Viktor a híres és sokszorosan kitüntetett író legújabb regényén dolgozott.Napok óta farkasszemet nézett az üres számítógép monitorral.Régen valahol azt olvasta már minden olyan történetet megírtak amit csak meglehetett írni.Ő próbált rácáfolni erre az állításra.Újabbnál újabb ötletei voltak és szorgalmasan írt.Egészen idáig mivel az ihlet egy ideje messzire elkerülte.A hideg téli estéken magányosan ült dolgozószobájában miközben a kávéscsészék elborították az íróasztalt.Mindent megpróbált,hogy folytatni tudja regényét.Relaxált,kutyát sétáltatott,éjszaka bámulta a csillagos eget de egyik módszer sem működött.Az ihlet nem tért vissza hozzá.Teljesen kétségbeesett.A regény leadásának határideje vészesen közeledett.Ha képtelen időben leadni az új regényt kiadójának az nemcsak komoly anyagi veszteséget de hatalmas presztízsvesztést is fog okozni számára.Az író mélypontra jutott.Végül egy este mikor hosszú fekete szakállát simogatta és már majdnem feladta elment a helyi kávézóba ahol a pályáját kezdte.Amikor belépett az ismerős hangulat és a meleg fények azonnal megnyugtatták.Otthon érezte magát.Az ajtó mellett rögtön megpillantotta Endrét az idős nagyhírű írót.Az idős író hosszú mozdulatokkal kevergette a kávéját jegyzetekkel teli asztalán.Évekkel ezelőtt minden nap beszéltek egymással mostanra azonban az élet hullámai messzire sodorták őket egymástól.Viktor odament hozzá és tiszteletteljesen megszólította:
-Szia,Endre zavarhatlak egy pillanatra?
A férfi felnézett és barátságosan intett,hogy üljön le.
-Mi szél hozott? Valami nyomaszt? Gondterheltnek látszol.-érdeklődött Endre.
-Elveszítettem az ihletemet.-vallotta be könnyes szemmel Viktor.-Minden módszert kipróbáltam amit csak ismerek de egyik sem segített.Tudnál tanácsot adni hogyan szerezhetném vissza az ihletemet.
Az öreg tapasztalt író figyelve hallgatta majd megszólalt:
-Tudod Viktor az írás néha nem megy könnyedén.Az ember ilyenkor hajlamos mindenféle trükköt bevetni csakhogy erőltesse a szavakat.Menj emberek közé,jegyezd fel az érdekes karaktereket,járj nyitott szemmel a világban,kövesd figyelemmel a híreket.De a legfontosabb dolog,hogy visszatérsz a szívedhez.Emlékezz miért kezdtél el írni.Mi az ami fontos számodra.Mond mikor írtál utoljára olyat amit szívből írtál?
Viktor elgondolkodott az idejét sem tudta megmondani mikor írt szívből utoljára.Kötelességből és kényszerből írt.A külső elvárásokra koncentrált a sikerekre és az elismerésekre.
-Írj szívből- folytatta Endre-Csak írd le ami belülről jön.Légy őszinte és megérinted az olvasók lelkét.Hengereld le őket.Egyedi vagy a világon a legjobb író.Soha nem született eddig hozzád hasonló emberi lény és soha nem is fog születni.-fejezte be mondandóját Endre.
-Biztos vagy bennenha szívből kezdek el írni akkor visszatér az ihletem?
-Ne viccelj én már 60 éve ezzel a módszerrel írok.
Az idős író nevetve kortyolt kávéjából.Viktor megköszönte a tanácsokat főleg az utolsóért volt nagyon hálás.
Hatalmas önbizalommal foglalt helyet az egyik sarokasztalnál.Üres papírokat vett elő és tollat ragadott.Nem gondolkodott azon,hogy tökéletes legyen csak leírta azt ami a szívébőp jött.Ahogy az első sorok megszülettek érezte,hogy visszatér hozzá az ihlet.Nem győzött eléggé hálásnak lenni Endrének.A kàvézó megtelt a papír sercegésének hangjával.
Néhány napon belül sikerült befejeznie új regényét .A mű hatalmas sikert aratott.A könyvet vitték mint a cukrot.A dedikálásokon hosszú tömött sorban álltak az emberek.A kritikusok nem győzték méltatni Viktort.Élete legjobb regényét írta meg amivel rövidesen elnyerte az irodalmi Nobel-díjat.Viktor tovább írt nem volt megállás.Most már szívből írt.Megtanulta ez az ami igazán fontos a többi mellékes.