A medvecsapda foglya 1

A délutáni vadászat eddig nem hozott semmilyen zsákmányt, ezért a vadász bosszús volt. Nem szerette az eredménytelenséget, főleg nem egy ekkora erdőben, mint ez itt. Hatalmas fák, dús aljnövényzet és sehol egy szarvas. Ahogy az erdő közepe felé tartott, hirtelen zörgésre lett figyelmes. Egy óriási szarvasbikát pillantott meg úgy kétszáz méterre a patakparton. Az állat éppen végzett az ivással, és elindult vissza a sűrűbb részre. A férfi követte őt, mint ahogy egy tigris követi a gyanútlan áldozatát. Száz méter után vette csak észre, hogy jól elkalandozott az ismert tájtól, de a vad újból elvonta a figyelmét. A puska felemelkedett, és Stephen lőni készült. Egy lépést tett meg ekkor egy nagy csattanást, és egy hangos roppanást hallott, majd berobbant az agyába a fájdalom is és felüvöltött. A madarak gombafelhőként repültek fel a fákról ijedtükben, a szarvas rémülten szökkent tova a sikolytól.

Steph összeesve feküdt a földön, és könnyezett a szeme a hírtelen sokktól, fegyvere mellette hevert a levelek között. Lenézett a lábára, és szörnyülködve látta, hogy egy rozsdás, régi medvecsapdába lépett bele, ami a roppanásból ítélve a lábát is eltörte, ráadásul rögzítve is volt a talajhoz. Nagyon réginek tűnt, ahogy látta fátyolos szemein keresztül, majd lenyúlt, hogy szétnyissa. Megfogta a két "állkapcsot" és feszíteni kezdete, de az egy centit sem engedett.
- Mi a faszom? - Újból próbálkozott, de az eredmény ugyanaz volt, ráadásul még a fájdalom is erősödött. Letette a fejét, és megpróbált lenyugodni. Amint valamennyire összeszedte magát, megvizsgálta a szerkezetet. A kallantyú be volt akadva a résbe, de a rugót nem látta sehol, majd kis kutatás után megtalálta. Törött volt. Ez annyit jelent, hogy ezt csak úgy tudja leszedni, ha levágják a lábáról. A felismerés pofonként csapott le rá, és kezdett pánikba esni.
- SEGÍTSÉG! VALAKI! - A kiáltásokat nem hallotta senki, de ezt Stephen nem tudhatta. Itt feküdt már egy órája, és kezdte átérezni a csapdába esett medvék helyzetét, miközben a nap lenyugvóban volt a horizonton. Fél óra, és teljesen sötét lesz, gondolta. Ekkor eszébe jutott valami, és a fegyvert felvette maga mellől. Négy lövést adott le az ég felé, és remélte, hogy valaki meghallja, és tesz valamit, bár ez nem valószínű, mivel egy teremtett lélek sem járt arra, mikor idejött. - Vajon most mi lesz?- de nem jutott semmire.

A telehold békésen világított az égen, de a fák közzé csak kevés fényt tudott utat törni. A vadász kezdett fázni, és érezte, hogy a lába is bedagadt. Az elmúlt órákban pánikok rohamai váltották egymást, és sehogy sem jutott előbbre. Ekkor ágak zörgésére lett figyelmes, és egy négylábú alak állt meg előtte.
Felismerte. Egy farkas volt, mégpedig egy szép példány.
Magához húzta a fegyverét, közben az állat morogva közelített...