Connie 4. rész

- Most mondd azt, hogy két lány csak és kizárólag akkor vált csókot, hogyha valamiféle vonzódás van közöttük! Mondd ezt és esküszöm, hogy kimegyek veled a WC-re!
- Lányok, lányok… Fiatal az este. Ráértek még ezzel. – szólt közbe Ryan.
- Igaz. Most még én sem töröm a fejemet semmi ilyenen. – mondta Alex eltűnődést tettetve.
- Legalább ne hazudj... – csattant fel Tiny. – Te állandóan…
- Ilyenkor mindig olyan kicsinek és jelentéktelennek érzem magam. – mondta Blake. – Mintha lassan összemennék egy kicsi kis buborékká, aztán szétdurrannék.
- Hála az égnek. – mondta Al megkönnyebbülten. – Azt hittem, hogy csak én vagyok ezzel így.
- Srácok… üdv a klubban. – jegyezte meg Tanner szolid mosollyal az arcán.
- Van egy ötletem! – szólalt fel Peg.
- Hajfestés? – kérdezte Cassie gunyorosan.
- Haha… Nem. Tegyük próbára Alexet és Zoeyt. Pontosabban… kössünk fogadást. Vagyis legyen ez egy verseny. A lényeg az, hogy minél tovább meg tudd fékezni, elszabadulni akaró vágyaidat. – Peg hatalmas színész volt… mindig belevitt egy kis pluszt a hangjába és gesztikulált mellé, mi meg nevettünk rajta. – Szabályok a következőek: Első szabály: A versenytársat nem lehet ingerelni. Második: Bármilyen nemű fizikai kontaktus számít. Harmadik: Ha hajnali 3 előtt elhagyod a helyiséget, akkor vesztettél. Negyedik: Ahány pohár eléd kerül, annak a tartalmát le kell gyűrnöd. Ötödik: Aki ma este nyer, tehát semmi „Wc-s dolog”, meg „úgy csináljuk, hogy a többiek ne lássák”, az a fogadási pénz felét megkapja. Induljon a játék! Hölgyeim és uraim, tegyék meg tétjeiket. Önök szerint melyik gyönyörű hölgy lesz a nyertes?
- Rám nem akartok fogadni? – kérdezte Blake viccelődve.
- Blake. – fordult felé Tiny, miközben Peg a téteket bonyolította. - Ha te beszállsz a játékba, mindenki rád fogad majd, mert úgyis te nyernél. Úgy nem izgi. - mindenki egyetértően bólogatott.
- Ezt sértésnek vettem…
- Nem hivatalosan viszont játszhatsz. Célozd meg Ryan-t! – kacsintott rá Babbie. Nem véletlenül mondta ezt, már nagyon sok ideje próbáltuk összehozni őket, de soha nem úgy alakultak a dolgok.
Cassie-n, Tiny-n és Ryan-en kívül mindenki Alexre fogadott. Sejthették, hogy aznap este nem akarom visszafogni magamat. Persze azért eleinte még meg tudtam fékezni az indulataimat.
Rengeteget ittam. Alexnek és nekem is fizetett mindenki, fejenként legalább egy felest. Az események nagy része kiesett, arra viszont tisztán emlékszem, hogy rám jött a táncolhatnék. A férfiak éppen az anális szex részleteit ismertették velünk, én meg, mint akibe villám csapott, felpattantam az asztaltól, odamentem a pultos csajhoz, akivel egyébként jóban voltam, igaz a nevét nem tudtam, és megkértem, hogy rakjon be egy pörgős számot, mert nekem táncolnom kell. Ő csak nevetett, de eleget tett a kérésemnek.
Nem voltak túl sokan a kocsmában, de a terembe, amit magunknak béreltünk ki, kezdtek egyre többen betérni. Talán azért, mert elég hangulatos szobácska volt. Néhány UV fénycső és egy-két fotó a falon képes volt arra, hogy odavonzza az embereket.
A következő dolog, amire emlékszem az az, hogy mindenki táncol és énekel, vagyis inkább ugrál és vernyákol, Alex pedig kerülve a feltűnést odajön hozzám. Kétszer is körülnézett, mielőtt közelebb hajolt és elkezdett kiabálni a fülembe.
