zoyaaa beküldött történetei

Jobb napokat is megélt már ez az érzés. Már megint barátkozni akartam. Sokadszorra.
Ma este viszont fogalmam sincsen arról, mikor is kezdtem el ezt a projectet, és azt sem tudom, vajon melyik napon mondtam le róla… lehet, hogy le sem mondtam. Elkopott.
Csak eltereltem valami kicsiny aprósággal a figyelmemet. Ez a kicsiny apróság nem egyéb, mint a sokkal erősebb érzelmi kötelék...

A diákok közül neki se az erőssége a tanulás, az évet jobb híján kis puskákkal, hol meg ágyúkkal vészelte át, leszámítva a második félévet. Februártól, otthon hagyta a kis kihajtható papírfecniket, a padra se véste fel a hiányosságokat, vagy például a könyvet se tette az ölébe és másolta ki a lényeget, mialatt a tanár az ablakon meredt kifelé az utcán sétálókra...

Sokszor igazán nagy erőfeszítések árán leplezte örömét, tetszését, vagy erőszakkal vette rá magát a hallgatásra, ha Erik épp valami általa ismert dologba is beavatta az osztályt. Ezek a megnyilvánulások voltak azok, amikről nem tudta eldönteni, hogy eredetileg neki szóltak-e a kávézó kerek asztalánál ülve, vagy csak egy kezdetleges tesztalany akart lenni a bemutatás előtt. A szünet alatt elhitethette magával, hogy ezek neki szánt személyes bemutatások voltak, mint például: a szeretett...

A cselekedetet, ezt a feszült kézfogást, misem tetézhetné, mint a még feszültebb és izgalmasabb bátortalan csók, ami olybár régóta váratott magára, elérkezett. Milyen hihetetlen, hogy nem lopott, hogy nem hág át egy szabályt sem, hogy egyszerűen csak egy csók, rövid, érzékeny, felemelő. És mire Emma újra kinyitotta a szemeit, az után, hogy megint kútba ejtette az elveit, szikrányi mosollyal , és azzal a megmagyarázhatatlan megérzéssel bajlódott, hogy képtelen volt, képtelen lesz erre a...

- És mi szomorít el?
- Anya, az ő hiánya. A papa betegsége. Az iskola kudarcai, de van azért vidám oldalam is. Eddig csak rólam beszéltünk! Most te jössz, azt már tudom, hol laksz, és az órákon kellőképpen tájékozódtam arról is, mit szeretsz csinálni, vagy tudom, hogy imádod a cukorkát, meg a számítógépeket, meg a …még sorolnék, de nem jut több az eszembe. És a családod? Egyáltalán. Jesszus még azt sem tudom pontosan hány éves vagy...

Minden érintés most csak a kimondatlan szavaknak szól, mindannak amit akár még megfogalmazni sem lehet, inkább kimutatni, a szív folytonos zakatoló dobogását, és kielégíteni, a vele járó testi vágyakat. Erik kezei végig simították az arcát, a hátát, a nyakát, majd mélyen a lány szemébe nézett, Emma úgy szorította azokat a kezeket, mintha érezni akarná azt, ami oly ritkán adatik meg a számukra, az összetartozást. A szemek pedig, milyen őszinték, és kérdeznek, „hé te is ugyanazt érzed, amit...

A házasság mindössze hét évig tartott, normális percek nélkül, szülővel az őrület szélén, egy anyával, aki maga maradt, ahelyett hogy hagyja magát összeveretni. Két éhes szájat bízott rá a jó isten, a lányét, és a bátyjáét. Ez gyakori példa, elvált szülők gyermekeként felnőni, manapság szinte egy általános sérelem. Ami eleinte talán nem is akkora probléma, ha a gyerek még túl kicsi hogy felfogja mi is zajlik körülötte. Mennél tisztább a gondolkodása, annál rosszabbá válik elmondania, és...

A lány hangját egy csók zárta el a külvilágtól, és lágy érzéki ölelés, ami nem akarta elereszteni, akármennyire is tiltakozott, erőtlenül engedett a csóknak és ön tudatlanul adott át mindent, amit a szíve eddig rejtegetni akart, őszintén. A kezdetben ártatlan puszinak indult jelent, egymás tökéletes rabul ejtése lett, hosszú kínzás volt ez a három hét, a lelke hol a szerelmes érzésekkel, hol az eszébe jutó másik nővel harcolt, képtelen ellenállni a pletykánál sokkal masszívabb vágynak......

- Minek mentél be a sötétbe?
- Ihletet ad!
Kamuzott.
- Igen! A sötétben sokkal jobban tudok összpontosítani a rajzolásra!
Mialatt Emma bújik, Erik jön, szokás szerint nagy lendülettel, a ceruzák meg szanaszét hevernek, Lilla alig győzi felszedni őket!
- Nem segítenél?
Szólt rá erélyesen.
- Miért?
- Mert jönnek a… mindegy.
Lilla is beköltözött a lépcső alá, mintha érezné, itt baj lesz.
- Jobb, ha nem álljuk el az útjukat! ...

A lány, már nem válaszolt, bevetette magát, a fürdőszoba csendjébe, folyamatosan magán érezte a férfi parfümjének illatát, hosszasan vacillált vajon hová tüntesse el a parfümös ruhadarabot. Mint létfontosságú eszközt úgy szorongatta a kezében, a táskájából elő vett szoknyáját.
„Semmit, de az illatodat, haza hoztam magammal, és nem akarok megszabadulni tőle!” Szép formásra hajtogatta. Roskadozott a lelke, de elnyomta legbelső, feltörni készülő érzéseit. Ennél sokkal fontosabb hogy...