Az Író és a Kisfiú

- Gyere Bruce, indulunk!- A kis Bruce összeszedte a játékait, és belerakta a dobozába. Roppant izgatott volt, mert ma látogatják meg a Nagypapáját, aki egy igazi író! Bruce is író akart lenni, máramennyire egy tízéves kisfiú el tudja dönteni, hogy mit szeretne csinálni, majd ha felnő. De ő úgy gondolta, hogy ez sokkal komolyabb. Tudta, hogy ő író lesz, de azt is, hogy sohasem lesz olyan ügyes, mint a Nagyapja.
Tegnap este kihallgatta a szülei beszélgetését, amiből megtudta, hogy Nagyapa nagyon beteg, meg valami olyasmit is, hogy szélütést kapott, de ezt nem tudta, hogy mi, csak sejtette, hogy nem jó dolog. Ígyhát ma meglátogatják őt.

Amikor odaértek a kis házhoz, az ismerős kerítés szép emlékeket ébresztett Bruceban. Itt ülve hallgatta a Nagypapa meséit, olykor szomorú, de legtöbb esetben vidám elbeszéléseit.
Az idő gyönyörű volt, a madarak beszélgettek a fák ágain. Bruce szerette volna hallgatni, de be kellett menniük a házba.
A konyhában a nagymamája főzte a kávét, amit ő még nem ihatott, mert az anyja nem engedte meg. Az apja, és Bruce bementek a szobába.

- Szervusz, Kisfiú! Na hogy csicseregnek ma a madarak?
- Nyitott csőrrel, mint mindig.
Ezen jót nevetett a sápadt író, és beszélni kezdett az apával.
- Nem vagyok túl jól, és ezért örülök, hogy itt vagytok.
Lehet, hogy örökre becsukom a meséskönyvet.
- Ne mondj ilyet apa!
- De miért Nagypapa? Hát már nem szeretsz írni?
- Figyelj ide Kisfiú! Az emberekkel néha olyasmi történhet, amit nem szeretnének, de mégis megtörténik. Majd megtanulod! Fiam! Menj ki, kérlek! Had beszéljek egy kicsit a Kisfiúval.- Bruce apja kiment, és csönd telepedett meg a kis szobában.
- Nagypapa, hogyan kell írni? Szeretnék olyan lenni, mint te!
- Hohó kisöreg, ez komoly munka. Elmondom neked, hogy mit kell tudnod. - Kis szünetet tartott, majd folytatta.
- Először is az íráshoz három dolog kell: az első, és legfontosabb a képzelet. Ha nincs fantáziád, akkor ez nem lehetséges. De tudom, hogy neked fenejó a képzeleted.
A második dolog az ötletgazdagság, és a műveltség. Ahhoz, hogy tudj írni, meg kell tanulnod olvasni! Nem csak a sorokat, de a mondadójukat is tudd elolvasni!

És a harmadik dolog a kifejezőképesség. Ha kitalálsz valamit, akkor az úgy a legszebb, ha el tudod mondani a kitalációdat. Rengeteg segítséged van hozzá. Az első kettő veled született képesség, az utolsót kemény, és hosszadalmas munkával elsajátíthatod, de ez évekbe telhet.
- És ha ezeket tudom, akkor már író vagyok?
- Sajnos még nem. Ha már írni tudsz, akkor el kell döntened, hogyan akarsz írni. Tudod ez olyan mint az öltözködés. Ha felveszel egy ruhát, és mondjuk te jól érzed magad benne, akkor nemszámít ha leszólják az emberek, de sajnos ki is közösíthetnek maguk közül.
- Mit jelent az, hogy kiközösítés?
- Amikor az embert nem fogadják be. Az írót se fogadják be, ha olyat ír ami az embereknek nem tetszik.
De ettől még érezheted jól magad.

Ha viszont olyan ruhát veszel fel, ami tetszik az embereknek, akkor elfogadnak, és szeretnek, de te lehet, hogy nem fogod jól érezni magad.
Persze az is előfordulhat, hogy jól is érzed magad a ruhában, és az embereknek is tetszel. Ez a legjobb ami történhet. - Madár szállt le az ablak előtti nagy fa ágára, és énekelni kezdett. Egy ideig ezt hallgatták, amíg Nagyapa el nem kezdte folytatni.
- Jól figyelj Bruce! - Nem emlékezett rá a Kisfiú, hogy mikor hívta utoljára Brucenak.
- Az íráshoz gondolkodni kell! Soha ne engedd, hogy a hétköznapok, vagy más dolgok megakadályozzák, hogy gondolkozz! Írni csak úgy lehet, ha tisztán látod azt amit meg akarsz fogni!
- Nagyapa, te mindig tudtál írni?
- Hajaj. Meg sem tudnám számolni, hányszor volt már az, hogy nem tudtam írni.
- Ez hogy lehet?
- Tudod Kisfiú, néha kitalálsz valamit, de nem tudod szavakba önteni, még akkor sem ha te ezt gyakorlod az egész életedben. Néha pedig, szeretnél írni, de nincs mit megfogalmazni. Nagyon sok idő telt már úgy el, hogy csak ültem, és nem tudtam írni. De ezt nem szabad eröltetni! Ha kényszeríted magad, az felboríthatja az egész eddigi munkádat. Az írás az jön magától, néha szünetet tart, néha pedig jön egyfolytában. De soha ne erőltesd!
Hírtelen Köhögésroham kapta el a Nagypapát, és pár másodpercig csak rángatózott tőle. De aztán összeszedte magát, és folytatta.
- De ha nem vagy biztos az írásban, ne akarj író lenni!
Ez sok bajjal jár, én mondom.
- Hogyhogy sok bajjal? Ezt nem értem. Nem te mondtad, hogy írhatok, még akkor is ha ez másnak nem tetszik?
- Persze. De sok emberre hatással vannak a negatív kritikák.
- Mi az a negatív kritika?
- Ha az emberek kifejezik a nemtetszésüket. De a jó kritika mellett erre is szükséged van, hogy tudd mit gondolnak. De ha nem kapsz jó elismerést az írásodért, az könnyen elveheti a kedved tőle. Elvégre az ember szereti ha elismerik. Ezt sokan nem valják be, de így van. De nem szabad hibába esned, és túlbecsülnöd magad! Ha egy jó gondolatot alkottál az még nem jelenti azt, hogy minden gondolatod jó! Érted ennek a lényegét?
- Nem szabad teljesen az emberekre hallgatnom?
- Így van, Kisfiú. Nagyszerű eszed van! Tudnod kell magadat elemezni, és eldönteni, hogy mit érdemes leírni, és mi a jó! Ha ezeket el tudod fogadni, és be tudod tartani, akkor jobb író lehetsz bárkinél.-

Bruce nagyon boldog volt! Úgy érezte, megértette a Nagypapája szavait. Kiment a szobából, hogy beküldje az apját a Beteg kérésére. De mire az apja beért, már csak egy nagyszerű író teste feküdt az ágyban.