Az ablakot lassú eső verte, miközben a férfi kinézett rajta.
Július vége volt. A teherautók már elhagyták a lenti parkolót, és az most üresen terpeszkedett odalenn. A pocsolyákkal teli, repedések szabdalta betonplaccon túl nyárfák szegélyezte út kanyargott a hegyek felé. Jobb oldalán egy bódé állt, HAMBURGER felirattal. Az ártábla láthatólag ferdén lógott a kiadóablak mellett: s ha a férfi ellát odáig, feltűnt volna neki, hogy az árak nagyjából a húsz évvel ezelőtti állapotokat tükrözik.
A férfi, akit Olivernek hívtak, elfordult az ablaktól. Beleroskadt egy fotelbe. Körülnézett az aprócska szállodai szobában. Nem látott semmi különöset, bár egy szörnyfej egy pillanatra kidomborodott a falból, és elvigyorodott.
Oliver kinyitott egy üveg sört, és belekortyolt. Nem sokkal később kinyílt az ajtó. Egy szürkéskék öltönyt viselő férfi lépett be. A kezében papírokat tartott.
- Jó napot Oliver. Jól érzi magát? – köszöntötte élénken a söröző férfit.
- Nagyszerűen. Hogyan állunk?
- A műtrágyát szállító teherautók 11:50-kor elindultak.
- Nem vagyok vak.
- Estefele érkeznek meg az elosztóba, majd elviszik az üzembe. Tudja, oda, ahol azok a sárga lámpák vannak.
Olivernek bevillant a sár. A nehéz, okkerszínű sár, amely körbevette azt a rengeteg acélt. Egyszer cigarettázva várakozott ott három órán keresztül. Fél doboz cigarettát szívott el akkor.
- Ezt értem. De miért hoztak engem ide el ezért Pálmaföldről?
- Mert a Tengerpart már nem megbízható. Egyesek tudomást szereztek arról, hogy…
- Tudom miről. Figyeljen, nem tudna hozni egy hamburgert? Éhes vagyok.
- Szólok a szobaszervíznek.
Oliver felállt, és a mocskos, esőmosta ablakon keresztül a romladozó büfére mutatott.
- Nekem onnan kell. Ne felejtse, a koktélom ott buggyan meg az izzó déli napon.
A szürkéskék öltönyt viselő férfi kihúzta magát. Megnőtt vagy fél métert. A szeme megvillant.
- Oliver. Nem szabhat feltételt. Dereng valami egy vizisízőről? Amikor a dagály volt?
Oliver kezében megállt a sör. Tudta, hogy az öltönyös fickó – Balabán – most olyasmit mondott, amire muszáj visszaemlékeznie. Aznap – ma? – reggel az Ocean Beachen egy csíkos strandszéken heverészett. Mellette kisasztal és azon puncsoktél. Szájában szivar. A közelben néhány feszes combú szőke, akik bármikor a rendelkezésére álltak volna. A tenger párás sávban ért össze az éggel, és a hullámok lágyan ostromolták a fehér homokot. Minden klappolt. De a bőrmelengető napfényes csendet zaj törte meg. Egy motorcsónak. Szokatlan volt, mert erről a partszakaszról ki vannak tiltva, és neki, te jóég, ez nem tűnt fel. És a motorcsónak mögött egy fiatal srác, aki…
Oliver letette a sört.
- Abelárd ott volt. Ő volt az a kis takony. És…
Balabán felemelte az ujját, és Oliver elhallgatott.
- Maga öregszik, Oliver. Ezt bárki kiszúrta volna a sofőrjeink közül.
A fotelben ülő férfi ismét meghúzta a sört.
- A műtrágyához akkor sem fér hozza. Mert azt hiszi, a Vörös Zónába visszük.
Balabán elgondolkodott.
- Talán. De lassan indulnia kell. Abelárd nemsokára megjelenik. Bárhol is, de megjelenik.
- Tudom. Akkor hozna nekem egy hamburgert? Egy hot dog is megteszi.
- Hozzon magának – felelte Balabán, letette a kezében szorongatott papírokat a dohányzóasztalra, kilépett az ajtón.
Oliver kiitta a sört, és kellemesen szédelegve felállt. Kinyitotta az ablakot, és kihajolt rajta. Örömmel látta, hogy az eső elállt, a büfé kinyitott, az ártáblán pedig még mindig kedvező, de már kurrens árak szerepelnek.
A szobából nyíló öt ajtó egyikéhez lépett, és kinyitotta. Az ajtó a lépcsőházba vezetett. Lesétált a földszintre, átvágott a parkolón a büféhez. Az eladótól, akinek szürke foltok voltak a bőrén, és hámlott a homloka, vásárolt egy sajtburgert. Kétszáz Tasut fizetett érte.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2023-09-14
|
Novella
A Mint a mókus fent a fán c dalt énekelte a Kodály gyerekkórus. Béla a nézőtéren ült és hallgatta...
2023-09-13
|
Krimi
Ki ne félne a hulláktól?Pláne,egy hullaházban!Egy történet tele nyomozókkal,vérrel,izgalommal...
2023-09-13
|
Regény
A társadalom összeomlott. A városokat a helyi politikusok, pénzes vállalkozók irányítják,...
2023-09-12
|
Novella
Boldogan ültem be a kocsiba. Végre megkaptam a jogosítványomat és egyedül vezethetek. Évek...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
De mi a célom… Magam sem tudom már, csak utazok, hogy eljussak egy olyan helyre, ami nem létezik. Nem létezhet, míg az ember, az egész emberi faj fel nem épül ebből a hihetetlen szellemi leépülésből, amin most keresztül megy…
Utazok…
Utazok…
Ismered azt az érzést, amikor rájössz, hogy valaki, valami iszonyúan hiányzik, és nem teljes az életed, mert nem kaphatod meg azt, amire istenigazából vágysz, nem kaphatod meg azt, amitől boldog lehetnél, kis morzsákra futja csak, de ez nem elég, mert a vagy szélviharként tombol benned?
Hozzászólások