárgyalásunk. Szeretném, ha te is ott lennél a tárgyaláson. Hallani szeretném majd a véleményedet. Amúgy is te kezdted ezt az egészet és amolyan helyettes vezető vagy itt.
-Az lennék?
-Nos, mivel már kivívtad az embereim bizalmát és tiszteletét és hallgatnak rád, így igen, az vagy. Viszont ezt az oroszoknak nem kell tudnia, ezért amikor velem jössz testőrt fogsz játszani. Megértetted? Nem lesz semmilyen hősködés meg menőzés. Nekem egy szikla szilárd testőrre van szükségem.
-Rendben, ebben benne vagyok. - feleltem – Most már mehetek?
-Még nem, van még valami. Attila járt itt nem olyan rég. Azt mondta, hogy küldjelek el az edzőterembe, mert már rég nem dugtad le a képedet.
-Attila ide jött hozzád? - kérdeztem meglepetten. Ugyanis Attila volt az egyetlen, aki nem beszélt itt senkivel, max velem, de mi is inkább edzettünk sem, mint beszélgettünk volna. Ugyanis ő volt az edzőm mióta megmentettem az életét és magamhoz vettem. Bár fura egy két méter magas és száz kiló tiszta izom férfira azt mondani, hogy magamhoz vettem, de mindegy, valahogy mégis így történt. A bandában nem szerették őt, ugyanis régen az oroszoknak szolgált, de egy el nem végzett munka miatt lelőtték és kitették az utcára meghalni. Akkor szedtem össze és hoztam el a dokihoz, hogy mentse meg nekem. És ő azóta a tanárom.
-Igen, én is ugyanígy meglepődtem, de tudod aggódik miattad. Szerinte még mindig nem vagy elég felkészült és a vérmérsékleteddel is problémák vannak. Aggódik, hogy esetleg nehogy egy szegény szerencsétlen részeg fején töltsd ki a mérged.
-Ugyanmár, képes vagyok féken tartani magam. - méltatlankodtam - De tudod mit, te vagy a főnök. Szóval akkor, ha elengedsz, végre meglátogatom és levezetem rajta a feszültségem. - válaszoltam megadóan. És amúgy is szükségem van már egy kis edzésre, mert otthon nem tudok senkivel sem megküzdeni. Kezdem úgy érezni, hogy elpuhulok.
 
¤¤¤
 
Néhány órával később az edzőteremben Attila előtt álltam pár méterre és arra vártam, hogy mikor támad. Olyan érzésem van ilyenkor mikor azt várod, hogy egy két ajtós barokk szekrény mikor ugrik neked. Attila pont úgy nézett ki, mint a filmekben a kopasz testőrök. Láttam, ahogy megmozdul, de mégsem bírtam kitérni az első ütése elől, így hamar a földön kötöttem ki. Őt ez egyáltalán nem tántorította vissza és elindult felém. Megvártam míg elég közel jön, majd kirúgtam felé fekvésből. Sikerült eltalálnom a térdét, amitől kissé megtántorodott. Majd felugrottam és fejbe rúgtam. Amit annyira nem díjazott és a következő rúgásnál kirántotta a lábam. Így megint a földön kötöttem ki. Fél órával később döntetlenben kiegyezve indultunk meg a nyújtó padok irányába. A következő órát edzéssel töltöttük. Mire végeztünk, mindketten leizzadtunk és én már csak a zuhanyzásra vártam, de Attila még beszélni akart velem.
-Szóval sikerült rávennie, hogy maradj bent a következő időkben? - kérdezte.
-Ezt úgy mondod, mintha tudnál valami olyat, amit én nem. - válaszoltam neki, enyhén felhúzott szemöldökkel – Elárulod, hogy miről van szó? Mert gondolom nemcsak egy lebetegedett testőrről.
-Igazság szerint semmit sem tudok, csak annyit, hogy szükségük van rád bent a bárban.
-Tehát nem mondhatod el vagy nem is akarod elmondani?
-Jót fog tenni neked egy kis benti pihenés. Úgyis jönnek a hideg idők. Nem akarjuk, hogy a végén még megfázz.
-Mi lett a tanmeséiddel, ide nem találtál valami frappánsat? - élcelődtem vele.
-Úgy gondoltam, ma megleszel egy tanmese nélkül. De ha szeretnéd lesz, majd legközelebb kettőt is kapsz. Hátha abból megérted a lényeget. - válaszolta mosolyogva. Majd elindult az öltözők felé, én pedig csendben követtem. Biztos voltam benne, hogy valami más oka is van annak, hogy be lettem paterolva a bárba, nem csak az, hogy Nick lebetegedett. De ki tudja, nehéz eldönteni náluk, hogy minek mi az igazi célja.
 
¤¤¤
 
Este a bárban sétálgattam a vendégek között. Kerestem a potenciális bajkeverőket, akiket majd az este folyamán ki kell dobnom. Nem szerettem itt bent lenni, mert kint nagyobb szükség lenne rám, de mindegy parancs az parancs. Egyébként sem szeretnék ujjat húzni a főnökkel. Így hát bejártam az egész helyet, biccentettem az itt dolgozóknak, rámosolyogtam a lányokra és mentem tovább. Néhány lány szeretett volna meghívni magához, de most visszautasítottam őket, mondván majd máskor. Úgysem megyek sehova. Aztán elindultam a bárpult felé, hogy magamhoz vegyek egy kis frissítőt. Közben azon merengtem vajon kit találok ott, ha Anikót, akkor biztos nem szabadulok egy könnyen, de Beával sem járnék jobban. Nőcsábász hírében állok és tény, hogy sok az egyéjszakás kaland az életemben. Jó, igazából csak az van, de a lányokkal néha nehéz ezt elfogadtatni. Meglepetésemre viszont egy számomra ismeretlen nő állt előttem és nézett rám kíváncsian, hogy mit adhat. Ő volt az a lány, akit már párszor végig mértem, de még nem volt alkalmam beszélni vele.
-Ó helló kedvesem, egy üveg ásványvizet szeretnék. - mondtam mosolyogva.
-Ásványvíz? - kérdezte meglepetten - Tudod, nagyon kevesen jönnek ide azzal, hogy ásványvizet innának egy bárban.
-Valóban? - kérdeztem vissza, miközben azt figyeltem ahogy előveszi a kívánt italt - És mit szoktak akkor inkább itt inni, vagy mit ajánlasz nekik vagy nekem?
-Hmm, én a vodkát szeretem naranccsal, de nem tudom, hogy a te igényeidnek ez megfelel-e.
-Más körülmények között azt is meginnám, de mivel dolgozom és munka közben nem iszunk, így ezt most ki kell hagynom sajnos. Szívesen meghívnálak rá viszont egy másik alkalommal, amikor egyikünk sem dolgozik. - mondtam neki kedvesen.
-Akkor talán egy mási alkalommal. - azzal odaadta az üveget, én pedig az árát meg egy kis jattot. Viszont mivel még nem voltak sokan, főleg nem a pultnál, így engedélyeztem magamnak még egy kis időt az ismerkedésre.
-Szóval, azon gondolkozom, hogy vajon minden vendéggel ilyen kedves vagy a munkád miatt vagy másról van szó? Mert ugye tudod, nem vagy köteles mindenki flörtölését fogadni attól, hogy pultos vagy.
-Hm, szóval ez flörtölés lett volna? - kérdezte kihívóan. - És egyébként is miből gondolod, hogy csak azért fogadtam a te „flörtölésedet", mert ez a munkám. Másért a lányok nem tehetik ezt?
-Reménykedtem benne, de ki tudja a mai világban. Reméltem, hogy nem a hírem volt az, ami megrémített és amiatt volt ez a reakciód. - mosolyogtam rá.
-Híred, neked van híred? Akkor gondolom jó lesz vigyázni veled, nem igaz? Gondolom az a fajta lány vagy, aki minden bugyit megkap, amit csak akar.
-Olyannak tűnők? Talán ki kéne próbálni az elméletedet. - mondtam a szemébe nézve és enyhén felé hajoltam, Ő állta a tekintetemet és szintén felém dőlt egy kicsit.
-Zaklat ez a nő? - szólalt meg egy ominózus férfihang a hátam mögül. Így hát visszább húzódtam, de a tekintetemet még mindig nem vettem le a lányról.
-Nem, egyáltalán nem. - válaszolt neki - Mit csinálsz itt?
-Aggódtam miattad, és nem alaptalanul, hiszen ahogy látom, máris rád vetette magát ez a nőszemély. - mondta nem kis utálattal a hangjában.
-Szerbusz András, én is örülök, hogy láthatlak. Mi szél hozott téged erre? - kérdeztem anélkül, hogy rá néztem volna. Majd még mielőtt mondhatott volna bármit is a kezemet nyújtottam a pult felé, hogy végre bemutatkozzam a lánynak, illetve megtudjam, hogy őt, hogy hívják. Ő is felém nyújtotta a kezét, de ahelyett, hogy kezet fogtam volna vele, a kézfejét felfelé fordítottam és leheltem rá egy apró csókot – Roze vagyok, örülök, hogy megismerhettelek. -mondtam mosolyogva.
-Kata - válaszolta meglepetten, majd ő is elmosolyodott.
-Bocsáss meg nekem Kata, de most mennem kell, viszont az italt majd behajtom. – azzal megfordultam és még egy pillanatig végig mértem Andrást. Szokásos farmer kabátja és farmerja volt rajta, a haja rendezetlenül hosszan lógott a nyakára. És hihetetlenül ellenszenves feje volt, bár lehet, hogy csak nekem. Majd elindultam a tömeg irányába, ahol néhány hangosabb férfihangot hallottam. Mindig vannak olyanok, akik méltatlankodnak, amiatt, hogy a lányokat kurvának nézik és olyan dolgokat várnak el tőlük, amiket egyáltalán nem kell megtenniük. Így az itt bent őrködőnek is megvan a feladata. Ő vigyáz bent a lányok épségére, és hogy senki se tudja molesztálni őket. Aznap este már nem volt időm visszanézni Katára, de nem baj. Tudtam, hogy ő nem megy innen sehova és én sem egy ideig. Bár a tény, hogy András ismeri és ezt még fel is hozza előttem, zavart. Ugyan melyik beépült zsarunak lenne az a célja, hogy lebuktasson egy másik zsarut. Már többször hozott be zsarukat, de eddig egyik sem maradt túl sokáig, mondhatni el-el tünedeztek. Aztán már csak a halálhírükről értesültünk. Az, hogy Katát ennyire nyíltan a tudtunkra hozta, nem jelenthet jót Katának. De ha elkezdek most azon gondolkodni, hogy hogyan húzhatnám ki a csávából, akkor átlépném a hatásköröm. De mégsem hagyhatom, hogy ő is a többiek sorsára jusson. Mindegy, idővel úgyis rájövök, hogy mi a terve Andrásnak.



Kata lakása
 
-Mégis mi volt ez az egész? - kérdeztem Andrást dühösen. Hiszen majdnem lebuktatott, sőt talán sikerült is neki. Mégis mi a fenét képzelt. - Mi a fenét képzeltél!
-Megmentettelek attól, hogy te is a többiek hibájába ess. Tudod te, ki volt az a lány?
-Egy kidobó. - csattantam fel.
-Hah, kidobó. Jó vicc. Ő a banda helyettes vezetője. Ha valakivel baj van, akkor őt hívják, hogy elintézze. Az utcán csak Fekete Angyalnak hívják. És az angyal nem a kedvességéből fakad hanem abból, hogy halált hoz bárkire. - válaszolta dühösen és enyhén sértetten.
-Akkor sem kellet volna ilyen kihívónak lenned. Miért nem kedvel téged? - kérdeztem beletörődően.
-Mert ő mindenkivel ilyen, akinek nincs puncija. Neked van, és meg is akarja szerezni. Ez neki egy kibaszott játék.
-Tehát tőle lehet információkat szerezni?
-És azt mégis, hogy képzeled?
-Te mondtad az előbb, hogy meg akar szerezni. Hátha beszél is közben.
-Hmm, ez még jó ötlet is lehet. - válaszolta elgondolkodva. - Rendben hagyd, hogy megszerezzen téged és szerezz közben információkat. – mondta, majd elment.
Nem bántam, szerettem volna gondolkodni a hallottakon. Vajon tényleg ilyen könnyen félre ismertem volna. Bár igaz, nem sokat beszélgettük, de még sem gondolnám róla, hogy gyilkos. Az ember soha nem tudhatja. Azzal nekiláttam utána nézni a dolgoknak, amiket eddig megtudtam. Azt tudtam az elején, hogy nem lesz egyszerű dolgom ezzel az üggyel, hiszen már most három rendőr meghalt előttem. De hogy ilyen gyorsan összefutok azzal, aki a halálukat okozta, azt nem hittem volna. És innentől kezdve nehéz lesz nem arra koncentrálni vele szemben.
Bár azok az elragadóan kék szemek. És az a rejtélyes megjelenés. Nem eshetek bele egy bűnözőbe, aki ki akarja oltani az életem. Az nem lehet.
Hogy eltereljem a figyelmemet inkább elmentem lezuhanyozni, hogy aztán lefekhessek. Hosszú nap volt a mai és holnap is ilyen hosszú lesz. Valamint holnap ki kell találnom, hogy mihez kezdek azzal a lánnyal.
Folytatások
387
Itt a történetem következő része. Jó olvasást :)
582
Ismét érkezem egy résszel, jó szórakozást :)
Hasonló történetek
3096
A fehér mezes New Yorki csapat védvonala mögül előretört ez a viszonylag magas kb. 180 cm magas leomló barna hajú lány. Arcán néhány piros folt volt. A meze karja felszakadt és a térdét is lehorzsolta egy esés következtében...
3125
Egy fiatal huszonöt-hat éves fiú lépett be. Kissé nyomott volt az arca és elég cingár volt, de Susan próbálta a jó tulajdonságait nézni. A fiú mellé ült és félresöpörte a lány haját. A nyakát majd a vállát kezdte csókolgatni. Kezeivel a lány hasát simogatta és néha betévedt a topp alá is...
Hozzászólások
Még nincsenek hozzászólások
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: