Endana Telares beküldött történetei

Az erdő elég félelmetesnek hatott, így este. Olyan halott volt. Nem lehetett hallani az avarban motozó állatok zajait, egy bagoly se huhogott, sőt még a szúnyogok jelenléte is megszűnt. Csak a mi lépteink visszhangoztak a síri csendben. Nem tudom, mennyi ideje mehettünk - az idő fogalma mintha nem létezett volna azon a helyen -, amikor a távolban egy parányi fényfoltot vettünk észre...

Az asszony úgy rontott be a dolgozóba, mint egy eszelős, s amikor meglátta férjét a földön, azzá is vált. Sikoltozva borult térdre Walter mellett - akiről többé senki meg nem mondta, valóban ő volt-e, még Martha sem volt biztos benne - és tenyerével a padlót csapkodta ott, ahol egykor férje feje lehetett és nem az a temérdek csontszilánk, bőrdarab, agyvelő és vér, amit csak horror filmekben látni...

Aztán ott van az Akrack lábainál elterülő varázslatos erdősáv, a Kenaldar, az elfek ősi földje, melyet legtöbb lakója rég elhagyott, csupán kisebb törzsek élnek ott elszigeteltségben, őrizve hagyományaikat, elárasztva mágiával levegőt és vizeket...

Egyikük sem vette észre, hogy abban a röpke pillanatban szívük egyszerre dobbant; és már el is múlt. Testük fájdalmasan elvált egymástól, a lány felpattant az ágyról, ágya alól kihúzott egy nagy hátizsákot és már el is kezdte szórni bele a szükséges holmikat: ruhákat, drótokat, kulcsokat, tőrt, kulacsot, takarót és persze az aranytallérokat...

"Lehet, mégsem jó ötlet ez az öngyilkosság. Valaki csak kisegít pár dollárral" gondolta akkor ő, bár ennek pont az ellenkezőjéről volt meggyőződve; hónapokkal azelőtt elveszítette minden hitelezőjét, befektetőjét, többen közülük perbe is fogták, s az ügyek sikeresen haladtak a bíróság falain belül...

Mariora bólintott és a bögrét ajkaihoz emelte, de amint belekortyolt, el is húzta száját, s kis híján kis is öklendezte, amit lenyelt.
- Hát, ha ez kakaó, akkor biztos romlott és ez valami rossz vicc akart lenni. De lehet, hogy nem is kakaó...

Könnyedén Emily mögé lopóztam, s a kés még azelőtt húsába csúszhatott, mielőtt még felcsillanhatott volna Jeremy gyermeki szempárja, amint meglátja apucit, arcán őrült vigyorral. Anyuci aztán meg akart fordulni, de így a kés csak jobban megsebezte, s nem mellékesen egy apró víztócsára is lépett, melyen megcsúszott, s fejét a kád szélébe verte...

- Csak egy napig maradhatok... aztán vissza kell térnem régi életemhez.
Nem tűnt szomorúnak, amikor ezt mondta. Ő minden egyes percet kiélvezett, melyet emberként élhetett meg. Elsőként rögtön odaszaladt lemezjátszómhoz, s feltette Liszt Les Préludes-jét, majd táncolni kezdett rá, én pedig csak némán, szemlesütve figyeltem, ám amint rápillantottam, le kellett hogy kapjam tekintetem, hogy megmentsem magam a pokol legmélyebb bugyraitól...

Egy alak suhan el a hold előtt. Ruhája vakító fehér, fényessége túlnő az éjen. Hosszú lenszőke haját megszámlálhatatlan gyémánt díszíti, vagy talán csillag. Arany szárnyait szélesre tárja, s a szellőkön vitorlázik. Ő a királynő ebben a világban...

Lába alatt a kavics élesen csikorgott, ahogy lassan haladt előre. Látása egyre jobban kezdett kiélesedni, s most már tisztán láthatta a karmokat a szőrös láb végén. Megfogta a legterebéjesebb faág végét, s kiemelte a vízből. A felkavart víz elnyelte a tetemet, de pár pillanat múlva az ismét kiemelkedett a felszínre. A férfi ijedten felkiáltott, amint meglátta a nem evilági lény emberi szemmel nézve torz testét. Pár lépést hátrált, és már érezte az epe maró ízét torkában és szájában......