AndyBandy beküldött történetei

Hermione megrökönyödve és összetörten állt a kandalló előtt, egyik kezével remegő száját eltakarva, másikkal pedig könyökét tartva. Töprengett, ennyi lett volna? Most eltűnik, és egy átok áldozataként Harry elfelejt mindent… Egy idő után a parketta recsegését vélte hallani, furcsa melegséget érzett a vállán. Valaki oda szuszogott, karjaival pedig a derekát fonta át…

Hamarosan léptek és szuszogás apró zajait vélte hallani, de nem szentelt neki különösebb figyelmet. Majd egyre jobban érezte, hogy valaki áll mögötte. Érezte minden szívdobbanását. Úgy gondolta, lassan benyúl a táskájába és kihúzza a pálcáját. Becsúsztatta kezét, és látszólag teljes nyugalomban kivette a varázseszközt. Majd nagy levegőt vett és maga előtt tartva a pálcáját, megfordult...

Hermione összehúzott szemöldökkel vizsgálta a lapra írt szövegeket. Dátumok voltak ráírva, azok alá pedig más-más kézírással a vers fordításai. Igazán jó fordításnak csak egyet vélt, amiből a legjobban meg lehetett érteni, miről szól az ige, magában pedig folyton csak azt olvasta:

Hited elhagy,
Fájó vigasz
Csak egy másik szív…
Álmod kínja szűnjön,
A pokolba tűnjön,
Vele együtt így…
Kihuny majd egy láng,
S nem hanyatlik másik,
Kihuny...

. Bent csodás látvány tárult Hermione szem elé. Akár egy kastélyban: márványlépcsők, rajtuk kékes árnyalatú lépcsőszőnyeg, az ablakok között képek lógtak, többnyire híres varázslóké, és köztük persze ott volt maga Albus Dumbledore is. Ő álmából felkeltve, de kedvesen mosolygott az érkezőkre, ám mivel éjjel volt már, inkább aludt tovább. Voltak festmények, amik nem mozogtak, mert nem voltak elvarázsolva, ezekről a lány felismerte, hogy mugli képek...

Visszagondolt arra a pár, roxforti évre… Mennyi lányt vígasztalt azzal, hogy egyszer, talán esélye lehet Harrynél. Mennyi nőtársát vezethette volna tévútra, vagy akár Harryt magát, csakhogy győztesen kerüljön ki… De nem. Ellenséged engedd a legközelebb – tartja a mondás. Így, ellenségek szoros, könnyező gyűrűjében telt el hét hosszú, megpróbáltatásokkal teli év...

Miután kiszálltak, nem csak az idő miatt hűlt le a levegő. Hermione szabályosan lelassult. Minden értelemben. A járása, a reakciói, de még a beszéde is… Ám a Jones- ra való tekintettel próbált kedves lenni a vendéglátókkal. Udvariasan kezet fogott és – amennyire tudott – elbeszélgetett velük. Néha ugyan elbambult és ez nemegyszer Harry irányába történt, mégsem történt különösebb kihágás a személyes kis etikettjében. Igen, gondolta, ezt is csak ő nevezhette el így…

Minden koppanás után megremegtek. Halk, tompa és kísérteties volt… Az árny látta, hogy ezzel nem sokra megy. A hatodik koppantásnál meggondolta magát és csuklyája felé emelte a kezét. Lassan, óvatosan csúsztatta hátra a ruhadarabot. Hermione érezte, ahogy Harry megfogja a bal kézfejét és szorítja minden centinél, amennyit csak haladt az árnyék. S ekkor elérkezett a pillanat. Az árny többé nem volt árny...

- Harry! - a lány gyors lépésben, trappolva a lehullott avarban, majd futva, kabátját maga után húzva a földön közeledett régi jó barátja felé és egyenesen a nyakába ugrott. Úgy, mint minden iskolás évükben a Roxfortban, vagy ha Ronnal és vele a szünetben találkoztak. Átölelték és nevetve üdvözölték egymást. Miután elengedték az ölelést, csak csodálkoztak azon, mennyit változott a másik. Hermione nevető, csengő hangon kérdezte: - Úristen! Ki maga és mit csinált Harryvel?! ...

- De miért van kővé dermedve? Mi? MI?! – a gondnok, Agressz Eve, aki egyben a cica gazdájaként és ajtókitámasztóként is funkcionált, mérgesen meredt a kislányra. És annak egyéb, érdekes szerveire.
- Azért, mert halott és a hullamerevség minimum 12 órán át tart. Vagy ameddig el nem égetik… Hehehe… - a fiatal lánynak nem esett nehezére viccelődni, hiszen eleve förtelmes, nyúzott, angolhumora volt...

Harciasan kidüllesztve mellkasát, felállt guggoló helyzetéből és mocskos, rosszul sminkelt arcát a Mardekáros fiú felé fordította, akiről később kiderül, hogy ő a gonosz mágus, Voltdehol előző reinkarnációja, de már nem derül ki, mivel elmondtuk. Hehe...
Szóval. Harry Potter harcba szállván, de épp csak annyira, hogy ne törje el semmijét, szócsatát kezdett vívni a nagy hatalmú mógussal. Öh...mágussal...