-

S a gyermek, ki úgy érezte, minden a legjobban van, percek alatt felnőtt a búban és a bajban. És ő nem csak egy gyermek, egy gyermek a sok közül, hanem mind ő vagyunk, mindenki, legbelül. Talán egy ember sincs, egy se a világban, ki azt mondhatná, sosem érzett bánatot magában. Egy, talán egy se az, aki nem mosolygott úgy, hogy a szívében a könnyek vad ára tombolt. Talán mindneki bekuporodott már valaha a maga kis zugába, vagy éppen szaladt el, bele a kerek, végtelen világba. Talán mindenki menekült a könnyei elöl, pedig senki, senki sincs egyedül. De talán olyan ember sincs a Földön, akit soha életében nem ért öröm. Talán minenki hullajtott könycseppet úgy, hogy benne az igazi, tiszta öröm tódult. Mindenki mosolyog, mindenki nevet, mindenki él, és van, aki tudja élvezni az életet. És ő nem más, nem más, mint te vagy én, csak meglátja a színt a sötét gondok közepén. S nem engedi, hogy lehúzza az, amiről azt hiszi, semmi sem nyújthat rá vígaszt. Közd, harcol a gondok ellen, s ezt nem másért teszi, mint magáért, azért, hogy boldogan élhessen.