- Legyen ez ajándék tőlem, de csak azért, mert hiányozni fogsz! – mire felfogtam, hogy mit is mondott, ő már Tiny-val és Cassie-vel táncolt, de nem is akárhogy! Majd egy kis idő után a hátsó kijárat felé vették az irányt mindhárman. Elmosolyodtam és körbenéztem, mígnem találkozott a tekintetem Peg-ével, aki csak elismerően bólogatott és elkezdett torkaszakadtából ordibálni, hogy meg van a nyertes. A teremben lévő, számunkra ismeretlen emberek is elkezdtek sikítozni, számomra érthetetlen okból…
Nem sokkal ez után éreztem, hogy valami folyik, végig a hátamon. Persze sejtettem, hogy valamelyik ügyes leöntött valami löttyel. Egy csöppet sem zavart, úgyhogy a pulthoz verekedtem magamat, vettem egy kancsó sört, megkerestem Lena-t és megkértem, hogy töltse a számba az edény tartalmát, mert én most annyira jól vagyok, hogy megiszom az egészet. Szegény Lena kínjában csak röhögött, majd engedelmeskedve nekem lábujjhegyre pipiskedve elkezdte a vízilónyira tátott számba önteni a folyékony kenyeret. Mit nem mondjak, nem volt könnyű feladat gyorsan nyelni és nem megfulladni közben, így a folyadék nagy része megint a ruhámon végezte. Erre persze a kis csapatunk jó néhány tagja odagyűlt és elkezdtek éljenezni, majd, mint akiket összekötöztek, egymásnak nyomulva táncoltunk. Valamiért mindig Lena közelében maradtam és élveztem, ahogy idióta képet vágva majomkodunk egymásnak. Hihetetlenül jól éreztem magamat, mindenkit imádtam és nem érdekelt semmi. Valami beteg trap számot nyomtak be, amikor elkezdődtek az izgalmas dolgok. Elkezdtem nyomulni Lena-ra, egymásnak simulva vergődtünk és meglepődtem, hogy nem állít le. Peg közelebb jött hozzánk és a szétázott gatyám zsebébe nyomta a nyereményemet. Valamivel később kihívtam Lena-t egy cigire. Útközben összefutottam Al-el, aki éppen megpróbálta rávenni Tanner-t, hogy próbálkozzon be egy sráccal, akit Al valamikor bemutatott nekünk, de a nevére nem emlékeztem. Végül nagy nehezen kinyomultunk a tömegből és sikerült friss levegőhöz jutnunk, hogy végre befüstölhessünk a tüdőnknek. Senki sem volt annál az ajtónál rajtunk kívül, így nyugodtan beszélgethettünk és röhöghettünk minden hülyeségen.
- Annyira szeretnék most meztelenül rohangálni! Komolyan mondom. Ennél jobban csak nagyon kevés dologra vágyom! – mondta Lena, én pedig nem tudtam megállni nevetés nélkül.
- Én teljesen benne vagyok! Abszolút! – mondtam és elkezdtem levenni a felsőmet.
- De ne itt! Ne az utca közepén! Ki tudja milyen perverz alakok kukkolnak valamelyik bokorból. – halkan megjegyzem, hogy egy nagyon is elhagyott sikátorban álltunk…
- Akkor mégis hol?
- Odabent…? – a következő kép, amire emlékszem az az, hogy bugyiban és melltartóban nyomulunk vissza a tömegbe. Utólag visszagondolva nem voltunk normálisak. Jó páran örültek a lenge öltözékünknek, de minket ez egyáltalán nem érdekelt. Ugráltunk és csápoltunk, mintha a világ legnagyobb fesztiválján lettünk volna. Emellett pedig eszembe jutottak az annak idején Lena-val töltött éjszakáim és úgy éreztem, hogy nem tudok uralkodni magamon. Beindította a fantáziámat az, hogy néha hozzám ért a bőre, meg az, ahogy alkalomadtán rám vigyorgott. Egyszer csak azon kaptam magamat, hogy megragadom a kezét és ráncigálom kifelé a tömegből a hátsó kijárathoz. Alig értünk ki, én már a falhoz nyomtam és vadul csókolgattam mindenhol.
