Fogaskerék utca - A Kocsma és az Anonim ribancok

A KOCSMA

Az utca kövezetét sárgára festették a régimódi gázlámpák. Szurtos-szürke kéményekből sűrű szénfüst gomolygott. Az utcafront fenyegetően tornyosult fölém. Seggemet riszálva galoppoztam néhány száz métert, s közben a holdat figyeltem, a vén, vigyori csörgősipkást. Tücskök nem ciripeltek, pedig a házak között kertek is nyújtóztak, zamatos sütőtök és repceültetvényekkel. Igaz, aztán ezek is elmaradtak, az utca összeszűkült, lótrágya és szalmaszag keveredett szénmonoxid és a nagymama lekvárjának illatával. A kezdetben langyos este didergőssé változott.
Átvágtam a páratlan oldalra, ahonnan egy lerobbant házikóból éles fény és zene áradt. RÖNKÖS BÜFÉ, hirdette rajta a felirat. Rosszindulatú árnyak imbolyogtak a füstös ablak mögött, fröccs és pálinkaszagot leheltek a járdaszéli hányástócsák.
Hirtelen úgy éreztem, megszomjaztam. Felhagyva reménnyel, de beléptem hát.
(___________itt most elbaszottul különleges, lidérces, túlvilági effektek, 2085 Hollywood, yuppiii________)
Négy órával később léptem ki. Megtoldottam a kanális melletti, méretes hányadékkupacot, és szédelegve továbbhajóztam az utca felett. Agyam töredezett merevlemezként zümmögött. Kevésre emlékeztem az eltelt órákból. Legfeljebb arra, hogy átölelt a világ legnagyobb, hózentrógert viselő medvéje, és megcsókolt a dákófejű asszony, akinek pincsije egész este a hajamban tornászott, míg csak el nem székelte magát. Gerinctörés a WC belső ajtaján.



***

Hogy kerültem ide, nem tudom. Kör alakú helység volt, frankón, mint a Pantheón, vagy mi. Kilenc lány és nő ült körbe, Habsburg-címert viselő bársonyszékeken, mindegyikükön szoknya és szvetter. Térdeik illedelmesen összezárva, szemeik lesunyva, orcájukon bíbor pír. Középen egy csillag alakú emelvényen állt a Csősz, pásztorbottal, eltúlzottan kálvinista vonásokkal, ködmönben és bőrszandálban. Kezében egy duplacsövű vadászpuskát tartott, melyen fel volt húzva a kas. Nadrágját büszke, élénk merevedés púpozta.
- Nos, hölgyeim, örülök, hogy eljöttek - szólalt meg a Csősz pattogósan. - Fontos nap ez az életükben. Megteszik az első lépést, hogy leszokjanak egy káros, önsorsrontó szenvedélyükről. Van önök közt fiatal és öreg, jómódú és proli, de egy közös önökben: a testiség iránti rajongásuk maga mögé utasít minden szellemi emelkedettséget. Jól mondom?
Senki nem felelt, mire a Csősz a vállához emelte a puskát, és főbe lőtte az egyik lányt.
Ijedten beugrottam egy elefántkórós gorillát mintázó oszlop mögé. A nők is felugráltak ijedten sikoltozva, az egyik fiatalabb lány lerókázta I LOVE EMO feliratú trikóját.

