Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
Ez a történet a szabadságról szól.
kortárs, epika, kispróza, elbeszélés, novella
Allen csak egy átlagos fiú, aki békésen él Stoneskeep szigetén. Egy nap viszont az árnyékvilág...
Utazni élvezet. Akinek van kedve hasonlítsa össze a javított változatot, az azonos című történettel....
kortárs, epika, kispróza, próza, novella, elbeszélés
Friss hozzászólások
Mátéka: Ne folytasd! Tele van helyesir...
2018-12-16 11:38
Gömec: Jobb, ha tőlem tudod meg, ha e...
2018-12-13 13:41
mozgi: Tele van helyesírási hibával.
2018-12-12 12:17
Károlyfi Károly: Köszönöm szépen! Örülök, ha cs...
2018-12-11 13:16
Gábor Szilágyi: Volt már cicus21 címmel!
2018-12-10 15:01
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

Caplana

Caplana, a szép, tornyos város. A Tyer partján terül el, néhány mérföldre Tyerapaltól, a folyó északi oldalán. A középidők óta élénk kereskedelem és ipar jellemzi: no és a gabona, a búza és a rozs óriási hozama, hiszen a Tyer hatalmas ívű kanyarulata gazdag földeket ölel körbe. Magas, ősi falak próbálják védelmezni a síkságra épült várost, a polgárok házait, a palotákat, a lenyűgöző könyvtárat, melyben a régi pergamenek Xwandia legendáit mesélik el…
A köd hirtelen szertefoszlik. Valaki jön lefelé a lépcsőn. Kiszakadt zoknis, papucsos lábat látok. A lépcsőfokok nyikorognak, nyikk-nyikk-nyikk. Angol lépcsők. 
A túl vékony test fölött gyötört arc és kusza hajzat. Ráférne erre a lányra a pihenés.
- Te vagy az drágám? Mit csinálsz itt? Késő van. Hallottam a baglyokat…
- Mármint a kutyát.
- Hallottam, hogy nem alszol. Hideg van.
Hideg, és metsző szél fúj. A kerti medencét borzolja. Reggelre vékony jégréteg borítja majd. A szemközti téglaház kéményei felett a felhőkből kikandikál a hold.
- Csak elszívtam egy cigit. Menjünk.
Újra nyikk-nyikk. A lány fenekét nézem, ahogyan mozog a megnyúlt tréningnadrágban. El kellene kapnom, de most valahogy nincsen kedvem. Viszont Caplanában már biztos lement a hold.
Magam előtt látom a város fehér tornyait, és képzeletben felkapaszkodok rájuk. Odafentről a végtelenbe látok. A város falain túl síkság nyújtózik a sötétlő láthatárig, a folyó szinte csak sejthető, széles csík, a csöndben hollószárnyak suhogása hallik. A levegőben édes illat terjeng. A várudvarból valami tompa döndülést, majd káromkodást hallok – az egyik részeg kovácsinas felborított egy vaslemezt. Az egyik kapualjból üzekedés neszei szűrődnek felém. De mindez alant van, én pedig a fenn. A felhők mozdulatlanok a homályban, és tudom, hajnalra a köd is leszáll. Tejfehér lesz a város, a puszta és a folyó, a nedvesség úgy átitatja a ruhát, mintha csak esőben ácsorogna az ember. Aztán a nap majd magasra hág a tisztuló égen, és délre talán oly tiszta lesz, hogy még a Romoggen-i hegység távoli, fűrészfogas ormait is látni lehet majd. Ha egyszer eljutnék odáig, minden rendben lenne. Romoggen kietlen, néma világában béke van. Talán egyszer. Csak türelem.
A szobában nehéz szag terjeng. Kinyitom az ablakot és beárad a friss levegő. A lány ledobja a melegítőt, egyszerű fehér bugyit látok, majd eltűnik a paplan alatt. Megmosom a fogam, iszom egy pohár vizet, majd én is lefekszem. Pompás érzés kinyújtóztatni a tagjaimat, nem is éreztem eddig, hogy ilyen fáradt lennék. Hiába, nehéz a munka Londínium városában. 
A lány  felém fordul, szemei apró barna gyémántok a sólámpa fényénél.
- Akarod?
Megcsókolom a homlokát. Nyirkos a bőre.
- Holnap. Fáradt vagyok. 
Megadón bólint. Elfordul és én tudom, még sokáig nem alszik el. Ahogyan én sem.
Mert Caplana városa már alig látszik. Romoggen felé sodródom és boldogságot érzek, de a hegység sehogy sem akar közeledni. Eltelik egy idő, mire elfogadom, számomra az túl  távoli, elérhetetlen. Viszont alattam a Tyer megváltozott. Már nem olyan tiszta és széles, nem látszanak a mezők, tanyák, sem Tyerapal hatalmas kereskedővárosa. Egy másik várost látok, melyet éppúgy kalmárok laknak ősidők óta, mint Xwandia termékeny folyóvidékét. A Temze barnán, mocskosan, dagálytól duzzadtan szeli ketté. És leszáll rá a sötét.
  
 
Hasonló történetek
1822
Végül összesen jó húsz ember ment át a Klingon hajó fedélzetére. Szemmel láthatóan egyikük sem járt még ilyen hajón. Erre persze Konmel tábornok is számított, így az érkezőket négy tiszt várta, akik aztán két elé osztották az embereket. Turistákra és dolgozókra. Így végül is két-két tiszt kísérte a csapatokat. Később aztán Konmel tábornok… talán éppen a bizalom erősítése képen visszahívta a kísérő tiszteket. Persze meghagyta a vendégeknek, hogy csak a kijelölt területekre léphetnek......
1756
- Ugyan, ugyan tábornok! Ön túlságosan is elhamarkodott. Elfelejtette azt az apró tényt, hogy mind a romulán mind a klingon hajók el vannak látva álcázó pajzsokkal. A hajónk álcázópajzsa egy véletlen meghibásodás miatt már jóval előtte aktivizálódott. És mivel a vezérlőrendszere tönkrement a legénység nem tudta lekapcsolni azt.
- Véletlenül mi! – jegyezte meg Ke’Bokk parancsnok inkább csak magának, mint sem a jelen lévőknek...
Hozzászólások
Még nincsenek hozzászólások
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: