A gyilkosnak két arca van X. rész 42. fejezet

FIGYELEM! A történetben több leszbikus karakter is szerepel (köztük a főszereplő, Johnetta Green is). A történetet át és átszövik a leszbikus szexuális utalások és nem ritkán leszbikus szexjelenetek is előfordulnak. Aki ezt nem tolerálja, azt ezúton kérném meg, hogy itt fejezze be és ne olvassa tovább a történetet.

Írta: Tonya S. Coley
Fordította: Sinara

**************************************************************************



Marie Ricotta aznap korábban ment be az irodájába. Belépett a néma épületbe, és mosolyogva hallgatta, ahogy a falak visszaverték magas sarkúja kopogását a márványpadlón. Egy pillanatra megállt, épp mielőtt hangos taps törte volna darabokra a csendet.
– A fenébe is, Jerry! Halálra rémisztett – kapott a szívéhez.
– Elnézést, Miss Ricotta! – válaszolta a biztonsági őr, mire Marie kedvesen rámosolygott.
– Semmi gond, Jerry. De azt hiszem, most jobb, ha felmegyek az irodámba.
Jerry leült a biztonságiak pultja mögé.
– Legyen kellemes napja!
– Köszönöm, Jerry! Magának is – indult a polgármester az egyik várakozó lift felé.
Amikor végre az irodájába ért, becsukta az ajtót és elmosolyodott. „Nos, itt az ideje, hogy átvezesd ezt a várost a 21. századba” – gondolta, miközben odalépett az új asztalához, és leült mögé. Megvizsgálta az új berendezést, felidézve Ballantine irodájának képét. – „Az az alak egy arrogáns seggdugasz volt.”
Megrázta a fejét, hogy elűzze undorát, és rágógumiért kezdett kotorászni a táskájában. Egy pillanatra összerándult a szemöldöke, amikor egy négyszögletes tárgyat tapintott. Amikor kivette a retiküljéből, felnevetett.
– El is feledkeztem erről – motyogta, ahogy megforgatta a kezében a diktafont. – Vajon még működik? – Megnyomta a lejátszó gombot, és elmosolyodott, amikor a lejátszó berregni kezdett. – Lássuk csak, miben sántikált az öreg Alex! – suttogta, és elindította a felvétel lejátszását.

***

Tori felszaladt a bíróság épületének lépcsőjén, majd belépett az előcsarnokba, ahol Alma és Ceecee más vártak rá. Nyomott egy csókot a mexikói nő arcára, majd szemérmesen a feleségét is szájon csókolta.
– Hol van Johnnie? – kérdezte Alma körbepillantva.
– Nem sokára megérkeznek Bobbal. Még el szeretnének intézni pár dolgot az ülés előtt – hadarta Tori egy szuszra.
– Hova mentetek ti ketten olyan korán reggel? – ráncolta a szemöldökét Alma.
– Miért nem ülünk le? Aztán majd elmondok mindent – javasolta Tori.
Mindannyian odasétáltak egy közeli padhoz, és kényelmesen elhelyezkedtek.
– Szóval – kezdett bele Tori a mesélésbe. – Annie telefonált múlt éjjel, hogy találkozniuk kell Johnnie-val ma napkelte előtt. Valami ceremóniát akartak elvégezni. Valami hókuszpókusz a Nagy Szellemmel.
Alma bólintott.
– Hogy ment?
– Jól. Azt hiszem. A sámán azt mondta, majd találkoznak, amikor elviszi a babát a tanács elé.
A beszélgetés félbeszakadt, amikor meglátták Abbottot feléjük közeledni. A férfi önelégülten rávigyorgott Almára, és rákacsintott, mielőtt tovább állt volna.
Ceecee a szemeit forgatta a látottaktól, megszorítva Tori alkarját. Tudta, hogy jobb, ha a helyén tartja a feleségét.
– Utálom ezt az embert.
– Ahogy én is – morogta Alma.
– Mi ez a sok savanyú ábrázat? – jelent meg Johnnie. Segített Almának felállni, majd átölelte őt. – Jól vagy, kislány?
– Remekül. Csak az az anyák szégyene vonult el itt az előbb – köpte Abbott után nézve. – Hol van Bob?
Johnnie megcsókolta a feje búbját.
– Egy perc és jön. Egy kis megállót kellett beiktatnia, ha érted, mire célzok.
Mindannyian felnevettek. Johnnie hallgatott el először, amikor meglátta közeledni Tracy-t, Markot és egy nőt, akit nem ismert. Rámosolygott a barátjára, aki viszonozta a gesztust. Tudták, hogy nem érintkezhetnek, úgyhogy Tracy továbbsétált a kis csoportja társaságában. Johnnie-nak minden erejére szüksége volt, hogy ne rohanjon utána.
– Minden rendben, Querida. Hamarosan ismét együtt lehettek – suttogta Alma, a kezei közé fogva a felesége arcát.
– Tudom – küzdött Johnnie a könnyeivel.
– Ki volt az a nő Tracy-vel és Markkal? – kérdezte Tori, még mindig a távolodókat bámulva.
– Miért nem kéred el rögtön a számát? – húzta el a száját Ceecee. – Akkor nem kellene csorgatnod utána a nyálad.
Tori sandán rápillantott a szeme sarkából.
– Ne csináld ezt, Victoria! – fújt a felesége, és átsétált egy másik padhoz.
„A fenébe! Megint a V betűs szót használta” – morgott Tori, és gyorsan utána szaladt, hogy elé térdelhessen.
– Kicsim! Csak tréfáltam.
Johnnie és Alma felkacagtak.
– Ez a Tori sohasem tanul.
– Na ja – bólintott Alma, és magához vonta Johnnie arcát, hogy megcsókolja. Meghitt pillanatukat egy fényképezőgép kattanása szakította félbe. Johnnie már épp a fotós után akarta vetni magát, de a felesége megállította.
– Ne is foglalkozz vele, szerelmem! Hamarosan megszabadulunk ettől az egésztől.
– Minden rendben? – lépett oda hozzájuk Bob, és megpaskolta Johnnie vállát.
A nő felsóhajtott, és visszafogta magát.
– Igen. Menjünk! – Még egyszer megcsókolta Almát, és búcsút intett a barátainak.

