A Sárkány torkában 3. 14. rész

Ez a nap ezek után már gyorsan eltelt. Hetes és Tom kaptak egy alapos fejmosást a kapitánytól. De Kathryn jó kapitány lévén ennyivel be is érte. Nem lett volna fair tőle, ha embereit megbünteti valami olyas miért, amit igazából nem is követtek el. Hiszen Hetes csak Paris hadnagyot védte. A pórul járt Tomnak pedig egyöntetűen ez is elég büntetés volt. Nagy valószínűséggel egy életre megjegyezte, hogy ha az ember valamit nem tud, akkor azt ne is erőltesse, hiszen semmi jó nem sülhet ki belőle.
Hetes valamivel később vissza is tért a klingon hajó fedélzetére, B’Elanna külön kérésére. Mint kiderült Torres hadnagy egy kis problémába ütközött, amikor a hajó elektroplazma rendszerét vissza akarta kötni az álcázó pajzsba. Úgy vélte, Hetesnek talán van némi információja az álcázó technológiáról. Mint az hamarosan kiderült nem tévedett. Borg asszimilált már nem egy klingon, romulán ternotrián, koltok és egyéb más álcázó rendszerrel rendelkező hajót szerte a galaxisban.

A Gro’Tahh fedélzetére távozott tisztek az este közeledtével mind lassan visszatértek a Voyagerre. Hetes és B’Elanna volt az, aki a legtovább maradt. Volt egy ötletük, aminek segítségével talán kicsit gyorsabbá tehetnék a hajót. Emellett egy esetleges Rektaarián támadástól tartva a pajzsokat is szerették volna megerősíteni. Végül is csak a dilítium mátrix átkalibrálásáig jutottak. Aztán nekik ők is visszatértek a Voyager fedélzetére.
Másnap reggel korán kezdődött a munka. Torres hadnagy és csapata, most már végleg kiegészülve Hetessel, kora reggel a klingon hajó fedélzetén találták magukat. Sok dolgot kellett még elvégezniük a holnapra tervezett indulás előtt. Azt viszont elégedetten konstatálták, hogy a károk jó részét az éjszakai műszak gépészei kijavították. Így nekik már csak néhány kisebb nagyobb károsodást kellett helyre pofozniuk. És persze a nappali műszak is besegített. Hála a tapasztalt gépészeknek a Gro’Tahh már kora estére menet kész állapotba került. Lassan mindenki elhagyta a klingon hajót és visszatért a Voyagerre.

A tábornok és a kapitány az azonnali indulás mellett döntöttek. Kathryn előtte persze tájékoztatta a romulánokat is, Konmel tábornok „nagy örömére”! Természetesen Jaruk admirális is az indulás mellett döntött. Öt perc sem telt el a kérdés megvitatása óta mikor nyílt a készenléti kabin ajtaja. Janeway kapitány határozott léptekkel a székéhez sétált, majd helyet foglalt.
- Mi történt? – kérdezte kíváncsian Chakotay parancsnok.
- Természetesen bele egyeztek! Mi más is történhetett volna! – mondta boldog mosoly kíséretében, majd pillanatokkal később arca elkomorult. Mostantól folyamatosan sárga riadó van érvényben! Mr. Kim! Állítsa rá az oldalsó érzékelőket a romulán hajóra.
- Igen kapitány.
- Mr. Tuvok! Ha valamelyik romulán hajó álcázódni próbál, nyisson tüzet azonnal. Ha a legkisebb töltést is érzékeli a diszruptoraikaban ugyan csak, tüzeljen. Megegyeztem az admirálissal, hogy csak támadás esetén aktiválja az álcázó pajzsokat.
- Érettem kapitány.
- Most már csak reménykednünk kell, hogy a romulánok megtartják a szavukat! – jegyezte meg Chakotay.
- Megtartják!
- Honnan tudod ilyen biztosan? – kérdezte kételkedve.

- Nem tudom! De a megérzésem azt mondja nem a romulánok szószegésétől, nem kell tartanunk. Valami más zavar engem. Valami, amiről még nem tudom, hogy micsoda. De úgy érzem, hamarosan meg fogjuk tudni. – felelte. – A romulánokért már Konmel tábornok miatt sem kell aggódnunk. Óvatosságból ráállította a célzószkennereket a hajókra. Amint megpróbálják megszegni a szavukat, kiadja a tűzparancsot. – monda végül.
- Megpróbáltad róla lebeszélni? – kérdezte Mr. Chakotay alig érezhető aggódással a hangjában.
- Nem! Miért is tettem volna! – felelte nyersen. – Így lesz a legjobb mindannyiunknak.
- És mi van, ha a romulánok rájönnek! Mert rá fognak jönni. Amint aktiválják az érzékelőiket.
- Már tudják! – felelte Kathryn a világ legtermészetesebb módján. – És bele egyeztek!
A parancsnok meglepett arcot vágott. Látszott rajta fenntartásai vannak, de nem tette szóvá őket.
- Mr. Paris! Irány a féregjárat! Kilences fokozat!
- Igen is kapitány! – mondta örömteli hangon. Miközben újai szakszerűen végigzongoráztak az irányítópulton. Pillanatokkal később a Voyager átugrott a subtérbe. A Gro’Tahh és a két romulán hajó másodpercekkel később követte.

