bogumil adatai

Guszti, szokás szerint kinn üldögélt a házelőtti pletykapadon. odvas fogai között meggyfacsutoráját szíva,a a pad alatti árnyékban elnyúló kutya hasán tapodott. A kutya pedig szemeivel az orra körül dongó legyeket fürkészte. Néha száját kitátotta, fogait hirtelen összezárva el-elkapott egyet a pimasz incselkedők közül. Az idilli csendet hirtelen motorbőgés zaja verte fel. Hatalmas porfelleget maga után kavarva egy motorkerékpár száguldott el a ház előtt, melyet egy pap vezetett, mögötte...

Tizóra után pár perccel Ramóna nagyot ordított és hála a Mámi ösztökélésének a szalmába pottyantotta a kis fekete, göndör hajú leánykát. Megszületett Hajnalka. A Mámi felemelte a kis újszülöttet, és azonnal az anyja mellére fektette. Jó tíz percig hagyta, hogy ott feküdjék, majd amikor elkezdett szopni, akkor egy csomót kötött a köldökzsinórra és elharapta. Amikor a kislány jóllakva szuszogni kezdett, akkor Ramónát Aranyék gondjaira bízta. Azok megfürdették, és e priccsre fektették. Trézsi...

– Idefigyeljetek cigányok! Akartok-e a magatok uraként élni, vagy megmaradtok az állam kenyerén? Válasszatok! Én most egy soha vissza nem térő alkalmat kínálok fel nektek. Nos, had hallom, ki vele! –elsőre a Bábé szólalt meg. Lila ajkai közül megfontoltan jöttek elő a szavak.
– Margókám, mi rád, mint a család eszére tekintünk fel. Olyan vagy a cigányoknak mintha az anyánk lennél. Persze, hogy akarjuk az emberesedést! Ha csak egy kis remény is lenne, hogy kijussunk ebből a kegyelemkenyéren...

Gusztibá'szokása szerint kinn ücsörgött a ház előtti pletykapadon, elnyúlva heverő hű kutyájának a hasán tapodva. Szájában az elmaradhatatlan csibukot szíva a semmibe bámul. Az idilli csendet hirtelen motorzúgás hangja veri fel. Mintha harckocsik közelednének. Gondolkodásra nem sok ideje marad, mert máris a ház előtt állnak a hatalmas szállító teherautók. Hirtelen lónyerítés hangját hozza felé a szél. A megdöbbenéstől se köpni, se nyelni nem tud. Akkorát harap a meggyfapipaszár szopókájára,...

– Valami loboncos nőszemélyt nem láttál elviharzani a házad előtt? – faggatta tovább Kece. Az öreg arca elkomorodott és így válaszolt.
– Hát megmondom neked őszintén, hogy mintha az ördög öreganyja futott vóna el itt előttem, de csak egy pillanatra. Akkora burzsintja vót nekie a lábai között, hogy még a fűkasza is elakadna benne.– Gusztibátyám, de a feje? Az arcát csak látta keed’?– Látta a rosseb abban a nagy kavarodásban! Különben is a nagy lobonc' haja eltakarta a seggepartjáig....

Margit a karszék párnázott, puha ülőkéjébe fúrta leszegett fejét és égnek tartotta a fenekét. Matyi kétlábra állt és patás mellső lábait Margit vállaira helyezve leszorította a karszékbe. Aztán akkorát nyerített, hogy iázására minden ablak megremegett. Ágaskodó dákeszát beledöfte Margit tárogatójába és elkezdett mozogni benne. A szomszédok kiszaladtak az éktelen iázásra és a postaház ablaka alatt kíváncsian gyülekezve elkezdtek a magasabbak bekukucskálni. A kisebbek pedig bakot tartottak...

– Csecseruca' palacsinta!
Guszti hirtelen megmerevedett. Nyaka végén ülő zanzafejét nyakastól előrenyújtva, szemeit összecsippentve, hunyorítva, hirtelen felismerni vélte régi cimboráját.– Hej, a devla rúgjon meg vén gezentor! Te lenné az, Kacskakácsa Kása cigány? Ó, hogy diházom a buládat!
– Ehun' vagyok-e! – mászott le kapaszkodva a szekérről az öreg cigány és hatalmas kalapját mégegyszer meglóbálva lépett egyet Guszti felé. Pemetének sem kellett több, azt hívén,...

Miközben Vendel mesélt Sambec az ikrek egyike elbóklászott, hogy újabb adag szamócával szedje teli a kosárkáját. Egyszercsak lélekszakadva rohanvást jő. Így kiabál: Bábé! Gyüjjetek' gyorsan, mer olyat, láttok,de hogy na!– Csak nem valami csudát láttá', te gyerek?– De, bizony azt Idesapám: egy oszlopon meztelen ember gubbaszkodik. Benyőte' a szőr a fejit. Körülötte meg rettenetesen büdös van, csupa szar minden!
Ekkor megmagyarázhatatlan jelenség, valóságos csoda történt....

– Idefigyelj Imikém, bevezetlek én a hetedik mennyországba, rá se ránts! Ugye nem láttá' még pinát?
– Mondom nekie', hogy nem. Ne erre neki se kellett több lemeztelenítette magát és kitárúkozott'. Édesistenem, még most is elfog a rettegés, ha rágondolok. Szinte kiráz a hideg a borzongástól!
– Na, mondjad mán mit láttá'?–biztatta izgatottan Yeti.
– Hát isten bocsássa meg, ha kimondom, de ezt a némbert a seggepartyától' a mellye közepéig csupa...

A pletykapadon üldögélő Gusztibácsi a furulyaszóra felkapta a fejét, és meglepetésében akkorát harapott a csutoraszárra odvas tépőfogaival, hogy csakúgy reccsent.– Az isten!– hörögte tarjagossá vált orcával.
– Beléd is öreg!–rikkantotta vidáman Yeti és leülve melléje, kikapta a szájából a csutorát. – Így már egész emberformád van öreg! Te vagy itt az egyetlen bennszülött, vagy vannak még páran az ősbölények közül ebben az elátkozott porfészekben?
Az öreg hűdötten nézett hol...