Ha nem veszi észre senki
lopva a szerelemhez osonok
és megérintem,
illatát magamba szívom
emlékét elorzom,
magammal viszem
és rideg estéimen
lámpásomban gyújtom
ez már nem a csoda várása
nem a mindent elsöprő
szent érzelem
mert boldoggá tesz
minden reménnyé
hazudott pillanat,
itt maradt morzsája
megtorpant ifjú örömöknek
módolt mosolyok
szívembe megtört ragyogást
lopnak
és örülnöm kell
annak is, ha mások
boldogok, akkor is
ha én a gyötrelemnek,
a magánynak hódolok
derűm kínok közt, nehezen
gyömöszölöm át álarcaim
tömör falán
s azt remélem
talán lesz majd
ki lelkemen viselt
vigyorgó maszkom
mögött rám talál
hazug, kemény felhők alatt
tűként hullnak rám az igazság
véres cseppjei
nem akarok már többé
magam ellen véteni
átkarolom a társammá
lett időt és érzem
együtt hozzuk el a jövőt
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2001-09-16 00:00:00
|
Versek
Benyitottam a hálóba és a következő kép tárult elém: feleségem hanyatt fekszik, lábait szétrakja és a szomszéd Zsuzsa feleségem lábai között van négykézláb és nyalja feleségem pináját. Zsuzsa...
Beküldte: Anonymous ,
2002-02-20 00:00:00
|
Versek
Egy nap sem múlik el, hogy rád ne gondolnék,
Egy...
Egy...
Hozzászólások
További hozzászólások »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned
Gall Ilona ·
Szerintem 10-10! Nagyon tetszik! 
JagerColonel ·
Tényleg megérdemelte. Tőlem is! :)
Gall Ilona ·
Ma is el kellett olvasnom:-)
Gall Ilona ·
:-)