Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
RED
Az emberiség kolonizálja a marsot, és egyik napról a másikra meteorok kezdenek hullani, amik...
kortárs, epika, próza, elbeszélés, novella
A történet egy olyan világról szól, ahol a népek elfajulva háborúznak. Kingse, ez a város...
A vámpírherceg elrabolta Elizát, de őneki sikerült elmenekülni. A kérdés az, hogy hova?...
xxxxxxxxxxxxxxx
Friss hozzászólások
Ayako: Már nagyon várom a folytatást
2018-07-20 20:06
Tomass: Ismerős az eset-anyu is a rész...
2018-07-20 10:43
Tomass: Imadom az anyukad történeteket...
2018-07-20 10:41
JuS: Hát, nekem ezek a családi dolg...
2018-07-20 01:05
Gömec: Valaki a "hálóruhája" alatt me...
2018-07-19 17:13
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

Caplana

Caplana, a szép, tornyos város. A Tyer partján terül el, néhány mérföldre Tyerapaltól, a folyó északi oldalán. A középidők óta élénk kereskedelem és ipar jellemzi: no és a gabona, a búza és a rozs óriási hozama, hiszen a Tyer hatalmas ívű kanyarulata gazdag földeket ölel körbe. Magas, ősi falak próbálják védelmezni a síkságra épült várost, a polgárok házait, a palotákat, a lenyűgöző könyvtárat, melyben a régi pergamenek Xwandia legendáit mesélik el…
A köd hirtelen szertefoszlik. Valaki jön lefelé a lépcsőn. Kiszakadt zoknis, papucsos lábat látok. A lépcsőfokok nyikorognak, nyikk-nyikk-nyikk. Angol lépcsők. 
A túl vékony test fölött gyötört arc és kusza hajzat. Ráférne erre a lányra a pihenés.
- Te vagy az drágám? Mit csinálsz itt? Késő van. Hallottam a baglyokat…
- Mármint a kutyát.
- Hallottam, hogy nem alszol. Hideg van.
Hideg, és metsző szél fúj. A kerti medencét borzolja. Reggelre vékony jégréteg borítja majd. A szemközti téglaház kéményei felett a felhőkből kikandikál a hold.
- Csak elszívtam egy cigit. Menjünk.
Újra nyikk-nyikk. A lány fenekét nézem, ahogyan mozog a megnyúlt tréningnadrágban. El kellene kapnom, de most valahogy nincsen kedvem. Viszont Caplanában már biztos lement a hold.
Magam előtt látom a város fehér tornyait, és képzeletben felkapaszkodok rájuk. Odafentről a végtelenbe látok. A város falain túl síkság nyújtózik a sötétlő láthatárig, a folyó szinte csak sejthető, széles csík, a csöndben hollószárnyak suhogása hallik. A levegőben édes illat terjeng. A várudvarból valami tompa döndülést, majd káromkodást hallok – az egyik részeg kovácsinas felborított egy vaslemezt. Az egyik kapualjból üzekedés neszei szűrődnek felém. De mindez alant van, én pedig a fenn. A felhők mozdulatlanok a homályban, és tudom, hajnalra a köd is leszáll. Tejfehér lesz a város, a puszta és a folyó, a nedvesség úgy átitatja a ruhát, mintha csak esőben ácsorogna az ember. Aztán a nap majd magasra hág a tisztuló égen, és délre talán oly tiszta lesz, hogy még a Romoggen-i hegység távoli, fűrészfogas ormait is látni lehet majd. Ha egyszer eljutnék odáig, minden rendben lenne. Romoggen kietlen, néma világában béke van. Talán egyszer. Csak türelem.
A szobában nehéz szag terjeng. Kinyitom az ablakot és beárad a friss levegő. A lány ledobja a melegítőt, egyszerű fehér bugyit látok, majd eltűnik a paplan alatt. Megmosom a fogam, iszom egy pohár vizet, majd én is lefekszem. Pompás érzés kinyújtóztatni a tagjaimat, nem is éreztem eddig, hogy ilyen fáradt lennék. Hiába, nehéz a munka Londínium városában. 
A lány  felém fordul, szemei apró barna gyémántok a sólámpa fényénél.
- Akarod?
Megcsókolom a homlokát. Nyirkos a bőre.
- Holnap. Fáradt vagyok. 
Megadón bólint. Elfordul és én tudom, még sokáig nem alszik el. Ahogyan én sem.
Mert Caplana városa már alig látszik. Romoggen felé sodródom és boldogságot érzek, de a hegység sehogy sem akar közeledni. Eltelik egy idő, mire elfogadom, számomra az túl  távoli, elérhetetlen. Viszont alattam a Tyer megváltozott. Már nem olyan tiszta és széles, nem látszanak a mezők, tanyák, sem Tyerapal hatalmas kereskedővárosa. Egy másik várost látok, melyet éppúgy kalmárok laknak ősidők óta, mint Xwandia termékeny folyóvidékét. A Temze barnán, mocskosan, dagálytól duzzadtan szeli ketté. És leszáll rá a sötét.
  
 
Hasonló történetek
2654
Ezután mérte föl a testet. Karcsú volt, de nem sovány. Testhezálló kezeslábast viselt, ami talán túlzottan is kidomborította bájait. A derekán keresztülfutó övet inkább csak díszítés kedvéért viselhette, mintsem célszerűségből, ugyanis egy övtáskán kívül semmit nem hordott rajta, azonban szép mintákat véstek bele.
Összhatásában szép lánnyal hozta össze a sors, aki elég ostoba ahhoz, hogy szolid, de kihívó ruhát öltsön amúgy is feltűnést keltő testére, és ilyen helyre jöjjön fegyver...
1615
- Ugyan, ugyan tábornok! Ön túlságosan is elhamarkodott. Elfelejtette azt az apró tényt, hogy mind a romulán mind a klingon hajók el vannak látva álcázó pajzsokkal. A hajónk álcázópajzsa egy véletlen meghibásodás miatt már jóval előtte aktivizálódott. És mivel a vezérlőrendszere tönkrement a legénység nem tudta lekapcsolni azt.
- Véletlenül mi! – jegyezte meg Ke’Bokk parancsnok inkább csak magának, mint sem a jelen lévőknek...
Hozzászólások
Még nincsenek hozzászólások
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: