Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Friss hozzászólások
Dr. Stephen P. St.John: Köszönöm! Lesz még folytatás,...
2020-10-19 14:24
Szergejecske: Olvastam az összes sztorid. Na...
2020-10-19 11:55
69Monica: Szia! 24 éves vonzó, szép test...
2020-10-19 10:18
tlalax: 1300 oldal erotikus horrormese...
2020-10-17 15:56
Pavlov: Kedden, okt. 20-án jön a másod...
2020-10-17 15:55
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

BURGONYA adatai

Neve:
BURGONYA
E-mail címe:
Nem publikus
BURGONYA összes beküldött történetének megtekintése »
BURGONYA
Írásai 169 2474
1977
A nő szája úgy szívott, mint egy harcsáé. Duzzadt ajkai gyűrűként feszültek rá a fitymafékemre. A karnevál pörgött köröttünk, s én átláttam az arcán, a nyál göbös csomóin, a föld érdes szilíciumpajzsán. Ázsiában millió és millió lány térdelt a Jangce és a Sárga folyó teraszain, melleik kibontva, hangjuk vérző panasz volt az égbe, a feketedő, szuvas égbe - s szakadt rongyú katonák tántorogtak elő a Mekong deltájából...
2590
Hogy kerültem ide, nem tudom. Kör alakú helység volt, frankón, mint a Pantheón, vagy mi. Kilenc lány és nő ült körbe, Habsburg-címert viselő bársonyszékeken, mindegyikükön szoknya és szvetter. Térdeik illedelmesen összezárva, szemeik lesunyva, orcájukon bíbor pír. Középen egy csillag alakú emelvényen állt a Csősz, pásztorbottal, eltúlzottan kálvinista vonásokkal, ködmönben és bőrszandálban. Kezében egy duplacsövű vadászpuskát tartott, melyen fel volt húzva a kas. Nadrágját büszke, élénk...
1736
Felvidultam, hogy végre emberi lényekre leltem. Ennek a párocskának az összetevői voltak az első humanoidok, akikre ebben a különös utcácskában leltem. A nyulakkal zsúfolt héder óta eltelt jó néhány órában, napban vagy tíz városnyi nagyságú épületet jártam be, és egyikben sem bukkantam semmire. Nemhogy emberre, élőlényre sem: sőt, néhány 1982-as Newsweeken kívül, amelynek címlapja Margaret Thatcher és egy szobaboy közti afféron csámcsogott, semmire sem...
2214
Jóóóreggelt kívánunk minden kedves olvasónknak! Marius Erato vagyok, a meleg román srác, akit BURGONYA író úr két hanyagolható írásában való szerepeltetés után legújabb művében méltóztatott végre meggyilkolni. Ennek apropóján készítettem vele az alábbi interjút.
Legutóbb egy éve tettem nála látogatást, és meglepett, hogy most egészen más körülmények között kaphattam diktafonvégre...
2589
A mester a sajtpapírt gombóccá gyűrte hatalmas öklében, a spanglit a földre söpörte. Szíve kihagyott, így a második infarktus után ez már nem vicc. Megragadta az első sört, és intett a félrészeg feleségének, menjen csak a varrószakkörre. Még hogy varrás! Tudta már az igazságot, de türelmet kényszerített magára. Eljön majd az asszony ideje is...
2162
- Úgy nézel rám, mintha lenne. Tudod, kibékültem a feleségemmel. Nem szeretném elveszíteni, és végül is nem ígértem neked semmit. Kíméletlenül őszinte vagyok, világos? A feleségem szerint mindig is ez volt a legjobb tulajdon… szóval, szerintem ilyen esetekben ez a leghelyesebb, amit tehetünk, érted?
- Persze – válaszolta a nő, és arra gondolt, immár nem először, hogy vajon milyen halállal fog ő meghalni...
1849
1998-ban az akkor már szklerózis multiplexben szenvedő Beltford csillagász beküldött egy cikket a Science magazinba, amelyben újból ismertette, mi fog történni kilenc év múlva, és ezúttal az okokon is eltöprengett. Véleménye szerint valami „gigantikus erő száguld a naprendszer felé az univerzum ismeretlen mélységeiből, és szívó hatást fejt ki, amely összekócolja a bolygók röppályáit, mint a szél egy fiatal, szűz lány haját.” ...
2366
Szó, ami szó, a nagymester szemre való férfiú volt. Kigyúrt teste volt, hiszen folyamatosan hadakozott a livónokkal, lengyelekkel, poroszokkal, oroszokkal – bár meg kell hagyni, a fogai már rohadásnak indultak.
Végül az egyik lány – lehetett vagy tizennyolc éves, sudár, barna – leköpte Karl Bessart von Triert .
- Fritz! – süvöltötte – Nem kapni meg a sunámat!
A nagymester letörölte képéről a turhát, aztán hidegen elmosolyodott.
- Rendben, Mädchen – intett...
1415
Késő félned, kedvesem:
napok folynak el a szépszagú sötétben,
a homály ringlói hullanak.
Fakult mosolyod árnyékában
elhanyatlok a vasláng nap alatt...
2647
De már ott is van előtte a vén, háborút megjárt gőzmozdony, mely kifurakszik az önmaga által keltett rémes hangorkánból. Szilamér rémülten hátralép, és megbotlik az egyik gazzal benőtt sínben. Zuhantában pupillája tágabbra tágul, mint valaha. Törött lábbal ér földet, a mozdony zajától nem hallja csontja reccsenését, de érzi, akárcsak az őrjítő fájdalmat, amely végigrohan rajta. Szilamér felüvölt, de amint meglátja a fölémagasodó szerelvényt, elfeledkezik a lábáról. Ahogyan minden másról...