- Menjünk fel hozzám! – lihegte két csók között. Előszedtük a ruháinkat a kuka mögül, ahova elrejtettük, magunkra dobtuk és kézen fogva rohantunk jó néhány háztömböt magunk mögött hagyva, míg végül elértük Lena lakását. Szerencsénkre az elsőn lakott, úgyhogy nem kellett sokáig türtőztetnünk magunkat. Berontottunk a lakásba, de nem jutottunk el a hálószobáig. Ruhátlanul simultunk egymáshoz a padlón. Az ajkait csókolgattam, közben a kezem a mellére tévedt és finoman markolásztam őket. Áttértem a nyakára, amitől teljesen kikészült, a hajamba túrt és halkan felnyögött. Tudtam, hogy majd megőrül azért, hogy lejjebb haladjak és szándékomban is állt. Adtam egy csókot az alsó ajkára és kicsit eltoltam magam, hogy a szemébe nézhessek. Biztos akartam lenni abban, hogy akarja ezt. Szinte ragyogtak a szemei. Egy pillanatra lefagytam, elöntött egy furcsa érzés. Valahol mélyen ordított bennem egy hang, még pedig azt, hogy minél hamarabb folytassam, amit elkezdtem. De nem ment. Mielőtt kimondta volna már tudtam, hogy mire gondol.
- Szeretlek…- suttogta. NE! Kérlek ne… minden egyes porcikám tiltakozott az elhangzottak ellen. Leblokkolt az agyam. Végül valahogy rászántam magamat és legördültem róla. Mellé ültem, percekig csak mereven bámultam magam elé. Egy utolsó senkinek gondolom magamat a miatt, amit ezután tettem, de úgy hittem, hogy nincs más választásom, úgyhogy felálltam, felöltöztem, miközben ő elkezdett sírni, és elindultam az ajtó felé. Nagyon fájt, hogy ezt teszem vele, de nem akartam kínozni. Úgy gondoltam, hogyha maradok, elhiszi, hogy lehetne valami. Márpedig azért még jobban utáltam volna magamat, mert olyan fájdalmat okoztam volna neki, mint amit Chloe okozott nekem éveken át. Erre nem lettem volna képes. Mintha citromfacsaróba nyomták volna a szívemet, amikor utánam szólt zokogva. – Kérlek, ne hagyj itt! Ne menj el! Sajnálom… - rohantam le a lépcsőn, ki az utcára és meg sem álltam a Hosszúlépésig. Páran még ott voltak a csapatunkból, tőlük könnyekkel és hosszú ölelésekkel búcsúztam el, mintha mi sem történt volna pár perccel azelőtt és mindenkinek megígértem, hogy feltétlenül felhívom majd őket.

Mennyi mindent megélhetett az a villanyoszlop… hányszor támaszkodtam neki, cigivel a számban egy-egy érzéki kaland előtt. De most korántsem voltam olyan jó hangulatban, mint régebben.
Kezdett világosodni. Az ég alján egy vöröses-sárgás sáv jelezte, hogy a Nap, az áldott Napunk, nem sokára megmutatkozik. Néhány madár csiripelt valamelyik kertben, az utcák kihaltak voltak, egy-két ember volt csupán a környéken, csendben kullogtak haza az átbulizott éjszaka után. Hűvös hajnali szellő fújt, messzire szállítva a cigim füstjét. A ruhadarabjaim még mindig nedvesek voltak és bűzlöttek az alkoholtól, úgy nézhettem ki, mint egy hajléktalan és úgy is éreztem magamat… Elővettem a mobilomat és tárcsáztam egy telefonszámot. Mielőtt elmegyek, még be kell hajtanom egy tartozást egy kedves ismerősömön. Ötször csengett ki, mire felvette a telefont.
- Jó reggelt, Életem! Szükségem van rád!
- Ugye most csak viccelsz? – elmosolyodtam, ahogy meghallottam a hangját. Rekedtes volt és kifejezetten fáradt hang. Viszont még így is ugyanolyan szexinek találtam, mint egy évvel ezelőtt. – Hajnali négy múlt… nem lehetne máskor?
- Nem. Ez nem várhat.
- Akkor igyekezz, mielőtt visszaalszom!
- Húsz perc.
- Mi van?
- Gyalog vagyok.
- Nem érdekel… Igyekezz! – kinyomta a telefont, én pedig megint rágyújtottam. Az volt az utolsó előtti szálam. Leültem a járdaszegélyre és a hátamat továbbra is a villanyoszlopnak támasztottam. Egyetlen dologra vágytam. Arra, hogy valaki őszintén megöleljen, nyilvánvaló szándékokkal, komplikált érzések nélkül. Szerettem volna végre megnyugodni valakinek a karjaiban, anélkül, hogy azon kellene rágódnom, hogy vajon neki ez mit jelent. Tényleg csak erre vágytam; egy kis nyugalomra.
Támadt egy hülye ötletem és a parázsló cigi csikket a kézfejembe nyomtam. Fájt, de közben valamiért jól is esett… Eldobtam a csikket és figyeltem a kezemet, ahogy elkezd megjelenni a kis piros kör.