Feszült két nap következett. Mindenki izgulva várta már a megérkezést. Sokan össze is csomagolták holmijukat. De persze mindig vannak pesszimisták is. Igaz a Voyageren csak néhány akadtak. Ők igyekeztek élni meg szokott életüket, figyelmet alig vagy egyáltalán nem fordítva a társaik felhőtlen optimizmusára.
Paris hadnagy kiváló alkalomnak találta ezt egy kis fogadás lebonyolítására. A minimális tét kétnapi replikátor fejadag volt! Fogadni a megérkezés időpontjára lehetett. Ám ez később kibővült a romulánok sokak szerint várható szószegésével. Na és persze időpont és mód! Az a néhány pesszimista tiszt is fogadott. Néhány azt mondták a féregjárat nem is féregjárat, csak egy újabb romulán csapda! De volt nem egy ilyen és ehhez hasonló vélemény és egyben persze a fogadás tárgya.

A hídon szinte vibrált a levegő a felgyülemlett izgalomtól. A megérkezésig alig pár perc volt már csak hátra. Paris hadnagy alig várta már, hogy kiadják a parancsot! „Vissza a normál térbe!” Most azt hiszem érthető módon még az sem érdekelte, hogy oda lett több mint egyheti fejadagja. Tippje szerint ugyan is már majdnem egy órája meg kellett volna érkezniük.
Kathryn vett egy mély levegőt, majd határozottan megszólat!
- Mr. Paris! Vissza a normál térbe!
Végre! Gondolta magában, felhőtlen öröm közepette. De ezzel a hídon szinte mindenki így volt. Hat hosszú, keserves év múltán végre haza térhetnek! Ez a gondolat cikázhatott az agyakban. Két kivétellel. Tuvok most is a lehető leglogikusabban kezelte a helyzetet. A logika pedig azt diktálta addig nincs értelme örülni, még át ki nem bukkantak a féregjárt Alpha kvadráns felöli oldalán.

És ott volt még Hetes. Számára az Alpha kvadráns nem az otthont jelentette. Bár a Borg lévén ismerte szinte az egész kvadránst, az még is idegen maradt a számára. Nem volt ott semmi, ami vonzotta volna. A legénység többi tagjának ott volt az otthona, a családja, a barátai. Hetesnek viszont már ez a hajó volt az otthona ez a legénység volt a családja. Immár majdnem három éve.
Paris hadnagy szakszerű mozdulatokkal leállította a térhajtóművet és átváltott impulzus meghajtásra. A megnyúlt csillagok pillanatok alatt felvették megszokott kerek formájukat. Tizedmásodpercekkel később a Gro’Tahh és a romulán hajók is visszaváltottak impulzusra. A Voyager képernyőjén pusztán a csillagok tündököltek.
Harry gyorsan skennelni kezdte a környező űrt. Mohó pillantást vetett a beérkező adatokra. A levegő hirtelen, szinte megfagyott körülötte. A beérkező adatok ugyan is a normálistól alig vagy egyáltalán nem tértek el. Neutrínó szám, szubtéri mezősűrűség, kvantum fluktuáció.
Sehol egy ártatlan tetrion részecske. Az egyhangú háttérsugárzást sem szelte át egyetlen egy tahion sugár sem. A környező űr egy hangúan „normális” volt! Ám ekkor valami még is megtörte ezt. Egy halvány neutrínó góc. Túl halvány ahhoz, hogy a féregjárat legyen, de túl szabályos ahhoz, hogy pusztán véletlen legyen.
Harry legszörnyűbb rémálma vált valóra. Féregjárat eltűnt!

- Jelentést zászlós!
Mr. Kim ereiben megfagyott a vér. Halotta, hogy őt szólítják. Válaszolni akart de hang egy szál sem jött ki a torkán. Erősen koncentrálnia kellett, mire, úgy ahogy sikerült magához térnie.
- Mr. Kim! – ismételte a felszólítást a kapitány egyre izgatottabban.
- Kapitány! A… féreg… a féregjárat eltűnt! – mondat fojtott hangon.
E pillanatban a jelenlevőkben valami összetört. Egy álomkép, egy remény.
- Ez… ez nem lehet! – szörnyülködött Tom. – Itt kell lennie valahol!
- Kapitány! Sajnos alá kell támasztanom Mr. Kim állítását. – mondta Hetes felpillantva a pultjáról.
- Egyet kell, értsek kapitány! – erősítette meg Tuvok. – A féregjárat, ha itt is volt most már nincs.
- De a klingonok és a romulánok szerint is még itt kellene lennie!
- Mr. Paris! Senki sem tévedhetetlen! – emlékeztette Tuvok színtelen hangon.
Harry aki mostanra úgy, ahogy összeszedte magát lassan megszólalt.
- Találtam egy halvány neutrínó gócot. – mondta egyszerűen.

