Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
Egy egyetemista srác egy pletykának akar utána járni, viszont arra nem számít mi minden fog...
kortárs, epika, kispróza, próza, novella, elbeszélés
Lola fiatal egyetemista irigylésre méltó élettel. Ám találkozik valakivel aki teljesen felborítja/felboríthatja...
kortárs, epika, kispróza, próza, elbeszélés, novella
kortárs, kisepika, epika, próza, elbeszélés, novella
Friss hozzászólások
beny30: Szia!Ez a torteneted is nagyon...
2019-04-21 14:46
jólélek: Csöpp-csöpp. :) Nem rég volt k...
2019-04-20 15:54
peti7711: Segítsetek nekem légyszíves. M...
2019-04-17 08:25
peti7711: Sziasztok. Meg tudná nekem val...
2019-04-16 10:37
peti7711: Sziasztok. Én még új vagyok it...
2019-04-15 14:51
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

Caplana

Caplana, a szép, tornyos város. A Tyer partján terül el, néhány mérföldre Tyerapaltól, a folyó északi oldalán. A középidők óta élénk kereskedelem és ipar jellemzi: no és a gabona, a búza és a rozs óriási hozama, hiszen a Tyer hatalmas ívű kanyarulata gazdag földeket ölel körbe. Magas, ősi falak próbálják védelmezni a síkságra épült várost, a polgárok házait, a palotákat, a lenyűgöző könyvtárat, melyben a régi pergamenek Xwandia legendáit mesélik el…
A köd hirtelen szertefoszlik. Valaki jön lefelé a lépcsőn. Kiszakadt zoknis, papucsos lábat látok. A lépcsőfokok nyikorognak, nyikk-nyikk-nyikk. Angol lépcsők. 
A túl vékony test fölött gyötört arc és kusza hajzat. Ráférne erre a lányra a pihenés.
- Te vagy az drágám? Mit csinálsz itt? Késő van. Hallottam a baglyokat…
- Mármint a kutyát.
- Hallottam, hogy nem alszol. Hideg van.
Hideg, és metsző szél fúj. A kerti medencét borzolja. Reggelre vékony jégréteg borítja majd. A szemközti téglaház kéményei felett a felhőkből kikandikál a hold.
- Csak elszívtam egy cigit. Menjünk.
Újra nyikk-nyikk. A lány fenekét nézem, ahogyan mozog a megnyúlt tréningnadrágban. El kellene kapnom, de most valahogy nincsen kedvem. Viszont Caplanában már biztos lement a hold.
Magam előtt látom a város fehér tornyait, és képzeletben felkapaszkodok rájuk. Odafentről a végtelenbe látok. A város falain túl síkság nyújtózik a sötétlő láthatárig, a folyó szinte csak sejthető, széles csík, a csöndben hollószárnyak suhogása hallik. A levegőben édes illat terjeng. A várudvarból valami tompa döndülést, majd káromkodást hallok – az egyik részeg kovácsinas felborított egy vaslemezt. Az egyik kapualjból üzekedés neszei szűrődnek felém. De mindez alant van, én pedig a fenn. A felhők mozdulatlanok a homályban, és tudom, hajnalra a köd is leszáll. Tejfehér lesz a város, a puszta és a folyó, a nedvesség úgy átitatja a ruhát, mintha csak esőben ácsorogna az ember. Aztán a nap majd magasra hág a tisztuló égen, és délre talán oly tiszta lesz, hogy még a Romoggen-i hegység távoli, fűrészfogas ormait is látni lehet majd. Ha egyszer eljutnék odáig, minden rendben lenne. Romoggen kietlen, néma világában béke van. Talán egyszer. Csak türelem.
A szobában nehéz szag terjeng. Kinyitom az ablakot és beárad a friss levegő. A lány ledobja a melegítőt, egyszerű fehér bugyit látok, majd eltűnik a paplan alatt. Megmosom a fogam, iszom egy pohár vizet, majd én is lefekszem. Pompás érzés kinyújtóztatni a tagjaimat, nem is éreztem eddig, hogy ilyen fáradt lennék. Hiába, nehéz a munka Londínium városában. 
A lány  felém fordul, szemei apró barna gyémántok a sólámpa fényénél.
- Akarod?
Megcsókolom a homlokát. Nyirkos a bőre.
- Holnap. Fáradt vagyok. 
Megadón bólint. Elfordul és én tudom, még sokáig nem alszik el. Ahogyan én sem.
Mert Caplana városa már alig látszik. Romoggen felé sodródom és boldogságot érzek, de a hegység sehogy sem akar közeledni. Eltelik egy idő, mire elfogadom, számomra az túl  távoli, elérhetetlen. Viszont alattam a Tyer megváltozott. Már nem olyan tiszta és széles, nem látszanak a mezők, tanyák, sem Tyerapal hatalmas kereskedővárosa. Egy másik várost látok, melyet éppúgy kalmárok laknak ősidők óta, mint Xwandia termékeny folyóvidékét. A Temze barnán, mocskosan, dagálytól duzzadtan szeli ketté. És leszáll rá a sötét.
  
 
Hasonló történetek
1791
Ebben a pillanatban Mr. Tuvok pultján az érzékelők kijelzője két rövid hangjelzést adott le. Mindenki felé kapta a fejét. A parancsnok helyettes higgadtan válaszolt, miután leolvasta az adatokat.
- Kapitány. Három Rektaarián hadihajó közeledik felénk elfogó pályán. Alig egy perc múlva lőtávolságba érnek. – tájékoztatta a jelenlévőket.
- Élesítik a fegyvereiket! – jelentette izgatottan Harry.
- Mr. Paris! Irány a csillagköd teljes impulzussal! – utasította a kapitány...
1806
Hirtelen valami megmagyarázhatatlan Erő suhant végig rajta. Valami mély, sötét, csábító. Ekkor rájött, milyen könnyű volt megölni Rainost, egy fegyvertelen embert. Ilyen a Sötét Oldal, mely most hívogatta. De Kéler nem törődött vele. Inkább apja emlékére koncentrált, aki most már békében nyugodhatott. Elűzte lelkéből a gonoszt, a bosszú beteljesülésével a sötétség átjárta, majd elhagyta. Azonban most már tudta, hogy ha nem vigyáz, őt is könnyedén elcsábíthatja a Sötét Oldal...
Hozzászólások
Még nincsenek hozzászólások
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: