2 lány - 2 világ 1. rész

A történet két lányról szól, általános suliban jóban voltak, barátkoztak egymással, de mire felsősök lettek Fruzsina másik iskolába került. Barátnője, Rebeka így egy időre egyedül maradt, de nem sokáig. A régi barátnőjét szinte el is felejtette. Telt - múlt az idő, és teljesen véletlenül 15 évesen egy gimibe, egy kollégiumi szobába kerültek. De mivel több, mint négy éve nem találkoztak, már mindkettőjük megváltozott...

Augusztus 31-e volt, aznap kellett minden kollégistának bejelentkezni és akkor kaptak szobát. Rebeka nem is tudja miért jelentkezett, hogy kolis lesz. Talán a buli kedvéért? Nem valószínű, pedig ő abban a városban lakott, ahol a gimi volt. Ellenben Fruzsinával, aki egy kisebb városból jött ide. De ez most annyira nem is lényeg. Rebeka húzta maga után a bőröndjét a még kihalt folyosókon, bejelentkezett a recepción és megkapta, hogy ebben az évben a 42-es szoba lesz az övé, egy évfolyamtársával együtt...

Mikor odaért a szobája elé, meglátta, hogy a vezetőség már előre kirakta a neveket, kik lesznek egy szobában. Az 42-es ajtón ez állt:
Kuti Rebeka
Szakács Fruzsina
Valahogy ismerősnek tűnt neki ez a név. De még nem jött rá, honnan...

Eközben beért az állomásra egy vonat és Fruzsi leszállt egy hatalmas hátizsákkal a vállán. Nemsokára megérkezett a kollégiumhoz. Őneki is megmondták, hogy idén a 42-es szobában fog lakni. Odaért a szoba elé, elolvasta, mi van kiírva az ajtóra, ő is elgondolkozott. Aztán belépett a szobába és megpillantotta Rebekát. Rebeka pedig őt. Mindketten végignéztek egymáson, mert rájöttek honnan volt ismerős a másik neve.
De ahogy meglátták a másikat, inkább gyűlölködő volt a pillantásuk, mint barátságos.
Miért is volt ilyen ellenséges hirtelen egymással ez a két régi barátnő?

Nagyon is egyszerű. Mikor 4. végén, 5-ben elváltak egymástól még mindketten zeneileg semlegesek voltak. Vagyis nagyrészt pop és rap számokat hallgattak, ha hallgattak.
De most: Rebeka ült az ágyán pakolta be nagyrészt fekete, szürke és sötétbordó cuccait a szekrénybe. Hosszú fekete lapszoknya volt rajta, vörös-fekete foltos bakancs, egy sötétbordó top, szeme erősen feketére festve, a haja is szinte tiszta fekete volt, csak néhol lehetett benne felfedezni egy-egy vörös csíkot.
Fruzsi teljesen az ellentéte volt. Világosbarna, melírozott haja volt, egy világoskék forrónadrág takart belőle valamit és egy fehér, átlátszó Mayo Chixes felső volt rajta. Kifestve halványan volt, és a nagy táskája mellett az oldalán lógott ici-pici farmermintás válltáskája.
Hát, igen, tűz és víz volt a két lány. Nehéz elképzelni, hogy pár éve még mennyire hasonlítottak....

Végül a csendet Rebeka törte meg:
- Szia Fruzsi. Hát te?
- Kösz, megvagyok- nézett rá Fruzsina, bár még mindig nagyon csodálkozott egykori barátnője ruháin.
- Látom, megváltoztál, mármint....kissé cicababának nézel ki.
- Na, akkor rólad már nem is beszéljünk. Beszűkült rocker lettél?
Itt jött el az a pillanat, amikor a két csaj tekintetével meg tudta volna ölni a másikat. De Rebeka szólalt meg újra:
- Nem, nem lettem beszűkült rocker. Nem is lettem rocker. Én még mindig saját magam vagyok. Csak....úgy öltözök, ahogy nekem tetszik.
- Aha. Most ne etess itt engem. Beszűkült rocker vagy és kész.
- Na, te meg plázacica. Az jobb??
- Nem jobb. De hagyjuk már- nyafogott Fruzsi. Nem bírta elviselni, ha piszkálták.
Végül mindketten elkezdtek pakolni, egész nap alig szóltak egymáshoz, de csak egy ideig. Pár nap múlva történt valami, ami miatt ismét jobban eltűrték egymást.
Két nap múlva minden koleszost érdekes kiírás várta a Faliújságon.

"Minden kollégiumos figyelmébe!
Ebben az évben nem azt díjazzuk, hogy mennyire tiszták vagy épp rendesek a szobáitok, hanem azt, hogy mennyire jól tudtok együtt dolgozni, és mennyire vagytok kreatívak. Minden szobatárs kap egy A/3as lapot, osszátok fel két részre, írjatok magatokról és a kedvenceitekről KÖZÖSEN. Pár hét múlva lesz az eredményhirdetés, a legjobb bemutatást készítő szoba plusz zsebpénzt kap a kollégiumtól, tetszőlegesen elkölthető célra."

Fruzsi és Rebeka külön-külön olvasták el a kiírást. De mindketten megdöbbentek. Béküljenek ki a másikkal, sőt, dolgozzanak együtt? Soha!
De ekkor Fruzsinak eszébe jutott az a nagyon menő Keyos miniszoknya és hozzá járó nadrág, amire rég vágyott, de nem tudta megvenni. Rebekának is hasonló gondolatok jártak a fejében, de ő nem ruhára, hanem Alvinék, a Tankcsapda és a H.I.M. újabb lemezére gondolt, amire eddig nem volt pénze.
Szóval, úgy nézett ki, össze kell dolgozniuk.

Valamivel később Rebeka elgondolkozva nézett körbe a szobában. Fruzsi asztalán egy rózsaszín toll, egy ’édi’ kiskutyás füzet, fölötte Britney- Stacie Orrico- és Gareth- poszterek. Az ágya fölött pedig egy Avril Lavigne. Kétségbeesetten kutatott valami úgymond "emberi" dolog után. "Nem létezik, hogy semmi értelmes dologra nem szokott gondolni!" Még a lány szekrényébe is benézett. Gondolt rá, hogy ezt nem kéne, de erősebb volt benne a tenni akarás. "Kell az a pénz, és meg fogjuk szerezni" - gondolta, miközben felemelt egy miniszoknyát egy kivágott dekoltázsú hosszú ujjú felsőről. Csak ruhák, és mindenütt olyanok, amiket ő még farsangon se venne fel. "Hogy lehetett ez a legjobb barátnőm valamikor?! Milyen irányba változott?! Oké hogy dizsibe jár, meg mit tudom én, de ez azért..." - itt viszont megállt a gondolkozásban, mert valami érdekes dolgot talált.

Teljesen meglepődött, mert amire rábukkant, az egy teljesen más posztert talált, mint ami a falon volt. A poszteren a Guano Apes volt. Rebeka nagyon is csodálkozott. Fruzsi szeretné ezt a zenét? Nem valószínű. De akkor mi keres itt ez a poszter? És miért nincs kinn a falon, miért a szekrényében tartja?
Ezek a gondolatok cikáztak a fejében, amikor nyafogás ütötte meg a fülét:
- Te mit kutakodsz nálam?
Fruzsi ideért...és Rebeka hirtelen nekiszegezte a kérdést:
- Fruzsina, te szereted a Guano Apes-t?
Fruzsi ledöbbent, majd amit válaszolt, azon saját maga lepődött meg legjobban.
- Magát a zenét nem annyira, csak... jó emlékek fűznek hozzá. Na de mindegy, ezt minek is mondom én el n eked?! Érted is te ezt az egészet!
-Meg bírom érteni, ha elmeséled.
- Szóval, volt egy srác. Ő is rocker volt, mint te- Fruzsi távolba meredő tekintettel leült az ágyára, Rebeka mellé egy székre - Nagyon szerettem. Halálosan - a szemének egy villanása meggyőzte Rebekát arról, hogy nem túloz, tényleg így volt - De a srác itt hagyott. Németországba ment egy évre. Az elején próbáltuk tartani a kapcsolatot, de mire elkezdődött a suli már nem is válaszolt egy levelemre se. Ezért vagyok, voltam nyűgös. Neki a Guano Apes volt a kedvenc együttese, gondolom ma is az, ezért ha meghallom valamelyik számukat, egyből a közös boldog perceinket juttatja eszembe. Ezért is tartom magamnál a posztert. De később elkomorodok. Egyedül maradtam. De hát ilyen az élet. Nem?
- Talán igen. Pár perc boldogságért hónapokat kell szenvedni. De ez ellen nem tehetünk semmit. Figy, bevallom hülye picsának tartottalak emiatt.
- Én meg téged beszűkült agyú rockernek - mosolyodott el halványan Fruzsi.
- És most akkor békét kötünk? - kérdezte Rebeka.
- Azt azért nem, ahhoz te még eléggé rocker vagy - felelte fél-komolyan szobatársa - viszont nem tudom olvastad-e, de van kint egy plakát…
- Arra gondolsz, hogy lehet nyerni plusz pénzt? - vágott közbe Rebeka.
- Igen.
- Olvastam és nekem kéne az a pénz..
- Na, képzeld nekem is, hallod, olyan jó keyo’s miniszoknyát akarok belőle venni.
- Légy szíves ne riogass a hülyeségeiddel, nem érdekel, mit akarsz venni, csak nyerjük meg.
- Jól van, bocs.
Ezzel elhatározták, hogy összedolgoznak. Azt még nem tudják hogyan, de összedolgoznak. De ez még egyáltalán nem jelentette azt, hogy kibékültek.

Fruzsi még változatlanul dühös volt Rebekára amiért feltúrta a szekrényét - valljuk be, okkal. Rebeka pedig még mindig túlságosan kényesnek találta a lányt, úgy gondolta, ez nem csak a kiborulás miatt van - és neki is volt oka rá, hiszen Fruzsit egyre gyakrabban lehetett flörtölgetni látni az egyik másodikos sráccal.

De valamelyik nap Rebeka egy nagyon rossz hírt látott meg a faliújságon...
"A pályázatok beadási határideje HOLNAP"
Ajaj..gondolta... Fruzsival azóta alig beszéltek valamit, a pályázatról el is feledkeztek...most mit csináljon? Nem egy délutáni munka megcsinálni, az biztos...de egyáltalán hol találja ő most meg Fruzsit?
Végül visszament a szobájukhoz, benyitott...bár ne tette volna.
Fruzsina bent volt a 2-os sráccal és egyáltalán nem csak beszélgettek.

Rebekát észre sem vették. Ő írt egy cédulát Fruzsinak, majd elment sétálni egyet.
Kivételesen nem volt a fülében fülhallgató. Lassan, mérhetetlenül lassan lépegetett. Nem akart sehova se menni. Érezte, hogy egész lényét betölti a szürke eső. Az időjárás befolyásolta? Vagy talán az ő hangulatához igazodik az időjárás? Nem tudta, de nem is érdekelte. Nézte, ahogy a fák barna leveleiről lecsúsznak a vízcseppek. Arra gondolt, hogy nincs is oka ilyennek lenni. Hisz itt van a családja a város másik végén. Hát igen, elvileg család. Összeszorult a szíve, ha csak a családját jelentő két emberre kellett gondolnia. Emiatt jött el koliba. Erre összekerül ezzel a csajjal. Akivel annyi közös emlékük van, még se találják meg a közös hangot. De a barátai, ők még mellette állnak. Vagy mégsem? A kövér esőcseppek a fejét ütögették, bakancsa alatt cuppogott a sár.

Fél órával később Fruzsina az ágyán feküdt. Az arcán valamiféle földöntúli mosoly áradt szét. Egy mindent szétfeszítő, csodálatos érzés áradt szét benne. Úgy hívják, boldogság. Fruzsi legszívesebben felemelkedett volna a felhők fölé. Persze nem egyedül, hanem Gáborral, kéz a kézben. "Gábor, mint az arkangyal" - mosolygott. Ő hozta le neki a mennyországot a földre. Rózsaszínnek látta a világot. Nem az a szokásos Keyo-pink volt ez, hanem a Rózsaszín, olyan, amilyen színű az angyalkák szárnya. Felállt és a szekrényhez ment. Néhány csepp parfümöt permetezett a bal csuklójára. Eddig is imádta ezt az illatot, most már tudta miért. Ez az illat és Gábor illata, ha találkoznak, különös dologgá olvadnak össze: az új illat maga a Rózsaszín lesz. Fruzsi leült az ágyára és "elmesélte" naplójának élete legboldogabb perceit.