- Hol? – kérdezte szinte azonnal Mr. Chakotay.
- A féregjárat feltételezett helyén. A jel eloszlás alapján, durván három órája szakadhatott el a féregjárat ettől a ponttól. Azóta… bárhol lehet!
- Három óra! – ismételte Tom letörve. - Három órát késtünk mindössze! Ez… hogy fordulhat elő ilyesmi! Annyi… annyi év várjuk már ezt a pillanatot és most három órán múlott, hogy elszalasztottuk! Ez… lehetetlen!
- Mint azt ön is láthatja hadnagy nem lehetetlen. Így nem logikus ezen rágódnia!
- Menjen a fenébe a logikájával Tuvok! – mondta egyre ingerültebben.
- Mr. Paris! Elég lesz! – szólt rá Chakotay parancsnok. – Próbáljon nyugodt maradni! – tanácsolta. – Még semmi nincs elveszve! Ön is hallotta, hogy a féregjárat mindössze helyet változtatott!
- Természetesen parancsnok! De azt tartsuk szem előtt, hogy most bárhol lehet! És ha nem tudjuk, hogy hol van az olyan, mint ha nem is lenne!

- Tévedés! – szólt közbe Hetes. – Mivel tudjuk, hogy létezik a féregjárat és van is elég adatunk róla talán a komputer segítségével, kiszámíthatjuk, hogy hol és mikor bukkan fel újból!
- Ugye ezt nem csak úgy mondta Hetes? – kérdezte a kapitány reményteli hangon.
- Természetesen nem!
E szörnyűséges bár a remény csírájával elvett pillanatban két rövid hangjelzés ütötte meg a füleket.
- Kapitány! A klingon hajó hív minket! – közölte Harry pillanatokkal később.
- Képernyőre! – utasította rövid habozás után a kapitány.
Pillanatok múltán Konmel tábornok arca jelent meg. Láthatólag ő sem volt sokkal vidámabb! Sőt ha lehet talán még komorabb! Lassan szólásra nyitotta a száját.
- A féregjárat eltűnt! – vágott azonnal a dolgok közepébe. – Oda a hazajutásunk esélye! – mondta pesszimistán.
- Ne hamarkodja el tábornok! – felelte Kathryn.
- Ezzel mire akar célozni? – kérdezte.

Mielőtt még a kapitány válaszolhatott volna Harry pultja újabb hangjelzést adott le.
- Kapitány! A romulánok. – jelentette a zászlós.
- Tegye osztott képernyőre! – utasította.
Pillanatokkal később az ernyő bal oldalán Konmel tábornok még a jobb oldalán az admirális képe jelent meg.
- Tudjuk! – válaszolt Janeway kapitány Jaruk még fel nem tett kérdésére. – Amint már a tábornoknak is elmondtuk, még semmi sincs veszve. Egyik kiváló tisztünknek van egy ötlete, hogy hogyan találjuk meg a féregjáratot!
- Tényleg? – kérdezte őszinte meglepetéssel a hangjában az admirális. – És szabad megkérdeznem, hogy hogyan?
- Hetes! – adta át a stafétát a kapitány.
- Megpróbálom lekövetni a féregjárat által hagyott neutrínó nyomokat. Pont, úgy ahogy egy hajó hajtóművének az energia jellemzőét!
- Jó ötletnek hangzik! – mondta elismerően Konmel.
- Ehhez azonban szükségem van minden létező adatra a féregjáratról. – A célzást valószínűleg

Jaruk admirális felfogta de, szemmel láthatóan nem reagált rá. – Éppen ezért kérem, küldje át az összes érzékelő adatot a féregjáratról. És az önök kutatási eredményére is szükségem lenne.
Mielőtt az admirális válaszolhatott volna bármit is Konmel tábornok ragadta magához a szólás jogát.
- Na ide figyeljen Jaruk! Ha most nekem azzal akar jönni, hogy azok bizalmas adatok én a becsületemre esküszöm, átsugároztatom az összes harcosomat és magukat egytől egyig lemészárolva, megszerzik azokat az adatokat! Szóval…
- Ugyan kérem! Tábornok! Én nem akarom gátolni a hazajutásukat! Én is éppen úgy szeretnék már otthon lenni akár csak ön. Két gyerek és egy szerető feleség vár rám otthon! – válaszolta. Természetesen a rendelkezésére bocsátok minden létező adatunkat! – mondta, majd intett az egyik háttérben álló tisztjének. Az egy egyszerű biccentéssel felelt, majd eltűnt a képből.

- Tábornok… - kezdte volna Hetes.
- Természetesen mi is megosztjuk az adatokat. – felelte. Ezzel szinte egy időben apró csipogás jelezte, hogy Jaruk teljesítette ígéretét.
- Kapitány! Az adatok megjöttek a romulán hajóról!
- Köszönöm admirális! – felelte Kathryn udvariasan.
- Én akkor bele is kezdenék kapitány!
- Ezt már szeretem! – jegyezte meg Kathryn félhangosan. - Mr. Kim majd segít önnek!
Harry bólintott, majd Hetes udvariasan előre engedve beléptek a turbóliftbe, mely pillanatokon belül meglódult az asztrometriai labor felé!
A remény újra visszaköltözött a komor szívekbe.