Lock adatai

Steph összeesve feküdt a földön, és könnyezett a szeme a hírtelen sokktól, fegyvere mellette hevert a levelek között. Lenézett a lábára, és szörnyülködve látta, hogy egy rozsdás, régi medvecsapdába lépett bele, ami a roppanásból ítélve a lábát is eltörte, ráadásul rögzítve is volt a talajhoz. Nagyon réginek tűnt, ahogy látta fátyolos szemein keresztül, majd lenyúlt, hogy szétnyissa...

- Jézusom!- A kiáltás a saját torkából tört elő, erre ébredt fel. - Mi van velem? - Ez az éjszaka teljesen megrémítette már. Ránézett a lányára, és egy kicsit megnyugodott. De vajon miért lett nyugodtabb, hogy látta? Hiszen mi baja történhetett volna? Ott volt mellette. Mégis szorongást érzett...

Amikor már jobban magához tért, erős köhögő roham rázta meg az egész testét. Közben éles késként vágta a torkát a fájdalom. Megfázott, tudatosodott benne ez a szörnyű gondolat. Nagyon utált beteg lenni, de ha nem húzzák ki valahogy, akkor rosszabb is történhet a betegségnél. Ekkor már érezte az éhség párját is, a jó öreg szomjúságot. Kiszáradt ajakkal vette a levegőt, és közben furcsa hangja volt a légzésének. Akadozós, reszelős. Eszébe jutott, amikor még kicsi volt, az apja elvitte a...

Majdnem kétszer akkora volt, mint egy farkas, de ezek öten voltak. Elkezdték körbe fogni, és ezt nem hagyhatta. A főordas szeme egyértelműen fenyegető volt. Úgy látszott őt veszélyesebb ellenségnek látták, mint a gazdáját, ezért csak rá figyeltek. Nem hagyhatja, hogy valami baja essen az Embernek. Ekkor egy hatalmas üvöltést hallatott, és nekitámadt a vezérnek...

Nem tudta pontosan, hogy mennyi ideig tartott, amíg megnyugodott, de lassan kezdett magához térni. Az arca koszos volt a rászáradt földtől, és a könnyei barázdákat vágtak benne. Megpróbálta kitapasztalni, hogy mire képes ebben a szorult helyzetben. Sorban megmozgatta a jobb kezét, majd a balt. A keze legalább nem sérült...

- Szíven akartál lőni, hogy biztosra menj! - Erre elkezdte kigombolni az egyenruhája zakóját, majd a nyakkendőt, az inget is szétválasztotta, és megmutatta a sebhelyet. A bal mellbimbó mellett egy centis lyuknak a forradása látszott, ez volt a bemeneti seb. Ekkor megfordult, és a hátát is megmutatta...

Elizabeth otthon ült, és várta Johnt. Elment vadászni. Ezt az embert. Ki hallott már ilyet? Vadászni. Hatalmas volt a vita közöttük, de már megbánta, hogy olyasmiket mondott a férjének. Szeretett volna bocsánatot kérni tőle, de egy nőnek nem szabad kezdeményeznie. Különben is, John sem volt valami kíméletes, ami a szavakat illeti...

És a harmadik dolog a kifejezőképesség. Ha kitalálsz valamit, akkor az úgy a legszebb, ha el tudod mondani a kitalációdat. Rengeteg segítséged van hozzá. Az első kettő veled született képesség, az utolsót kemény, és hosszadalmas munkával elsajátíthatod, de ez évekbe telhet...

Már félúton járt hazafelé, amikor az egyik sötét saroknál valami csattogásra lett figyelmes.
Tcs, tcs,tcs. A szaggatott hang nem volt erős, és nem volt benne biztos, hogy nem a részegsége miatt hallja ezeket...

- Amikor elkezdenek lövöldözni, akkor ti lebuktok az ajtók mögé, ahova acéllapokat tettünk, ami megvéd benneteket a golyóktól. Az ajtó belsejére már odatettük a lyukakat, amiket a golyók fognak ütni. A véres, lyukas öltönyöket már előkészítettük, nektek csak fel kell venni...