Overexponation (sötét napban negatív)

Késő félned, kedvesem:
napok folynak el a szépszagú sötétben,
a homály ringlói hullanak.
Fakult mosolyod árnyékában
elhanyatlok a vasláng nap alatt -

Távozz, menj most nap,
fényed gyilkos kése boncol,
és szörnyfényű emlékek cibálnak.
Homlokom mögött
konokul lüktet a csont,
s vele néhány emlék,
mely utánam szökött.

A fájdalom belül van.
Úgy fut szerte, mint az utak,
vagy mint kór, mit terjesztenek
mérgezett kutak.

Hasadj, lélek, ketté! Egy részem
az élet felé kísérjen, mely délibáb
éjbe hajló út felett;
A másik felem tiéd, halott szerelmem –
s a gyilkos, ragyogó napé,
mely magába temet.