(Ön?)Gyilkosság

Leonard Stateman, bár nem túl sikeres, de üzletember volt. És ahogy az idő múlt, egyre rosszabb anyagi helyzetbe került, ami kétes ügyletek megkötésébe hajszolta: az adócsaláson keresztül a feketepiaci értékesítésig minden utat megjárt, amire csak lehetősége nyílt. Az ördögi körből viszont nincs menekvés, s ez azon a végzetes napon tudatosodott leginkább Lenny-ben, amikor a halál végül hűvös csontmarkába zárta.
A negyvenes, pocakosodó férfi szinte belefulladt tartozásaiba, melyek nemhogy fogytak volna - ahogy újabb és újabb törvénytelenségekre adta fejét -, de még nőttek is. Mégha csak néhány bank, vagy az állam felé lettek volna kötelezettségei, megúszhatta volna néhány évnyi börtönnel. A maffiával azonban nem lehet huzakodni: ha a Nagyfőnök akar valamit, meg is kapja. Így történt ez Lenny esetében is.

Néhány nappal halála előtt telefont kapott egy ismeretlentől, mégpedig arról, hogy öt napja van, hogy 10.000 dollárt bepakoljon egy aktatáskába, aztán átadja egy összekötőnek. A vonal másik végén lévő férfit nem érdekelt Leonard gyenge kifogása - pontosabban a "Teljesen le vagyok égve! Honnan szedjek össze öt nap alatt ennyi pénzt?!" hozzászólása. Válasz helyett a kagylóban a hang egyet kattant, majd - a vonal megszakadását jelezve - türelmetlen pittyegésbe kezdett, Lenny pedig teljes kétségbeesésbe zuhantan járatta agyát, hogyan kerülhetne el fizetés nélkül egy véres és - szinte biztosan - kínokkal teli haláltusát. Végül, ahogy 9. emeleti lakása ablakán a habfelhőkkel tarkított kék égre bámult, megszületett az egyetlen, a legvégső megoldás, az öngyilkosság: felliftezik a toronyház 30. szintjére, ahol a tetőre vezető csapóajtót kinyitja, aztán ugorhat is le a mélységbe. Ha szerencséje van, még becsapódás előtt szörnyet hal. Ennél remekebb terv meg sem születhetett volna pillanatnyilag zavarodott elméjében. A pontos kivitelezésen még volt mit átgondolnia, de a vázlat a lényeg és az készen állt.

A hívást követő négy napban ki sem tette lábát a zsibongó utcára - ezért tudomása sem volt a felhőkarcoló körül zajló filmforgatási munkálatokról -, munkahelyén beteget jelentett - nem is alaptalanul, mert szűnni nem akaró migrén és hányinger gyötörte -, felhívta szüleit, s ködös szavakkal búcsút vett tőlük. Még volt felesége számát is tárcsázta, de amint a bársonyos női hang megszólalt, Lenny ijedten csapta le a kagylót.
"Lehet, mégsem jó ötlet ez az öngyilkosság. Valaki csak kisegít pár dollárral" gondolta akkor ő, bár ennek pont az ellenkezőjéről volt meggyőződve; hónapokkal azelőtt elveszítette minden hitelezőjét, befektetőjét, többen közülük perbe is fogták, s az ügyek sikeresen haladtak a bíróság falain belül. Csupán a maffia nem volt ennyire kegyes, ő nem vesz igénybe jogi szolgáltatásokat, annál sokkal egyszerűbb, olcsóbb és, nem utolsó sorban, hatékonyabb módszereket alkalmaz: zsarolás, fenyegetés, csonkítás, s ha mindezek nem hoznak sikert, volt-nincs, eltörlik az adóst a föld színéről.

Negyedik nap estéjére Lenny meggyőzte magát, hogy valóban ez a megoldás, elvégre minden kolonctól megszabadulhat, mondhatni új életet kezdhet. Nem járt templomba, nem volt vallásos, nem volt tagja egy szektának sem, de a reinkarnációban hitt. Éppen ezért biztos volt benne, hogy új teste fog kapni, amivel - megfogadta - jobban gazdálkodik, s minél kevésbé próbálja majd bajba sodorni.