***

Miután O’Connell bíró tájékoztatta az esküdtszéket a menetrend-változásról, Bob engedélyt kapott, hogy beidézze a tanúját. A törvényszolga behívta Tracyt, aki Dr. Wilson társaságában érkezett. A nő megállt a védelem asztala mögött, míg Tracy fellépett a tanúk padjára. Johnnie észrevette, hogy Abbott arcán önelégült kifejezés terül szét.
– Mi lelte? Mint egy macska, aki épp most nyelte le a kanárit – motyogta.
Bob is a mutatott irányba pillantott.
– Nem tudom, de egyértelműen készül valamire.
Tracy letette az esküt, Bob pedig elé lépett.
– Mr. Kenon! El tudná mondani, miből él?
– Magánnyomozó vagyok.
– Melyik ügynökségnél dolgozik és mióta?
– A Green és Társainál, már több mint három éve.
– Innen ismeri a védencemet?
– Nem. Már majdnem tíz éve ismerjük egymást. Mindketten a wilmingtoni rendőri testület tagjai voltunk.
– Azonos kapitányságon dolgoztak?
– Nem. Ő a gyilkosságiaknál, én pedig a speciális ügyosztályon.
Bob lassan haladt tovább a kérdéseivel a gyilkosság éjszakája felé.
– Mr. Kenon! Kérem, mondja el az esküdteknek, mit keresett a polgármester irodájában azon az éjjelen!
Tracy megköszörülte a torkát, és kihúzta magát.
– Azért mentem oda, mert reméltem, meg tudom győzni őt, hogy állítsa le a hadjáratát Johnnie ellen. Azok után, ami történt a temetésen, úgy éreztem, tennem kell valamit… Az irodán kívül ültem egy darabig, próbálva bátorságot gyűjteni, hogy belépjek. Ötletem se volt, mit mondhatnék. Csak meg akartam próbálni. Csak ültem a sötét folyosón, amikor hallottam, hogy nyílik a lift ajtaja. Láttam, hogy Johnnie tántorog be az irodába. Először csak folytott hangokat hallottam, majd hirtelen üvöltözést is. Láttam, ahogy Johnnie megkerüli az asztalt, majd a fegyveréhez nyúl. Ballantine rávetette magát és dulakodni kezdtek. Végül Johnnie visszanyerte az önuralmát. Leszorította, és mondott neki valamit, amit nem hallottam. Aztán felállt és elhagyta az irodát, becsapva maga mögött az ajtót.
Az esküdtek némán ültek és figyeltek, ledöbbenve az új információktól.
– Miért nem állította meg, amikor be akart menni, vagy lépett közbe a dulakodás közben?
Tracy Dr. Wilsonra nézett. A nő bíztatóan rámosolygott, mire a férfi folytatta.
– Nem tudom megmagyarázni, de valamiért túl rémült voltam, hogy megmozduljak. Nem tudom, mi történt, de megrémültem.
– Mi történt, miután Miss Green távozott?
– Nos, ott ültem még egy ideig, próbálva erőt gyűjteni. Aztán egy fény jelent meg a lépcsőnél és kinyílt az ajtó. Egy férfi jött be, és megállt a csukott ajtó előtt, majd belépett.
– Becsukta az ajtót maga mögött?
– Nem. Nyitva hagyta. Odalépett az asztalhoz, és beszélni kezdett a polgármesterrel. Nem hallottam, mit mondanak. Aztán a férfi megragadta a hamutartót, és fejbevágta vele a polgármestert. Az leesett a székéről, a férfi pedig mellé lépett, és ismét lesújtott. – Tracy megrázta a fejét.
– És aztán mi történt?
– A férfi kijött. Mindenét vér borította.
– Maga mit tett?
– Sokkos állapotban voltam. Nem mozdultam. Nem tudom, mennyi idő telt el, de aztán végre elment.
– Még egy kérdés, Mr. Kenon. Miért nem szólt erről a rendőrségnek?
– Elnyomtam magamban az emlékeket. Nem tehettem vallomást, mert nem emlékeztem. Azt se tudtam, hogy az irodánál voltam, amíg fel nem ébredtem a kómából.
– Köszönöm, Mr. Kenon – lépett hátra Bob. – Nincs több kérdésem, bíró úr!
O’Connell a vád asztala felé fordult.
– Öné a tanú, Mr. Abbott.

Folytatása következik!

Ui.: Chiara Baschetti alias Alma Martinez Green