Még égtek a közúti lámpák, pedig a Nap már nagyon közel volt ahhoz, hogy előbújjon. Pár másodpercre lehunytam a szememet és ez bőven elég volt ahhoz, hogy magam előtt lássam Lena tekintetét… Talán még tudnám is szerelemből szeretni, csak nem itt és nem most… Nem maradhatok csak miatta. Más kedvéért se maradnék… már megszületett a döntés a fejemben… el kell mennem… Nincs más választásom, ugye?
Rápillantottam a mobilom kijelzőjére; húsz perc telt el a hívásom óta. Még vártam hét percet, felálltam, otthagytam a villanyoszlopot és a kapuhoz léptem. Halkan kinyitottam és elindultam a házhoz vezető, kikövezett úton. Az ajtó előtt vártam még egy kicsit, aztán bekopogtam.
- Mi a fasz tartott ennyi ideig?
- Szerinted mégis mi? Persze… nyilván itt vagyok már fél órája, csak imádom, amikor felhúzod magadat, ezért megvárakoztattalak…
- Amilyen idióta vagy, kinézem belőled. – beinvitált a házba
- Egyébként én is örülök, hogy ismét találkozunk. – mondtam mosolyogva. Levettem a cipőmet és a fürdőszoba felé vettem az irányt. Pár perc alatt lezuhanyoztam, kimentem a hálószobába, egy szál törölközőben levetettem magamat Karen ágyára, amíg ő a konyhában kávét főzött.
- Miért jöttél? – kérdezte, amikor belépett a hálószobába. Egy combközépig érő póló volt rajta, leült az ágy szélére és iszogatta a fekete löttyét, amit nem neveznék kávénak, ugyanis borzalmas kávét főzött és tudott is róla, de azt mondta, hogy ő így szereti.
- Szerintem kitalálod.
- Azt hittem, hogy azzal már felhagytunk. Ha jól emlékszem te mondtad, hogy eleged van a baszópajtiságunkból és legyünk inkább csak simán pajtik…
- Azt viszont te mondtad, hogy néha-néha azért még mókázhatunk együtt. Én pedig bele is egyeztem.
- És miért pont most?
- Azért mert elmegyek innen. Pár napon belül.
- Értem. Hát jó, akkor legyen ez tőlem búcsú ajándék. – lerakta bögréjét az éjjeliszekrényre, felült mellém az ágyra, adott egy csókot és elkezdte levenni a pólóját.
- Másra akartalak megkérni… - megállt egy pillanatra és kérdően nézett rám.
- BDSM-re gondolsz vagy mi? – kérdezte megvető mosollyal.
- Nem… csak beszélgetni akartam és reméltem, hogy meghallgatsz.
- Komolyan? Hát ez vicces… soha sem voltál valami nagy beszélgetős típus… és én sem vagyok az.
- Csak hallgass meg.
- Most egy kicsit csalódott vagyok. Nem hiszem, hogy hozzám kellett volna jönnöd… nekem ez most nem fog menni.
- Akkor felejtsd el… csak kötözz ki és csinálj velem azt, amit akarsz. – tényleg ki kötözött és olyan gyönyörben részesített, amilyet már régóta nem tapasztaltam. Aztán eloldozott és viszonoztam a szívességét. Arra az időre a figyelmes csókjai elfeledtették azt, amiért odamentem. Nem emlékeztem, hogy máskor is ennyire élveztem volna, őrületes volt. Egy kicsit féltem, hogy valakit a szomszédban felvernek a sikolyaink, persze ha éppen egy elképesztő orgazmust élsz át, jobb esetben a szomszédok érdekelnek a legkevésbé. Órákig elvoltunk, míg végül egymás karjaiban aludtunk el. Úgy hiszem, hogy nyugodtan kijelenthetem; megkaptam azt a törődést, amire vágytam, még ha nem is olyan formában, mint ahogy gondoltam, hogy szükségem van rá.
Nyolc óra volt. Mondhatni vidáman sétáltam hazafelé, néhány Karen-től kölcsönkért cuccban. Lassan minden és mindenki felébredt, beindult az élet, kinyitottak a boltok, emberek töltötték be a járdát és a kávézókat. Jól esett a Nap melege, minden sokkal vidámabbnak tűnt. Egy-egy alkalommal elmosolyodtam, ahogy eszembe jutott Karen arca, amikor elköszöntem tőle és kijelentettem, hogy jobb lesz mindkettőnknek, ha a száját ezen túl sem használja vigasztaló beszélgetésekre.