-VISSZAÜLNI! - kiáltotta a Csősz, és meglóbálta a puskát. Persze mindenki visszaült.
- A lányért, aki most elpusztult, higgyék el, nem kár. Májusban – a harmadik Segglyuk Partyt tartottuk akkor, emlékeznek? – szóval, akkor megvallotta nekem, hogy tizennyolc éves korára már hatvannégy fasszal volt dolga. Amennyi vármegyénk volt, tudják. Azt mondta, tizenöt éves volt, amikor álmában megbaszta egy gólem, azóta nem bírt leállni. Hát most leállítottam. Látom, hogy nagy és könnyes szemekkel bámulnak engem, és remeg a szájuk széle. Ugyan már! Ez a kis lotyó összeszedte a trippert, gombás folyása volt és legutóbbi HIV-tesztje pozitív lett. Szóval takarékosan azzal a gyásszal.
Láttam, hogy a nyolc nő mélyen elgondolkodik, majd megilletődik.
- No de haladjunk - mondta a Csősz. - Kati, hopp! Állj fel.
Az egyik székről felemelkedett az egyik lány. Nem lehetett több tizenhatnál, szép szőke haja és formás teste volt.
- Mond el nekünk, mi történt veled!
- Hát az úgy volt - kezdte félénken a lány, - hogy osztálykirándultunk, és volt egy kis Bayleys, és én becsiccsentettem, és a tóparton, egy padon, a Suchmann Lacival megesett.
A Csősz belelapozott jegyzeteibe.
- Egen, egen - mondta tűnődve, miközben lapozgatott. - Itt az áll, hogy megfogtad a fiú farkát, és a szádba vetted. Aztán felfektetett a padra, lehúzta a bugyidat, és kinyalt. Aztán óvszert illesztett a hímvesszejére, és bedugta a puncidba. Így volt?
- Igen - felelte a lány szemle hunyva.
- És élvezted?
- Igen.
- Hát, Ez nagyon komoly probléma. Miért engedtél neki? Magyarázd meg!
- Mert a barátnőimnek már mind megvolt, és...
- Állj, állj. Állj. Alig hallottam tőled néhány egyszerű mondatot - megjegyzem, úgy vélem, a fiú nevének említésekor a puncid savas kémhatású lehetett, a barátnőim szó kimondásánál azonban már lúgos, ami arra utal, hogy huszonöt éves korod körül még előtörhet belőled a leszbi -, máris világos, mondhatnám unalmas az eset. Ilyenekkel jönnek nekem nap mint nap, és nekem végig kell hallgatnom őket az egyszerű köztisztviselői fizetésemért! Serdülsz, szervezetedben olyan hormonok termelődnek, amelyek afelé hajtanak, hogy megízleld a szexet. Ősi törvény, a picsába! Ám felül kell írnunk, ezért gyűltünk itt össze. A kezelés hagyományos, egyszerű. Kérlek, vetkőzz le.
Kati vonakodott, de a rá irányított puska megtette a hatását. Hamar ledobta a szoknyát, a szvettert, majd az egyszerű fehér melltartót és bugyit is.
Szívfájdítóan szép volt. Tejsima combok! Kemény, pici mellek! Csupasz, lúgos punci, amely már megismerte a kéj síkos útjait!
- Bécó! Gyere be! - kiáltotta a Csősz.

Kinyílt a Csősz mögötti, ovális alakú, rovátkolt mintákkal díszített ajtó. Négy markos kopasz kíséretében belépett rajta egy hatalmas testű, meztelen néger, amelynek előremeredő hímvesszejére nem volt kifejezés, nem volt szó. A néger nyakában táblát viselt, amelyen a következő szavak álltak: KÍSÉRLETI DÍSZNÉGER, KORAI TENYÉSZET, no. 33.
- Ne! - suttogta Kati. - Ne. Ez csak botlás volt, soha többet...
- Ugyan, anyámasszony kiskurvája, csak egy pár perc, és meggyógyulsz.
A Csősz kidugta méretes, repedezett nyelvét, és körbenyalta vele dús, franciás ajkait. Aztán intett a kopaszoknak, akik megragadták a lányt, és rádöntötték egy padlózatból kiemelkedő márvány boncasztalra. A lány ropogós popsija vadul ficánkolt, és a kopaszok éhesen végigsimogatták őt.
- Gyerünk Bécó! Szakszerűen! - rikoltotta a Csősz.

Az afro-amerikai három hatalmas balettlépéssel a lány mögött termett, és 29x6-os díszfaszát a hagymagerezd, helyre kis farpofák közé illesztette. A különleges, kakukkfüves zománcmártással bevont, ellenálló hímtag egy határozott, szinte durva lökéssel tövig hatolt Kati végbelébe.
A lány állatként üvöltött fel, és még a négy szakosított kopasz is alig bírta lefogni. Kati szeme kidülledt, szája habzott, a fejét ide – oda dobálta. Combjain folyamként ömlött le a vér.
És én láttam, láttam lapos hasának bőre alatt dudorként mozgó, rettenetes, azbesztkuppal ékes sudribunkót!
A lány elalélt. A Csősz hímtagja kibuggyant a halásznadrágból és fároszként a magasba tört. A nők ijedősen magukhoz nyúltak, vagy felvágták az ereiket kanjaik, férjeik svájcibicskájával. A mennyezet mocorogni kezdett. A reflektorok pislogva halványultak, s a falak jón és tündér rejtélyt kezdtek sugározni.

S én egyszerre úgy éreztem magam, mint Willard százados abban a régi filmben. Ez a Csősz itt Kurtz, s nekem végeznem kellene vele, ha másért nem, hát homályos erkölcsi és szexuális okokból. De képtelen voltam megmozdulni, s még taglóm sem volt.
Így végül ismét elmenekültem.