Ha csigalassúsággal is, de eljött az ötödik nap, a péntek. A Sors fintora tán, hogy eónokkal ezelőtt egy úgynevezett "Isten" pontosan a világ formálásának ötödik napján alkotta meg a "teremtés koronáját", az embert (szigorúan csak az állatok után).
Lenny kimondotta izgatott volt. Aludni se tudott, egész éjjel csak forgolódott, a plafonon játszadozó árnyakat nézegette, s mindeközben esze azon járt, vajon milyen érzés lesz meghalni? Elsötétül minden, vagy vakító fény támad? Filmszakadás lesz, vagy csupán máshogy fog látni? Egyáltalán fájni fog? Netán kellemes lesz, mint egy orgazmus? Ezen felbuzdulva és felizgulva életében utoljára kielégítette magát néma vágyódásban. Ezután már könnyebben ment az a néhány órányi alvás, amit még megengedhetett magának egy halálra ítélt, vagy ha úgy jobban tetszik, egy öngyilkos jelölt.
Kora reggel Lenny keserű ízzel szájában ébredt, sivataggá száradt és forrósodott torokkal, izgatottságtól remegő végtagokkal és erős elhatározással: igenis, ugrani fog!
A fürdőszobába vonszolta meztelen testét, hogy megtisztítsa magát az éjszakai izzadtságtól és ondójától, egyszervolt gyönyöre tanúságától.

A rózsából frissítő hideg víz tört elő, mely alig fél perc leforgása alatt annyira felmelegedett, hogy a bőrt égette. Lenny belenézett volna a tükörbe még utoljára, búcsút venni a nedvességtől feje búbjára tapadó pár szál fekete hajától, a szeme körüli sötét karikáktól, repedezett ajkaitól, rövidlátó szürke szemeitől és homloka gondterhelt ráncaitól, de a pára megakadályozta ebben. Arctalanul ment vissza szobájába, hogy előkeresse és felhúzza legelőkelőbb öltönyét, benne Armani címkével, melyet még jobb időket látott korában vásárolt. Volt felesége, Sophie segített kiválasztani, aki akkor még szerelmes volt, s bízott a férfiban, akinek kimondta a boldogító igent. Bízott benne egészen addig, amíg Lenny ugyanaz a férfi volt, akibe beleszeretett. A változásnak és az ezt követő viharos válásnak már két éve. Azóta nem látták egymást, nem is beszéltek, hogy az ügyvédek eléjük tolták az aláírandó nyilatkozatot. Mindez már a múlté, ahogyan Leonard Stateman sírköve is hirdeti: "Leonard Stateman, szeretett fiunk, élt 43 évet, mielőtt az angyalok maguk közé szólították!" (Szülei igen tapintatosan fogalmaztak. Talán ha ismerték volna fiuk valódi természetét, másként vélekednek, s más felirat kerül Lenny végső nyughelyére.)

A lift halk kattogással és surrogással suhant a 30. emelet felé, ahol a szabadság várt Lenny-re. Ahogy az ajtó automatikusan kitárult, Leonard szinte kirobbant a szűkös fülkéből, ki, egyenesen a derűs kék ég alá. A nap vakítóan sütött, mint a teremtés idején, s a felhőkarcolók közt közlekedő gépkocsik és buszok hangos dudálásai, esztelen fékezései és motorjaik kellemes duruzsolása töltötte be az erdei madárcsicsergés szerepét New York-ban, az egekbe törő nagyvárosban. Lenny is a felhők között érezte magát, amikor a tető széle felé kezdett futni, majd a végén elrugaszkodott, karjait szárnyakként kitárta, sodortatva magát a gravitációval, átadva magát a szabadesésnek. Ha előtte lenézett volna, tán másképp cselekszik...

"Tegnap a déli órákban Leonard Stateman-t - nem mellékesen többszörösen perbe fogott new york-i üzletembert - igen furcsa módon érte utol végzete. Feltételezhetően öngyilkosságot kísérelt végrehajtani az otthonául szolgáló toronyház tetejéről leugorva. Az egyik szomszédos házban épp a Pokoli felhőkarcoló című filmet forgatták, mely egy kigyulladt épületről szól. Mivel a film egyik jelenetében néhány kaszkadőr az ablakon keresztül távozik, egy hatalmas hálót feszítettek ki a 7. emelet magasságában. Ez megmenthette volna a férfi életét, ha nem történik egy szerencsétlenség: az egyik felhőkarcoló ablakából - a rendőrségnek még nem sikerült kiderítenie, honnan - egy lövést adtak le. A golyó pont Leonard-ot találta el. A történteket a hatóság nem könyvelhette el öngyilkosságként, azonban a bíróság gyanúsított nélkül nem tud mit kezdeni az üggyel.

New York Times, 2006. március 24."